„Szinte minden táncos mozgásfüggő”

„Szinte minden táncos mozgásfüggő”

Cserepes Gyula táncos. Óbecséről táncolta fel magát Budapestre, Ljubljanába, Genfbe, Lausanne-ba, s pörög-forog azóta is a világ színpadain. Most éppen szólóelőadásának előkészületei zajlanak, otthon, a lakásában. Ahogy sok művész, úgy Gyula is kénytelen volt alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, így készülő szólóprodukciójának online térbe helyezett próbáit bárki végignézheti. Én magam is így tettem, hiszen nincs is izgalmasabb, mint meglesni egy munkafolyamat elejét.

* A most készülő szólóelőadásod munkacíme Fragile. Férfiasság, a férfiakról szóló sztereotípiák kerülnek a középpontba. Miért ezt a címet választottad, és hogyan szeretnéd tánccal ledönteni ezeket az előítéleteket?

— Az érzékenység, sérülékenység, törékenyég felvállalásának kérdése régóta foglalkoztat. Mennyire vagyunk tisztában a saját érzéseinkkel? Nemcsak akkor, amikor valami szélsőséges helyzet történik (pl. öröm vagy gyász), hanem mindennap: hogy érzem magam az utcán, a boltban, a villamoson. Még inkább foglalkoztat az, hogy egy férfi hogyan viszonyul a saját érzéseihez, és ezt a környezete, a társadalom hogyan fogadja. Úgy látom, ez egy törékeny helyzet. Azt például férfias viselkedésnek tartjuk, ha egy férfi az érzéseiről beszél?


Dömölky Dániel felvétele

* Hát nem tudom. Én például igen. De az biztos, hogy — ahogyan a tánc esetében is — nem sok ember tartja annak. Ez például egyike az előítéleteknek. A férfiasság-nőiesség témával szerinted ma hogyan érdemes foglalkoznia egy művésznek? Milyen aspektusból?

— Egyrészt azt gondolom, hogy éppen az egymással való összefüggésükben érdemes velük foglalkozni. Lehetetlen lenne a nőiességet értelmezni férfiasság nélkül, és ez fordítva is igaz. Másrészről azt is érdemes megvizsgálni, hogyan éljük meg az egyiket, hogyan a másikat — milyen kép él bennünk ezekről a fogalmakról, és mit várunk el tőlük. Szerintem ezzel beindulhat egy olyan folyamat, amelyben a felszínes klisék mögé lehet tekinteni. Talán ez az az aspektus, amelyet jelenleg keresek. Ez a mélyebb és — reményeim szerint — őszintébb szemszög, ahonnan magamat vizsgálom és reflektálok.

* Aki nézi ezeket a próbákat az interneten, az kommentárt is fűzhet hozzájuk, véleményezheti, amit látott. Ez miért fontos? Kell a visszaigazolás, vagy szükséged van egy/több külső szemre?

— Jelenleg az úgynevezett kutatási szakaszban vagyok. Boncolgatom a témát, anyagot és ötleteket gyűjtök. Kipróbálom őket, hogy kiderüljön, mi működik, illetve mi nem. Ebbe próbálom most bevonni a nézőket az online próbákkal, ami számomra is új helyzet. Most csinálok először ilyet. Nagyon könnyű beleragadni abba a közegbe, amelyben nap mint nap mozgunk. Az életem legnagyobb részében a művészvilág, a színházi és a filmes emberek társaságában vagyok. Azon belül is egy olyan szűkebb közegben, amelyiknek a szemlélete specifikus. Arról alig tudok valamit, hogy a többi ember hogyan látja a világot, miközben célom lenne, hogy őket is meg tudjam szólítani a munkámmal. Ebből ered az az igény bennem, hogy minél szélesebb réteget bevonjak. Amikor januárban elkezdtem próbálni, néhány alkalommal behívtam nézőket. Az volt a tapasztalatom, hogy ilyenkor bekapcsol bennem valami, ami feszélyez. Az őszinteségnek és a megnyílásnak azt a fokát, amelyet egyedül képes voltam elérni, a teremben nem tudtam ugyanolyan mértékben megvalósítani akkor, amikor néztek. Ezért már akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnék tovább dolgozni ezen. A kialakult helyzetben — a jelenlegi korlátozások között — adta magát, hogy kipróbáljam az online tér nyújtotta lehetőséget. Talán így el tudok érni és meg tudok szólítani olyanokat is, akiket egyébként nehezen vagy egyáltalán nem tudnék.


Simon Iringó felvétele

* Mi a legnagyobb kihívás, amikor egyedül dolgozol és állítasz össze egy előadást?

— Motiválni saját magam. Eldönteni, hogy akkor is bemegyek a saját próbámra, amikor nincs kedvem. Feldolgozni a kudarcot, felülkerekedni rajta, és lendületet találni a folytatáshoz. Ez az állandó vívódás önmagammal a legnagyobb kihívás számomra a szóló műfajában.

