''Még van lelke Árpád nemzetének”

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

''Még van lelke Árpád nemzetének”

''Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon!Van-e hangod e beteg hazánakA velőket rázó húrokon?” Mocsári Károly és Jandó JenőVörösmarty Mihály Liszt Ferenchez 1840-ben írt soraival köszöntötte Nikowitz Oszkár úr, Magyarország belgrádi nagykövete a fővárosi...

''Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?”
Mocsári Károly és Jandó Jenő

Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez 1840-ben írt soraival köszöntötte Nikowitz Oszkár úr, Magyarország belgrádi nagykövete a fővárosi Kolarac nagytermében egybegyűlt zenekedvelőket. Március 10-e és 14-e között zajlott ugyanis Belgrádban sorrendben a harmadik Tavaszi zongorafesta elnevezésű komolyzenei rendezvény a helyi Jugokoncert fő-, illetve a Magyar Köztársaság Nagykövetségének társszervezésében. A hangversenysorozat nyitóestje - nemzetünk 1848-as szabadságharcára százhatvanhárom esztendő távlatából is büszkén visszatekintő emlékezés előestje - méltó főhajtás is volt a kétszáz évvel ezelőtt született zeneóriásunk, Liszt Ferenc előtt, akinek gazdag opusából Jandó Jenő Kossuth-díjas magyar zongoraművész és Mocsári Károly, a Francia Liszt Társaság művészeti szaktanácsadója hozott válogatást. A tökéletes zenei hallással megáldott Lisztnek sohasem sikerült ugyan elsajátítania a ''kemény” hangzású magyar nyelvet, sőt a magyar nép énekeit és zenéit sem ismerte, mégis ő volt az, aki teret nyitott az utána jövőknek ahhoz, hogy a magyar dallamok is bekerülhessenek az európai zenevilág vérkeringésébe - mondta Nikowitz nagykövet úr szerb és angol nyelven megfogalmazott szakmai köszöntőjében. A hangversenyest terítékén felkínált zongaramű-szeletkék első tematikus blokkjában Sofia Cabruja és Carlos Lama eminens spanyolországi zongorakettős lépett fel Daniel Basomba, Rachmaninov, Ravel és Manuel de Falla műveivel, ezután pedig Jandó és Mocsári professzor hozta ''testközelbe” a játéktechnika és az élvezhetőség szempontjából különösen igényes zeneszerzőnk műveit. Az est kötetlen hangulatú állófogadással zárult. Mielőtt pedig a két pianista szakmai útjai egy időre ismét szétváltak volna, Szentgyörgyi Klára kultúrattasé közbenjárására egy alkalmi interjúra is sor kerülhetett. Köszönjük a lehetőséget.
...
- Mit jelent önöknek Lisztet játszani? Egy olyan zeneszerzőt, aki nem beszélte ugyan népünk nyelvét, mégis markáns nyomokat hagyott nemzetünk komolyzenei lelké(be)n, annak további fejlődésében?
- Jandó Jenő: - Bakfark Bálint ( 1506-1556) után Liszt volt az első olyan magyarországi zeneszerző és hangszeres művész, aki az európai zenekultúrára is döntő hatást gyakorolt. Egy kicsit azért Haydn is tiszteletbeli magyarnak tartható, hiszen ő is nagyon sokáig Magyarországon alkotott, és az ő műveiben is vannak magyaros elemek. Hogy pontosan mit jelent nekem Lisztet játszani, azt nem igazán tudom megfogalmazni. Ilyen kérdésre nagyon nehéz válaszolni, különben is Liszt nem az egyedüli és kizárólagos zeneszerző, akit ''pártfogásba” vettem. Helyesebben kizárólag ők ve(he)ttek engem pártfogásba, ha már tudok bármit is kezdeni a zenéjükkel! Fiatalkoromban természetesen kihívásnak tekintettem e briliáns játéktechnika elsajátítását. Élveztem, hogy ilyen viszonylag nehéz darabokat is el tudok játszani, de mivel az ember a korral érik is valamennyit, Liszt zeneszerzői nagyságának titkát is sikerült némiképp megfejtenem. Többször is elmondtam már, hogy a korai Liszt-műveket nemigen kedvelem. Nem tudhatjuk biztosan, de nyilvánvalóan elképesztő lehetett, ahogyan ő játszotta őket...
