''Világ világa, virágnak virága”

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

''Világ világa, virágnak virága”

A húsvét, a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásáról szól. Még akkor is, ha sokan csak a munkaszüneti napot, a piros tojást tojó nyuszit, a sonkát és a locsolkodást látják benne. Vagy éppen a böjt utáni nagy eszem-iszomot, lakomát. De az is tény, hogy a világ minden táján tiszt...

A húsvét, a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadásáról szól. Még akkor is, ha sokan csak a munkaszüneti napot, a piros tojást tojó nyuszit, a sonkát és a locsolkodást látják benne. Vagy éppen a böjt utáni nagy eszem-iszomot, lakomát. De az is tény, hogy a világ minden táján tisztelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mert az emberek szeretnek örvendezni és vigadni, ha a zord, hideg tél után kisüt a testet-lelket melengető, cirógató napsugár. Más téma, hogy nálunk a fűtési idény vége is elég ok a boldogságra és a megkönnyebbülésre.
A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, a megújuláshoz, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Az utóbbiak nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan maradtak fenn a falusi közösségekben.
Holnap, nagycsütörtökön, a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának az időpontja, gyászünnep. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek, mint az egyik legrégebbi nyelvemlékünk is. ''Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül.” A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok továbbra is némák.
''Az a hely, ahol élsz - világnak világa” - állítja a Honfoglalás című dal, mely némelyeknek bizonyára közhelyes, de sokaknak könnyeket csal a szemébe. Az utóbbi időben két rendezvényen is volt alkalmam hallani egy csókai és egy temerini ötödikes kislány előadásában. Remélem, ők már nem tapasztalják meg a hazavesztés érzését, és sohasem értik meg, mit jelent azoknak, akik ilyenkor, húsvét táján térnek meg a szülőföldjükre. Meg azoknak, akik itt maradtak, de maguk sem értik, miért nem menekültek inkább. Talán, mert ha ''nincs hely, ahol élj - indulj hazafelé!”
Nagyszombat és a harangzúgásos húsvétvasárnap után a húsvéthétfő a vidámság napja. Egyes magyar vidékeken e napot vízbevető hétfőnek is hívják. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, és leöntötték őket egy vödör vízzel. A locsolás az ősi termékenységvarázslásra vezethető vissza, a víz tisztító ereje a kereszténységben a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket.
A húsvéti nyúl inkább a gyermekfolklór része, de a hosszú fülű állat számos szókapcsolatunkban fordul elő, sőt, az irodalomba is beszökdécselt. Nyuszi, mondjuk gúnyosan a félénken viselkedő, könnyen rászedhető személyre, a gyáván elinaló nyúlcipőt húz, a nagyon rövid nyúlfarknyi, a szégyenletesen gyáva nyúlszívű. Milne műveiben Nyuszi Micimackó barátja, Lázár Ervin Négyszögletű keres erdejében a ''fékezhetetlen agyvelejű” Aromo lakik, Nyúl Béla Móra Ferenc Hannibál tanár úr című könyvének a szereplője, de John Updike Nyúl-regényei is nagyon híresek. Nekem viszont egy Nyuszi becenevű régi ismerősöm jut eszembe, akit férjével együtt az anyaországba sodort a háború szele. Éppen a napokban emlegettük szülőfalujában, Szentmihályon, ahol több évtized után találkoztam azzal a göndör hajú kislánnyal, most már a gyermekeire és az unokáira büszke, megállapodott hölggyel, akivel általános iskolás korunkban hosszú időn át leveleztünk: Kószó Irénkével. Nekem az idei, húsvét előtti időszak erről is emlékezetes marad.
Hiába csalogatja tekintetünket a nárcisz, a selymét bontó barka, ha gondolataink fátyolosak, ha kételyeink, kétségeink vannak. Ha azt hisszük, továbbra sem változik semmi. Ha nem éljük meg a magunk hétköznapi csodáit, feltámadásait.
''Így lettünk országút népe, / idegen föld csavargója, / pásztortalan jószág-féle. / Tamással hitetlenkedő, / kakasszóra péterkedő, / júdáscsókkal kereskedő. / Soha-soha békességgel / Krisztus-Úrban szövetkező.” (Wass Albert: Nagypénteki sirató)
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

''Világ világa, virágnak virága”
Fiatalok Fiataloknak
  • Komán Zsombor, Brassó (Az írás a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült)
  • 2008.10.01.
  • LXIII. évfolyam 40. szám
Facebook

Támogatóink