„Nekem velük mindenem megvan”

„Nekem velük mindenem megvan”

A zentai Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezete mindennapjairól


Előadás Doroszlón, a táborban

Az ENSZ 1992-ben december 3-át a fogyatékkal élő emberek világnapjává nyilvánította, hogy ráirányítsa a figyelmet a baleset, betegség vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak gondjaira. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világbank 2011-beli felmérése szerint növekszik a fogyatékkal élő emberek száma, a korábbi 10%-os arány helyett ugyanis ma már a világ lakosságának 15%-át érinti ez a probléma. Ez óriási szám ahhoz, hogy ne vegyük figyelembe ezeket az embereket, és az lenne a jó, ha nem csak az évnek ezen az egy napján figyelnénk rájuk.

Az értelmi fogyatékos személyekkel, gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó csoport csaknem húsz éve van jelen Zenta lakosságának mindennapi életében. A támogató közösség idővel hivatalos formát öltött, és felvette a Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezete elnevezést. Az elmúlt két évtizedben nemcsak a védencei száma növekedett, hanem a heti foglalkozások gyakorisága, időtartama és minősége is, emellett — a kezdeti folyamatos költözködés után — állandó helyszínt kapott, ahol kulturált és nyugodt körülmények között szervezi meg a napközis tartózkodást. Zenta Község Önkormányzatának és a megnyert pályázatoknak köszönhetően számos rendezvényen vesz részt, illetve szervez maga is különféle programokat. Az egyesület munkájának hála ezek a személyek, akik között halmozottan sérültek is vannak, megtalálták helyüket a kisvárosi közösségben, az emberek egyre inkább elfogadják őket és az elvüket, hogy velük teljes és kerek a világ. Hosszú és rögös út vezetett addig, hogy berendezkedjenek az egykori diákotthonban, ahol a csoport megfelelő körülmények között tud dolgozni.

Tevékenységükről Rác Magdolnával, a zentai Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezete alapítójával és elnökével beszélgettem, aki térítésmentesen és hatalmas lelkesedéssel végzi ezt a munkát, hiszen maga is egy Down-szindrómás felnőtt fiú édesanyja.

A napközis műhelybe huszonkét 15 és 40 év közötti személy jár, akik hétfőtől péntekig, 8 és 14 óra között különféle fejlesztő foglalkozásokon vesznek részt: énekelnek, verseket tanulnak, rajzolnak, kézműveskednek, tornáznak, ügyességi játékokkal szórakoznak, emellett a könnyebb házimunkákba is bevonják őket. Az ebédről a zentai Kis Szent Teréz Egyházközség Caritas szervezete által működtetett Népkonyha gondoskodik számukra.


Séta a Down-szindróma világnapján

Jelen vannak a közösség fontosabb eseményein (Napsugaras Ősz, Futóverseny a szebb gyermekkorért, a Vöröskereszt megmozdulásai, az iskolák sajátos nevelési igényű diákjainak találkozója stb.), kirándulni járnak — például a pacséri gyógyfürdőbe vagy a palicsi állatkertbe, több éve nyaranta Doroszlón, a Szentkútnál táboroznak. Rendszeresen fellépnek a vajdasági szintű Záporka vers- és prózamondó találkozón, melyet sérült gyermekeknek és felnőtteknek hirdetnek meg, három védencük az idén is első helyezést ért el. Vannak saját rendezvényeik is, mint a séta a Down-szindróma világnapján, alkalmi műsor a fogyatékkal élők világnapja alkalmából, a karácsonyi műsor, a Verseny, játék, móka kupa elnevezésű sporttalálkozó.

Rác Magdolna elmondta, nagyon elkeseredett, és sokat sírt, amikor a fia, Boldizsár, 1985-ben Down-szindrómásan született, de végül sikerült elfogadnia a sérült gyermekét. Vallja, a fiának köszönheti, hogy ki mer állni az emberek elé, el tudja mondani a gondolatait, illetve vezetheti az egyesületet, mert korábban erre nem lett volna képes: „Nekem velük mindenem megvan. Talán nem hiszi el, de kimondom, engem nem a pénz boldogít.”


Verseny, játék, móka a Sportcsarnokban

A civil szervezet megalapítására az motiválta, hogy a fia és a hozzá hasonló gyerekek, fiatalok megfelelő közösségben töltsék a napjaikat. Az egyesület előzménye a Hit és Fény közösség volt, ahol havonta egyszer találkoztak, de ez nem bizonyult elegendőnek a munka kiteljesítéséhez. Több helyszín után 2004-ben költöztek az egykori diákotthon épületébe, mely akkor még szinte romos állapotban volt, és itt vezették be a napi rendszerességű, folyamatos foglalkozásokat. Az objektum teljes körű felújítása Zenta Község Önkormányzata és a Vajdasági Nagyberuházási Alap jóvoltából 2006-ban kezdődött és a következő évben fejeződött be. Időközben hozzáláttak a szervezeti forma létrehozásához, és 2003-ban sikerült hivatalosan bejegyeztetni a Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezetet. „Most 20-22 sérült fiatallal foglalkozunk, és ezzel szinte betelt ez a helyiség, többen már el sem férnénk, de én mindig azon gondolkozom, mi van a többiekkel, akik nem járnak hozzánk” — teszi fel a kérdést Magdolna.


Csoportkép a sikeres sporttalálkozó után

Az egyesület három foglalkoztatottjának bérét Zenta Község Önkormányzata fedezi, csakúgy mint az általa használt épületrész rezsiköltségét, valamint a rendezvényeit is támogatja. A napközis tartózkodás, a foglalkozás és a két étkezés ingyenes, azok a családok pedig, akiknek a gyermeke a városban való közlekedésre rendszeresen használja az egyesület nyolcszemélyes járművét, kisebb összegű havi benzinköltséget fizetnek. „Szerény keretek között, de mindenünk megvan, amire ezeknek a gyerekeknek szükségük lehet. Biztosan lehetne több is, de nekünk ennyi is elég.”

Az egyesület fontosnak tartja, hogy jelen legyen a közösség életében, ezért vesz részt a különféle megmozdulásokban, szervez saját rendezvényeket. A nyilvánosság erejét felhasználva próbálja ráirányítani embertársaink figyelmét az egyesületre és az ott folyó munkára. A szervezet működtetői úgy vélik, Isten és a hitük nélkül mindez nem működne, ezért az étkezések előtt imát mondanak, alkalmanként templomba járnak.

A távlati tervük egy bentlakásos úgynevezett Bárka-ház létrehozása. Rác Magdolna ezt így fogalmazta meg: „Itt van ez az épület az udvarban, meg lehetne csinálni, de sok pénz kellene hozzá. Ha majd mi nem leszünk, akkor nekik legyen egy biztos helyük. Egy-két segítővel ott lakhatnának azok, akik valamennyire képesek az önálló életre. Beszéltünk már erről a városvezetőkkel is, jónak találják az ötletet, de egyelőre más, folyamatban levő tervek megvalósítására kell a pénz. Talán nem is jött még el nálunk az ideje annak, hogy ilyesmiben gondolkozzunk, nem tudom, hogyan fogadnák az emberek.”


Pillanatkép az egyesület 10. évfordulóján bemutatott műsorból

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Nekem velük mindenem megvan”
Riport
„Nekem velük mindenem megvan”
Riport
Facebook

Támogatóink