- Mocsári Károly: - Ráadásul nem is bizonyítható, hogy mindig pontosan azt játszotta, amit leírt! Inkább útmutatásnak szán(hat)ta műveit. Engem is néha egyszerűen taszít, hogy kitartóan akkordot kell játszanom, holott futammal is megoldható a dallam!
- Jandó Jenő: - Hihetetlen élmény volt megtapasztalnom, mily magasságokba fejlődött fel zeneszerzőnk. H-moll szonátája például szerintem nemcsak a romantika, hanem az egész zeneirodalom egyik csúcspontja. Minden hang tökéletes értelmet nyer benne, és a felesleges virtuozitástól is mentes. Természetesen a lejátszásához tudni kell zongorázni is! Érdekes momentum, hogy Liszt legkorábbi etűdjeit, melyeket még gyermekkorában írt, virtuózi korszakában valami lejátszhatatlan, szörnyen nehezen játszható etűdökké kreálta át. Mindnyájunk szerencséjére azonban idejében rájött, hogy műveit fölöslegesen túl nehézzé bonyolította, és megírta a Transzcendentális etűdöket, korai műveinek végleges, gazdaságosabb és zongoraszerűbb változatát. Tekintettel volt immár a halandó zongoristákra is.
- Mocsári Károly: - Lényegében Liszt egész életműve ilyen. A korai ágas-bogas verziók a végén már teljesen letisztulnak, szinte pár hangjegyekben mérhetőkké válnak. Egyébként azt tervezem, hogy készítek egy olyan összeállítást, amelyben épp ezek a kései, 1877 és 1886 között íródott Liszt-darabok időrendi sorrendbe szerepelnek majd.
- Jandó Jenő: - Elképesztő ez a teljes lemeztelenedés. Kortársai nem értették meg, bolondnak tartották. Persze a mai közönségnek is csak módjával szabad ilyen késői Liszt-műveket játszani, mert könnyen becsavarodik tőle az ember.
- Mindezek ismeretében lehet-e Lisztet szeretni? Hogyan lehet a legteljesebben bemutatni és megszerettetni a széles nagyközönséggel is egy olyan zeneszerzőt, akit önök is szinte évtizedekig tanulmányoztak ahhoz, hogy átérezhessék műveinek lényegét, mondanivalóját? Kiváltképpen jelenünkben, amikor a valódi értékek újradefiniálásának szükségességéről is egyre gyakrabban szó esik.
- Jandó Jenő: - Kezdetben Bartók sem értette meg a H-moll szonátát. Az, hogy remekmű, bennem is csak Dohnányi tökéletes előadásának hatására tudatosodott. Sajnos. És erre a zongoristák többségének bizony oda kellene figyelnie, a hallgatóban visszatetszést kelt ugyanis a gusztustalan összevissza kalimpálás, a tempó rángatása! Ráadásul Liszt pontosan leírta, mit akar. Mindenkinek tehát, aki a műveihez nyúl, mindenekelőtt a tartalmat kell(ene) bemutatnia. Értelmes játéktechnikával. S csak akkor, ha már mindez tisztességgel végbement, feltéve hogy emberségesen leolvasták a kottát, akkor szabad(na) szólni Liszt egyéniségéről is! És még véletlenül sem fordítva.
- Mocsári Károly: - Liszt Ferenc zenéje nem kizárólag magyar zene. Inkább olyan, amely a kezdetektől fogva magán viseli az európai szellemiség jegyeit, magába olvasztva a régió minden zenei impresszióját. Liszt a magyar népzenét például egyáltalán nem ismer(het)te! Csak a bazseválást, vagyis a magyar nótázást, amit viszont gyöngyszemekké formált rapszódiáiban.
...
''Állj közénk, és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.”
(Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez, 1840.)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink