„Szeretek emberek közt lenni”

„Szeretek emberek közt lenni”

Horvát Dianna az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Média Szakán szerezte meg diplomáját, majd ugyanitt európai tanulmányok szakon mesterizett, és vált okleveles Európa-szakértővé.

Kíváncsi, szereti a kihívásokat, könnyedén veszi az akadályokat, a Vajdasági Televízióból Budapestre csöppent, most ott él és dolgozik.

* Évekig Újvidéken éltél, s a vajdaságiak a televízió képernyőjéről ismerhettek. Miért váltottál munkahelyet?

— Hat évet dolgoztam a Vajdasági RTV-ben, előbb újságírói, később szerkesztői pozícióban. Nagyon sok a kedves emlék, megemlíteném a F-esztelen ifjúsági műsort, melyet egy ideig Török Erna és Bóka Ida kolléganőimmel készítettünk, és a számos közös riportot, műsort, melyet Kurcinák Árpáddal bonyolítottunk le. Fontos volt számomra, hogy a szakmámban tudtam elhelyezkedni, fejleszthettem a magyarnyelv-tudásomat, számos témakörben dolgozhattam, és bejárhattam majdnem egész Vajdaságot, ezenkívül egy nagy család része is lehettem. A munkán és a felmerülő stresszhelyzetek megoldásán kívül nagyon sok nevetésben, szülinapok, nyugdíjba vonulások, évfordulók vagy diplomázások megünneplésében volt részem. Hat év után mégis úgy éreztem, váltanom kell, és miután egy ideig formálódott bennem ez az ötlet, úgy döntöttem, útnak indulok, felköltözöm Budapestre, és egy hasonló, mégis egy kicsit más munkakörben próbálom ki magam.


A Visszapillantó című műsor szerkesztése Kurcinák Árpáddal, 2015-ben

* Jelenlegi munkahelyeden, az Antall József Tudásközpontban milyen feladatokat látsz el? Mik a főbb projektumaitok?

— Az AJTK-ban az irodákon belül különböző külpolitikai témakörökkel foglalkozunk, mindenki több nyelvet beszél, azt a nyelvet, amelyik régióval foglalkozik. Én az EU-V4 iroda része vagyok, és a balkáni régiót fedem. A feladatok nagyon sokszínűek. Részt veszek a projektumok, előadások, kerekasztalok szervezésében. Ezenkívül blogposztokat írok, melyek a balkáni régió aktuális eseményeivel foglalkoznak. Alkalmam adódott moderálni olyan panelbeszélgetéseket is, amelyek a Balkánnal foglalkoztak. Ezt nagyon izgalmasnak tartom. Olyan, mint a stúdiózás a tévében, csak az operatőr helyén a nézőközönség ül. Azért volt egy kis lámpalázam, elképzelheted! Ahogy már mondtam, hasonló, mégis más a mostani munkaköröm. Nagyon sok projektumunk van, valamint könyvkiadással is foglalkozik a tudásközpont, eddig több mint negyven kötet jelent meg a politikatudomány, a biztonságpolitika, valamint a nemzetközi tanulmányok területeiről. A tehetséggondozás mint antalli gondolat és a különböző tudományterületek kutatása — Visegrádi Együttműködés, az Európai Unió és az atlantizmus aktuális kérdései — a tudásközpont tevékenységének alappillérei. A budapesti központi irodán kívül Pécsett, Győrött és Brüsszelben vannak regionális irodák. A rendezvények sokaságát valóban nehéz volna felsorolni, viszont kiemelnék néhányat: a think.BDPST innovációs konferenciát, a kéthetes Antall József Nyári Egyetemet, melyen mintegy harminc külföldi és magyarországi diák vesz részt, a BUDSEC konferenciát, mely aktuális biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozik, a Fókuszban magazint, melynek számai egy-egy témakört ölelnek fel, valamint a különféle elemzéseket és blogposztírásokat, melyek magyar és angol nyelven jelennek meg az AJTK honlapján. A szívemhez közel álló cikksorozat a Határon túli magyar perspektívák, melyet a többi közt Szálkai Kinga és Vass Ágnes kolleganőimmel közösen hoztunk létre. Az interjúk és a blogposztok célja az egyes közösségek perspektíváinak megismerése, az őket érintő kérdések megértése az aktuális politikai, gazdasági és jogi diskurzuson túl. Az interjúkérdések elkészítése és az alanyok felkeresése a régi tévés időszakra emlékeztet.


A 2018-as Antall József Nyári Egyetemen moderál egy balkános tematikáju panel beszélgetést

* Egyébként hogyan találod fel magad új helyzetekben, új munkakörökben?

