„Mindegyik hétköznapi, kisbetűs szerelemben van egy picike IGAZI is”

„Mindegyik hétköznapi, kisbetűs szerelemben van egy picike IGAZI is”

Bálint-napi gondolatok szerelemről, szeretetről

„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság.” (Márai Sándor)

*

„A szerelem egy nagy utazás, amely során rengeteget tanulunk. Kezdetben teljesen más, mint ami végül kialakul. A fiatal párok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte egymásba olvadnak. Kezük és lábuk összegabalyodik, szinte egyszerre lélegeznek. Miután megmenekültek a magánytól, szorosan egymásba kapaszkodnak, megkönnyebbülten, hogy végre találtak valakit, aki szereti őket. Az a különös az egészben, hogy ilyenkor még nem is igazán ismerik egymást, ám ezt a képzeletükkel ellensúlyozzák. Mintha mindketten egy-egy fehér táblát tartanának maguk előtt, amelyre a másik rávetíti az összes reményét és vágyát. Mivel mélyen belül bizonytalanok, feszülten figyelik a megcsappant szeretetre utaló jeleket. Később, amikor már több időt töltenek együtt, elkezdődik a valódi kapcsolat, a hosszú küzdelem, amely során a képzelet mögött megjelenik a hús és vér ember. Mindketten egyre valóságosabbak lesznek — már úgy viselkednek, amilyenek ők maguk. Idővel minden jól alakul, ha nem esnek kétségbe, elfogadják, hogy a különbözőségük miatt más dolgokat szeretnek, és tiszteletben tartják a másik önállóságát. Mindketten erősebbek lesznek, és kiteljesednek. Az egészséges kapcsolatban élők ezt meg is fogalmazzák: »jobb ember vagyok mellette«, »úgy érzem, vele önmagam lehetek«.” (Steve Biddulph)

*

„Százszázalékos bizonyossággal szeretném kijelenteni, hogy mind személyes tapasztalataim, mind tanulmányaim amellett szólnak: van igaz szerelem. Mindünk megélheti, de ehhez szabadságra is szükségünk van, nemcsak a férfi, de a női oldalon is. Ennek alapvető feltétele, hogy bizalmat tudjunk egymásnak adni. Ez a legtöbb, amit adhatunk — még a szeretetet is fölülmúlja.” (Dr. Bagdy Emőke)

*

„Mert más a szerelem — és más az IGAZI szerelem. Bár azt hiszem, mindegyik hétköznapi, kisbetűs szerelemben van egy picike IGAZI is. Egy villanás. Egy érintés. Egy suhanó pillanat. Csak annyi, mint amikor egy kicsit megszédül az ember, s utána elfelejti az egészet.

Az élmény föllobban és elhalványul, mint az elégett gyufaszál tüze. Picit fáj utána az ujjunk, ha megperzseli a tűz, de aztán az is elmúlik. És leélünk egy életet, IGAZI nélkül. De azért sejtjük, mi az. És néha eltűnődünk, melyik szó a nagyobb misztérium: az ÉN vagy a TE?

Egy materialista érzületű ember egész jól megvan Isten nélkül. De szerelem nélkül már nehezen. Próbál nevetve emlékezni rá, fölényesen és okosan, elmondja, hogy milyen őrült volt… és mégis… ha még nem fagyott meg teljesen, irigyli néha az őrülteket. Találkoztam persze ilyen jégemberekkel. Néha nagyon eszesek. Csak nem tudnak semmit.” (Müller Péter)

*

„Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életedet is rábíznád. Szeretet az, amikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... amikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, és te boldog vagy.” (Schäffer Erzsébet)

*

„Három dolgot kell megjegyezni: a legalacsonyabb szintű szerelem a szex; ez a fizikai szint. A szerelem legmagasabb szintű megnyilvánulása pedig az együttérzés. A szex a szerelem alatt helyezkedik el, az együttérzés pedig fölötte: a szerelem épp középen van. Nagyon kevés ember tudja, hogy mi az a szerelem. Az emberek kilencvenkilenc százaléka sajnos azt hiszi, hogy a szex a szerelem. Pedig nem. A szexualitás állatias. Természetesen ott rejtőzik benne a lehetőség arra, hogy szerelemmé fejlődjön, de az önmagában még nem szerelem, pusztán egy lehetőség… Ha éberré, tudatossá és meditatívvá válsz, akkor a szexualitásodat szerelemmé tudod változtatni. És ha a meditációd teljessé, abszolúttá válik, akkor a szerelem együttérzéssé alakul. A szex a mag, a szerelem a virág, az együttérzés pedig az illat. Buddha definíciója szerint az együttérzés az szerelem plusz meditáció. Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon — akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.” (Osho)

*

„Az ember elementáris kapcsolatai közt a szerelem az, amelynél elsősorban az észen innen és túl lüktető alapérzések érvényesülnek a tudatos ember morális-szociális feltételeitől, gátjaitól függetlenül. A szerelem a személyiség legállatiasabb, legördögibb és legistenibb területe. De bármelyiket érinti ezek közül, ott sötétséget vagy szellemi gyümölcsöket: sorsot, életet, halált teremt.” (Szepes Mária)

*

„A szerelem művészete abban áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik, amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy párunk boldog legyen, és a környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A szerelem akkor működik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk, hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel eredendően rendelkezik — az erőt, a szépséget és a lehetőségeket —, majd ezeket együtt sugározzuk ki a térbe. Egy párkapcsolatnak lehetővé kell tennie, hogy elinduljunk a magunk választotta fejlődési irányba. Ha ily módon együtt maradunk, akkor érett a kapcsolat, ha pedig elválunk, akkor egy következő életben igaz barátként fogunk újra találkozni. Mindig ellenőrizzük tehát, hogy gondolunk-e másokra, vagy csak magunkra figyelünk, és hogy sikerül-e túllépnünk az »én« és »te« kettősségén. Így jön létre az a boldogság, amely nem függ másoktól.” (A dalai láma)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Színes rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Mindegyik hétköznapi, kisbetűs szerelemben van egy picike IGAZI is”
Színes
  • MTI
  • 2019.11.05.
  • LXXIV. évfolyam 44. szám
„Mindegyik hétköznapi, kisbetűs szerelemben van egy picike IGAZI is”
Színes
  • Csermák Zoltán
  • 2019.10.14.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink