A Szabadkai Közkórház területén álló, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt kápolna 1897-re készült el, egy évvel azután, hogy a város vezetősége engedélyt kért egy korszerű kórház felépítésére. A létesítményben kezdetben szerzetes nővérek és egy lelkész látták el a betegeket lelki szolgálattal egészen 1956-ig, amikor a hatóságok bezárták az épületet. A kápolna újbóli megnyitásának gondolata csak 1990-ben merült fel, majd 1991-ben visszakapta eredeti rendeltetését, és ismét felszentelték. Azóta minden vasárnap szentmisét tartanak benne.

Dr. Horváth-Militicsi Szabolcs és Góli Csilla

Az évforduló alkalmából Góli Csilla megtekintette a Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt kápolnát, akihez a betegekért szokás fohászkodni. Az alpolgármester rámutatott arra a párhuzamra, hogy 1896-ban a város vezetősége azért fordult az országhoz, mert egy nagyobb, korszerűbb kórházra volt szükség, és Szabadka ma hasonló helyzetben van, mivel a város állami támogatást vár a Szabadkai Közkórház felújításához.

— Természetesen fontos, hogy a szekundáris egészségügyi intézmény megújuljon, javuljon a betegellátás, és az ellátás színvonala méltó legyen Szabadkához és ahhoz a nagyszámú pácienshez, akik ehhez az intézményhez tartoznak. Ugyanakkor szeretnénk, ha — amennyiben lesz rá forrás — megőrizhetnénk ezt a kápolnát és az 1896—1897-ben épült pavilonokat is az utókor számára.

Dr. Horváth-Militicsi Szabolcs, a Szabadkai Közkórház gasztroenterológus és hepatológus szakorvosa fontosnak tartja, hogy minden évben méltó módon emlékezzenek meg az évfordulóról. Lapunknak elmondta, érzelmileg is kötődik az intézményhez, hiszen édesapja is itt dolgozott, és a kápolna sorsát is a szívén viseli. Hozzátette: a vasárnapi ünnep a kórház védőszentjére emlékezik, egyúttal az itt dolgozó egészségügyi munkatársak ünnepe is.

— A kápolna alapjait már 1894-ben elhelyezték. Különlegessége — és ez köti össze a kórházzal —, hogy az oltár alatt található egy időkapszula, benne egy üzenettel a jövőnek. És ez a jövő mi vagyunk. Amikor láttam az üzenet másolatát, egészen elérzékenyültem, mert rendkívül időtálló, mély gondolatokat tartalmaz. Külön érdekesség, hogy a kórház nem magától épült fel: a kórházat és a kápolnát egy királyi főhercegnőnek, Mária Valériának köszönhetjük, aki számos más egészségügyi intézmény létrejöttét is segítette. Ilyen például a balassagyarmati kórház — ahol Madách Imre született —, mely ma is működik. Budapesten is volt egy, az ő nevét viselő kórház. Csodálatos párhuzamot látok Árpád-házi Szent Erzsébettel is. Három gyermeke volt, korán árvaságra jutott, mégis olyan erőt és hitet hordozott magában, hogy szegényházakat épített, és a mai napig áll Németországban az általa alapított kórház. Ő királyi hercegnő volt, nem lett belőle királynő vagy fejedelemasszony. Mária Valéria ugyancsak hercegnő volt, kilenc gyermeket nevelt, és mégis volt ereje egy alapítványt létrehozni, melyből kórházak, szegényházak és kisdedóvók épültek. Ezek mindannyiónk számára rendkívül erős példaképek.

Horváth-Militicsi Szabolcs kiemelte, hogy édesapja idejében a kápolna zárva volt, lakatot tettek rá, ezért az emberek többsége évtizedeken át úgy tudta, hogy nem látogatható. Csaknem ötven év elteltével azonban újra megnyíltak az ajtók, a vitrázsablakokról eltávolították a deszkaborítást, és ismét láthatóvá váltak a szentek ábrázolásai. Elmondta továbbá, hogy sokan ma sincsenek tisztában azzal, hogy a kápolna működik, pedig nyitva áll, és minden vasárnap 11 órakor szentmisét tartanak benne.