* En-Knap, Közép-Európa Táncszínház és most szólóban. Elég lett a társulati létből, vagy továbbra is dolgozol csapatokkal?

— A ljubljanai En-Knaptól 2012-ben jöttem el. Szép volt, jó volt a társulatnál lenni, de másra vágytam. Szükségét éreztem annak, hogy magam dönthessem el, milyen művészi munkában veszek részt, miközben az alkotás iránti vágy is erős volt bennem. Az azóta eltelt időben több saját előadást hoztam létre. Ezek közül az a helyspecifikus performance volt az első, amelyet az újvidéki Kulturanova felkérésének eleget téve készítettem a belcsényi (beočini) kastély romos falai között három másik művész bevonásával. A Selfy című előző szólómat Lábán Rudolf-díjra jelölték 2017-ben. Készítettem emellett duetteket is, melyekben én is táncoltam. Legutóbb, tavaly októberben a budapesti Mu Színházban egy triót (Rave) mutattam be. Ez volt az első olyan önálló darabom, amelyben én magam nem szerepeltem. Emellett több alkotó és társulat munkájában működtem közre előadóként. Például a genfi Cie József Trefeli és a lausanne-i Cie Philippe Saire társulatokkal rengeteg helyen táncoltam Brazíliától Ausztráliáig, Mexikótól Dél-Koreáig.


Simon Iringó felvétele

* Táncos vagy. A Budapest Kortárstánc Főiskolára jártál, és ott a gyakorlati meg a pedagógiai oldalt is, hogy úgy mondjam, kitanultad. Tanítottál-e már, és ha igen, milyen tapasztalataid vannak?

— A Budapest Kortárstánc Főiskolán táncművész BA szakon végeztem. Jelenleg mesterszakos hallgató vagyok ugyanebben az intézményben. Tanítani már középiskolásként is volt alkalmam, amikor még néptáncoltam. Akkor tért vissza ez az életembe, amikor eljöttem az En-Knaptól. Elsősorban kurzusokat tartottam, valamint társulatoknak tréninget Európa több országában. Amióta visszaköltöztem Budapestre 2017-ben, elkezdtem tanítani a barátaim által szervezett SUB.LAB-kurzusokon, az International Dance Week Budapesten, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.


Herbály Judit felvétele

* Milyen egy jó kortárs táncos előadás számodra? Mit vársz el tőle, ha nézőként ülsz be rá?

— Számomra az az egyik legfontosabb szempont egy táncelőadás során, hogy azt érezzem: megmozdít. Hogy szinte fel akarjak pattanni én is a helyemről, és megmozdulni. Emellett azt várom tőle, hogy érzelmileg hasson rám. Járja át a zsigereimet, érintsen meg. Éppen ezért a saját kreációmban is általában ennek próbálok megfelelni.

* Hogyan tartod magad karban, van-e valamilyen edzésterved?

— Bizonyos erősítéseket és nyújtásokat rendszeresen végzek, de azért ezt nem nevezném tervnek. Mostanában kezdett átértékelődni bennem ez a kérdés, amióta kevesebbet táncolok és többet koreografálok. Jelenleg heti öt napot igyekszem edzeni. Most alakítok ki magamnak egy olyan új rendszert, amely megfelel a megváltozott helyzetemnek. Hiszek abban, hogy létezik valamilyen energia, amely átjár bennünket, amelynek hatására képesek vagyunk mozgásban maradni. Arra gondolok, amit a kínai tradícióban csinek neveznek. Mivel úgy hiszem, hogy a létezésünket alapjában meghatározza ennek az energiának az áramlása, évek óta foglalkozom olyan csikunggyakorlatokkal, amelyeknek a céljuk ennek az áramlásnak a fejlesztése, karbantartása.


Dömölky Dániel felvétele

* Egy táncos mindig „táncos kedvű”?

— Elmosolyodtam ettől a kérdéstől. Az embernek egyáltalán nincs mindig kedve táncolni. Életem során nem egy alkalommal találkoztam olyan helyzettel, amikor például egy szórakozóhelyen számonkérték rajtam, hogy miért nem táncolok. Hiszen te táncos vagy! — hangzik el ilyenkor a csodálkozó vagy annak tűnő kijelentés. Bevallom, én egy buliban sokszor dolgozom: nézem, mások hogyan táncolnak, és ha megtetszik egy mozdulat, kipróbálom. Mondjuk, az már személyfüggő, hogy kinek mennyiszer van vagy nincs kedve táncolni. Viszont azt hiszem, hogy szinte minden táncos (feltételezem, ez mindenkire igaz, aki rendszeresen foglalkozik mozgással) mozgásfüggő.


Dömölky Dániel felvétele

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Szinte minden táncos mozgásfüggő”
Fiatalok Fiataloknak
  • 2020.05.24.
  • LXXV. évfolyam 21. szám
„Szinte minden táncos mozgásfüggő”
Fiatalok Fiataloknak
Facebook

Támogatóink