Őshonos kisebbségek, nemzeti kisebbségek

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Őshonos kisebbségek, nemzeti kisebbségek

A kisebbségekben nem ellenséget, hanem értéket kell látni, hangsúlyozta Sólyom László egykori köztársasági elnök egyik ünnepi beszédében. De idézhetnénk akár Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt is, aki szerint az asszimiláció emberiség elleni bűntett, vagy Semjén Zsolt jelenlegi magyar minis...

A kisebbségekben nem ellenséget, hanem értéket kell látni, hangsúlyozta Sólyom László egykori köztársasági elnök egyik ünnepi beszédében. De idézhetnénk akár Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt is, aki szerint az asszimiláció emberiség elleni bűntett, vagy Semjén Zsolt jelenlegi magyar miniszterelnök-helyettest, aki azt állítja, hogy az emberiség értékgazdagsága a nemzeti közösségek sokszínűségében tükröződik.
Persze a magasztos szavak mellett, a mindennapi valóság főként és legtöbbször csakis a nehézségeket, a konfliktusokat, illetve azokat a megszenvedett évtizedeket, évszázadokat mutatja, melyeket az európai és a világban élő őshonos kisebbségek nap-mint nap a bőrükön tapasztalnak. Közöttük természetesen a magyar is, amely szinte egyetlen olyan kisebbségek, amely minden irányból, mondhatni heted-hét ország felöl veszi körbe, vagy öleli át anyaországát.
A mostoha, vagy sanyarú sorsot mi sem jellemzi jobban, hogy mai napig még szemantikailag sem tisztázott az őshonos kisebbségek megnevezése. Európa és a korszellem hajlamos mindent összemosni és globális katyvasszá alakítani, így kerülnek sok esetben azonos fontossági sorrendben a nemi, a szubkulturális és őshonos kisebbségek. Folyamatosan folyik a vita a valós kisebbség-definíció körül, de a többségi nemzetek általában inkább azzal törődnek, hogy megfigyeljék, kordában tartsák kissebségeiket, megnevezés keresés helyett, inkább nemzetbiztonsági veszélyforrásnak tekintik őket. Az elvakult többségi politika pillanatig sem törődik azzal, hogy másrészről valószínűsíthetően nekik is, azaz minden országnak van saját kisebbsége, amely más országban él, tehát jóval barátságosabban kellene viseltetni az idegen kisebbségekkel szemben. Ehelyett továbbra ezernyi konfliktus alakult ki, akár csak, ha a mögöttünk hagyott kilencvenes éveket veszzük figyelembe. Nem igazán vette komolyan senki a kilencvenes éveke legelején íródott Párizsi Charta az új Európáért javaslatát, amely a következőképpen hangzott: ''Eltökélten arra, hogy előmozdítsuk a nemzeti kisebbségek gazdag hozzájárulását társadalmunk életéhez, vállaljuk, hogy tovább javítjuk helyzetüket. Megerősítjük mély meggyőződésünket, hogy a népeink közötti baráti kapcsolatok, valamint a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvezzen, és megteremtődjenek a feltételek identitásuk kiteljesedéséhez. Kijelentjük, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket csak demokratikus politikai keretek között lehet kielégítően megoldani. Elismerjük továbbá, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani mint az egyetemes emberi jogok részét.”
És ha már a jogoknál tartunk, akkor a magyar kisebbség szempontjából érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon hány helyen, hány országban valósult meg egy alapvető jog, azaz a területi, vagy perszonális autonómia. Kijelenthető, hogy valóban jól működő módon és kézzelfoghatóan szinte sehol, pedig ha valami előnye van az őshonos kisebbségi létnek, akkor az az, hogy a területi autonómiát, mint politikai, geopolitikai fogalmat főként hozzákapcsolják, vagy hozzákötik. Hiszen a kisebbségi népcsoport autonóm területe része egy állam bizonyos területének, ahol többségben élő, országos viszonylatban általában az őshonos kisebbségi népcsoporthoz tartozók által megvalósított kormányzás működik. Azaz egy különleges jogállású terület ahol gyakorolják a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos illetékességeit, e-csoportok fennmaradása, esélyegyenlősége, vagyis boldogulása érdekében.
Az Európai Parlament egyébként nemrég az őshonos kisebbségek státusának rendezését kérte, mely által pontosan azt hangsúlyozzák, hogy rendezni kell az autonómia és önrendelkezés ügyeit. Mert az őshonos nemzeti kisebbségeknek országaikban az önrendelkezés vagy az autonómia különböző formái révén kell védelmet kapniuk.
Az EP által kidolgozott és megszavazott dokumentum szerint sürgősen ki kell alakítani azokat a törvényi kereteket, amelyek lehetővé teszik az őshonos kisebbségek részvételét az identitásukat érintő döntések meghozatalában. A jelentés e részvételt a döntéshozatalban az önrendelkezés vagy az autonómia révén tartja elérhetőnek, és az erről szóló törvénykezésnek meg kell haladnia a koppenhágai kritériumok és a tagállamok belső normarendszerének a kettősségét.












2
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink