„Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok!”

„Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok!”

A budapesti Kaláka együttes Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című lemeze 1987-ben jelent meg, vagyis a zenekar 25 éve járja adventkor ezekkel a dalokkal az anyaországot és a határon túli magyar vidékeket, de időnként távolabbra is elkalandoznak.

Vajdaságban járt a Kaláka együttes

A mintegy hatszáz karácsonyi előadás egyharmada Erdélyben, a Partiumban, Kárpátalján, Vajdaságban, Felvidéken, Burgenlandban, Szlovéniában, a horvátországi Baranyában és Csángóföldön volt, de koncerteztek már Bécsben, Bukarestben, Szarajevóban és Zágrábban is ezzel az összeállítással. A rendkívül hangulatos műsorban, amelyet az idősek, a fiatalok, de a gyerekek is nagy tetszéssel fogadnak, magyar és más nemzetiségű karácsonyi népdalok, régi egyházi énekek, megzenésített versek hangzanak el. A többi programjukhoz hasonlóan itt is remekül érvényesül az énekhangok, valamint a klasszikus és a népi hangszerek összjátéka.
Kányádi Sándor, akinek a verseit sokat és nagy kedvvel játsszák, így írt róluk: „A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti eredeti dallamot”.
Az együttes tagjai — Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Major Gábor — négy nagy sikerű délvidéki hangversenykörútjuk után (1999, 2001, 2003, 2007), amikor a Bácska és a Bánság harmincöt magyarok lakta települését keresték fel, az idén is ellátogattak hozzánk karácsonyi műsorukkal. A világhírű Kossuth- és Prima Primissima díjas együttes a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében Törökbecsén, Óbecsén, Padén, Tóthfaluban és Martonoson tartott jótékonysági koncertet. Köszönjük nekik, hogy a zord időjárás és a szinte járhatatlan utak sem riasztották vissza őket. Látogatásukat a Magyar Országgyűlés elnöke, a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt., valamint a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság támogatta.

Lelkisége van ennek a műsornak

A Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című lemez negyed évszázados. Mi a magyarázata a népszerűségének? — kérdeztem Gryllus Dánielt a padéi fellépésük előtt.
— Mondhatnám azt is, hogy a karácsony a népszerű, de való igaz, nagyon sok karácsonyi lemez született, és azok közül nem mindegyik érte el ezt a szintet, mint a miénk. Amikor 1986-ban a Móra Kiadónál megjelent a Nálatok laknak-e állatok? című zenés könyvünk, elhatároztuk, a következő egy karácsonyi gyűjtemény lesz. A címét Kodály Zoltánnak a nagyszalontai betlehemes gyűjtése alapján adtuk. Akkoriban a Thália színházban játszottuk a gyermekműsorainkat, és felvetették, mi lenne, ha készülne ebből egy koncert? Én visszakérdeztem: hányszor lehet ezt eljátszani: háromszor, négyszer egy évben? Nos, abban az évben huszonhétszer adtuk elő a nagyszínpadon, és azóta is töretlen a sikere. Minden adventben körülbelül harmincszor énekeljük, bejártuk már vele a Kárpát-medence nagyon sok helyét, ide, a Vajdaságba is már ötödször jöttünk ezzel a programmal. Valami olyan lelkisége van ennek az összeállításnak, ami nem cukormázas, nem profanizáló, de nem is ájtatos. Szerepelnek benne versek, régi dalok, egyházi énekek, a mi népdalaink mellett más országokból származó népdalok, amelyeket a kérésünkre fordítottak le magyar nyelvre. Azóta írtunk már más karácsonyi dalokat is, amelyek szintén beleépültek a műsorba, a kis karácsonyi sorozatunknak pedig már a tizedik darabja jelenik meg. Az ember nem is gondolná, mennyi gyönyörűség van ennek az ünnepkörnek a költészetében és a zenéjében.
• Miért tartja a Kaláka fontosnak, hogy minden évben, ebben az időszakban eljusson az anyaországon kívüli magyarokhoz?
— Azzal kezdődött, hogy valamikor az otthoni bemutató után kaptunk egy meghívást Szlovákiába. Két hétig voltunk ott, emlékszem, a Kossuth rádió magyarul mondta be a fellépéseink helyszíneit, pedig a helységnevek magyar elnevezését akkor még nem volt ildomos használni. Tudtuk, hogy azoknál a honfitársainknál, akik nem Magyarország határain belül élnek, a templom és az iskola mellett ezek az ünnepek is hozzájárulnak a magyarságuk megőrzéséhez. 1981-ben volt az első erdélyi turnénk, a Délvidéken 1973-ban voltunk először. Nem akarom a misszió szót használni, de ezeknek a körutaknak valóban van belső hajtóerejük. Ha nem lennének, akkor nem biztos, hogy például a Művészetek Palotájában ugyanolyan lelkülettel tudnánk zenélni. Hozzátartozik az életünkhöz, hogy kis falvakban, iskolákban, templomokban lépjünk fel, hiszen nagyon sokat kapunk ezektől a bemutatkozásoktól. Erősít minket a biztatás, a tudat, hogy fontosak vagyunk az itteni embereknek. 
• A közönség a műsor által is felkészül a karácsonyra, de hogyan ünnepel a Kaláka?
— A Művészetek Palotája után Vácott, Gödöllőn, Zalaegerszegen, Budapesten lépünk fel, vagyis még legalább húsz koncertünk lesz ebben a hónapban, de a szentestét mindenki otthon, családi körben tölti. Nálunk például négy generáció ünnepel együtt, mert nekem még, hála az Istennek, élnek a szüleim, de már van két unokám is. Ha mindenki összejön — legalább tizennyolcan leszünk — énekelnekelünk kicsit, sorba állunk, megszólal a csengő, bemegyünk a fához. Hagyomány, hogy valamelyik Bach-kantáta egyik részletét játsszuk el, aztán ki-ki a vérmérsékletéhez és az életkorához képest meghatódik, vagy ujjongani kezd, áldott ünnepet kíván. December 25-én már a Deák téri templomban, az istentisztelet tévés közvetítésén van szerepünk az öcsémmel, este nagykoncert a Marczibányi téren, 26-án a Gödörben, 27-én Veszprémben… Január másodikán felmegyek a Kékestetőre, az én kis búvóhelyemre, ahol az asztmám miatt minden évben igyekszem legalább egy hónapot eltölteni. Január végén Szabó Lőrinc-est lesz a Művészetek Palotájában, de már előtte is jövünk Zentára. Habár nem tudom, el szabad-e ezt már árulni, vagy még titok? Ha szabad, akkor én büszkélkednék vele.
• Igen, elárulhatjuk, hogy a Kaláka együttes kapja a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség aranyplakettjét, melyet január 18-án adnak át Zentán a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségen.
— Nagyon megtisztelő számunkra ez az elismerés. A több mint negyven év alatt, amióta az együttes létezik, legalább százszor jártunk a Délvidéken. Minden évben akadt két-három fellépésünk, az idén például voltunk az Énekelt Versek Fesztiválján és a Dombos Festen, most pedig itt vagyunk. Mivel a közönséggel, amelynek a nagyobbik része általában gyermek, nem fizettetünk belépőjegyet, köszönettel tartozunk a támogatóinknak. Ezúttal az időjárás sem volt a legkedvezőbb, de nagy boldogság látni, hogy sokan kíváncsiak ránk és együtt énekelnek velünk.

„Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok!/ Zörgessetek máma este minden piciny ablakot!/ Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek,/ Boldogságos ünnepet!”  — énekelte és tanította a jelenlévőknek a szép népi szöveget Gryllus Vilmos. A padéi óvodások és iskolások kicsit bátortalanul engedték ki a hangjukat, de annál lelkesebben tapsolták meg a zenészeket.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok!”
Képmás
  • (—)
  • 2013.12.24.
  • LXVIII. évfolyam 52. szám
„Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok!”
Mozaik
  • Hét Nap
  • 2013.11.27.
  • LXVIII. évfolyam 48. szám
Facebook

Támogatóink