— Maga az újságírás, mint azt te is biztosan tapasztalod, olyan multidiszciplináris szakma, amelyből kiindulva számos más témakörrel is lehet foglalkozni, számos más szakmában el lehet helyezkedni. Az AJTK-ban is sok a csapatmunka, de más, mint ami a tévében volt — ott például forgatócsoportot kellett kérvényezni, egyeztetni az operatőrrel, vágóval stb., most viszont más dolgokra kell odafigyelnem, például leszervezni, hogy egy külföldi előadó mikor és honnan érkezik, regisztrálni, milyen panelben vesz részt, a külföldi résztvevők számára megszervezni a szállást, étkezést, és van még számos más logisztikai vagy éppen technikai feladat is. A marketinges- és a grafikuscsapat szerepe kihagyhatatlan, hiszen ezek a szakemberek szerkesztik meg a projektumok kreatívjait, koordinálják a médiában és a közösségi oldalakon való megjelenést, továbbá magyar és angol nyelvű honlap is működik, ahova hírek vagy a korábbi eseményekről készült összefoglalók kerülnek fel. Mivel maga a tudásközpont tevékenysége ennyire szerteágazó, gyakran egy ember több projektumon is dolgozik egyidejűleg, nagyon fontos, hogy mindenki tudja a saját feladatát, és azt idejében el is végezze. És persze az együttműködés.

* Inkább vezető típusnak tartod magad, vagy szereted követni az utasításokat?

— Ez nagyon helyzetfüggő. A tévében, miután megvolt hozzá a szükséges tapasztalat s a néhány év szakmai gyakorlat, az újságírói munkakörből átkerültem a szerkesztőibe. Akkor már tudtam kezelni ezt a helyzetet, ha viszont korábban csöppenek bele ebbe, lehet, hogy többet hibázom, mert még nincs meg a szükséges tapasztalatom, „hidegvérűségem” hozzá. Azt hiszem, az emberek gyakran esnek abba a csapdába, hogy túl korán vállalnak el egy olyan vezetői szerepet, amelyhez akkor még nincs meg a szükséges tudásuk vagy tapasztalatuk. Nem őszinték saját magukkal a képességeiket illetően. Viszont erre előbb-utóbb fény derül, ezért vannak jó és rossz vezetők. Ha egy jó vezetővel kell dolgozni, akkor az utasításokat sem nehéz követni.

* Sokáig fordítottál is, szerbről magyarra és magyarról szerbre. Hol sikerült ilyen jól elsajátítanod a két nyelvet?

— Egy olyan vegyes családban volt szerencsém felnőni, amelyben egyaránt használtuk/használjuk a szerb és a magyar nyelvet is. Emellett az is nagyon sokat segített, hogy a nagymamám óvó néni volt a magyar tagozaton, így magyar óvodába jártam, és később az általános iskolát is magyarul végeztem el. Ezek nélkül nagyon nehéz lett volna elsajátítani a magyar nyelv szép, de bonyolult nyelvtanát és szókincsét. A gimnáziumot és az egyetemet szerbül fejeztem be, aminek köszönhetően a többi közt a magyarról szerbre való fordítással is megpróbálkozhattam. A kétnyelvűség mindenképp előnyös, nem csak a továbbtanulás vagy a munkavállalás szempontjából. Az illető — legyen szerb—magyar, szlovák—ruszin vagy akár lengyel—görög (az egyik ismerősöm ilyen) — két közösség része, ismeri azok hagyományait, mindennapjait, mentalitását. Ezzel a tudattal talán egy kicsit toleránsabbak lehetünk, elfogadóbbak a mássággal szemben, hiszen mi magunk is két vagy akár több köztes kultúrában élünk.

* Szabadidődben mit csinálsz szívesen?

— Nyelveket tanulok. Jelenleg a német elsajátítása a fő célom — dédnagymamám német származású volt, és mindig is szépnek tartottam ezt a nyelvet, szebbnek, mint az olaszt vagy a franciát. Ne kérdezd, hogy miért, csak úgy. Felnőttként nyelvet tanulni már kihívás, ezt tapasztalom én is. Eljutok egy szintre, és utána ott megállok, egy kicsit elfelejtem, akkor felülkerekedek, és ismét nekivágok. Remélem, hogy a mostani próbálkozásomban kitartóbb leszek, és a felsőfokú nyelvvizsgát is sikerül letennem. Ezenkívül persze mást is csinálok: sportolok, havonta látogatom a családot, és a barátaimmal is sok időt töltök. Pesten nagyon sok a szabadtéri, kulturális és mindenki szájizének megfelelő esemény. Egyre több a vajdasági barát és ismerős is. Szeretek emberek közt lenni, és szerencsére itt, Budapesten erre van is lehetőségem.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink