„Lassan, de visszatér a közönség a színházunkba”

„Lassan, de visszatér a közönség a színházunkba”

Óbecse az én városom. Az egyik a sok közül, de a legfontosabb. Ott nőttem fel, oda járok haza. S amikor néhány évvel ezelőtt azt figyeltem meg, hogy a becsei Városi Színház micsoda fejlődésnek indult, elgondolkodtam, hogy ez vajon minek köszönhető.

Természetesen Zdravko Petrović a „ludas”, aki 2012-ben vette át a színház vezetését. Az idén tehát hetedik éve igazgat, székéből minőségi programok, művészfilmek, fiatal alkotók kerülnek a közönség elé, ráadásul hetedik éve saját színházi fesztivállal is büszkélkedhet, ez a BE:FEMON monodráma-fesztivál.

Csak hogy önök is értsék, szemeznék a színház októberi ajánlatából: Luis Buñuel filmjeit vetíti a mozi, a Kör Galériában megnyílik Gubik Korina kiállítása, a Színházteremben koncertet adnak Marko Žigmanović és barátai, jön a BE:FEMON, melyen hét monodráma lesz látható. Gazdag a program, panaszra senkinek sem lehet oka. Az igazgató úrral, Zdravkóval hol máshol, mint a híres-nevezetes színházklubban, a Scenában ültünk le, melynek udvarában nemrég Vasil Hadžimanov és zenekara lépett fel a Kontra Fest keretében.


A szerző felvételei

* Időutazzunk egy picit! Amikor hét évvel ezelőtt átvetted a színház vezetését, milyen terveid voltak vele? Mik voltak a legfontosabb tényezők, melyeken változatni szerettél volna?

— Két dolog volt fontos számomra: a minél színesebb, gazdagabb művészi tartalom a deszkákon, a falakon, a vásznon, illetve hogy a közönség visszatérjen ide, a Városi Színházba, hiszen egy picit elszoktak tőle az emberek. Hát erre törekszem a kezdetek óta, s azt hiszem, az évek alatt fel tudok mutatni egy fejlődési ívet. Ha a színházról beszélünk, vannak nálunk gyermekelőadások, illetve kísérletezőbb jellegű, filozofikusabb darabok is. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez Óbecse, nehezen leszünk mi Bitef Színház vagy Infant fesztivál. A lécet a megfelelő magasságra kell helyezni. Oda, ahol még kitartó munkával át lehet ugrani. Amióta itt dolgozom, elsőbbséget élveznek azok az előadások, amelyek nem hakniszagúak, amelyek nem csak felszínes szórakozást kínálnak. Előnyben részesítettem az alternatívabb előadásokat, a kisebb vajdasági színházakat és társulatokat. Természetesen azért nálunk is vannak nagyobb volumenű előadások, megfordulnak híresebb színészek.

* És a közönség? Visszatért? Hiszen Vajdaság minden színháza küzd egy picit a nézők hiányával.

— Azt hiszem, igen. Remek kapcsolatot ápolunk az általános és a középiskolákkal, illetve az óvodákkal is. Minden hónapban van számukra legalább egy színházi előadás, melyet profi színészek játszanak. Nagyon fontosnak tartom nevelni a jövő közönségét. A mi fiataljaink mire fölsőbb osztályba kerülnek, már rengeteg előadást látnak, megszeretik a színházat. De nem volt könnyű és nem könnyű még ma sem ez a folyamat. Neveljük egymást, és nekünk kell felajánlani nekik egy programot, egy kultúrpolitikát. Lassan, de visszatér a közönség a színházunkba. Van, amikor mozdulni sem tudunk, várólistát kell nyitni, annyian jelentkeznek, és van, amikor kevesebben jönnek, mert túl elvontnak tűnik egy előadás, de az emberek járnak színházba. Rajtunk áll, mit kínálunk nekik, rajtuk pedig, hogy eljönnek-e azt megnézni. Pontosan tudjuk, melyik előadásokon lesznek sokan, és melyekre kell többet dolgozni, de Óbecse semmiben sem különbözik más városoktól. Ez mindenhol így van.

* Hetedik alkalommal érkeznek monodrámák a Városi Színházba. Azt hiszem, hogy ezzel Óbecsét felhelyeztétek a vajdasági színházi fesztiválok térképére.

— Remélem, hogy így van. A monodráma egy specifikus színházi forma. Kell hozzá egy jó színész, csak egy, és kell egy közönség, mely beszéli ezt a színházi nyelvet. Itt, Becsén nagyon szeretik a fesztiválunkat, s igyekszünk úgy válogatni a jelölt előadások közül, hogy mindenki megtalálja a kedvencét. Nagyobb színházi fesztivált nem is engedhettünk volna meg magunknak, hiszen azért kisváros vagyunk, de azt hiszem, hogy Óbecse a hét év alatt szinonimája lett a monodrámának. S ennek nagyon örülök. Elég sokan jelentkeztek az idén is, azaz mi számít soknak... Évente körülbelül harminc előadást neveznek, ami sok, hiszen nem minden színész vág bele egy monodráma készítésébe.

* A színházi előadások mellett pedig itt a Kör Galéria, a mozi, a Májusi Játékok is.

— A becsei Májusi Játékok egy nagy múltú rendezvény, melyet sok ember mozgat. A Kör Galéria programját is felfrissítettük egy picit, követjük a fiatal képzőművészek munkásságát, igyekszünk nekik is teret adni. Emellett szervezünk koncerteket, a klasszikus zenétől a punkig. Számomra még két dolog különösen fontos, az egyik az irodalom. Szinte havonta szervezünk könyvbemutatókat, tribünöket, kerekasztal-beszélgetéseket is. Egy városi színháznak ez is benne kell hogy legyen a profiljában. A másik a mozi. A kinematográfia, és hogy a sikerfilmek mellett vetítsünk európai filmeket, művészfilmeket is. Tematikus napokat szervezünk (például olasz-, francia- vagy izraelifilm-napokat), s aminek nagyon örülök, hogy a Szerbiai Filmközpont pályázatán 4,5 millió dinárt nyertünk. Ebből egy mai, modern mozihoz szükséges technikai felszerelést fogunk vásárolni. Óbecse Község Önkormányzata is támogatott bennünket 2,2 millió dinárral. Ennek a támogatásnak köszönhetően Óbecse egyetlen működő mozija új vetítővásznat, egy erős vetítőt kap, tudunk majd filmeket nézni 3D-ben — ehhez 150 felnőtt- és 150 gyermekszemüveget is vásárolunk.

* Ezek szerint akkor a várostól is megkapjátok a kellő anyagi támogatást.

— Igen, ez így van, s ezért nagyon hálás vagyok. Ez a támogatás persze nem az égből pottyant, nem véletlen, ezt ki kellett érdemelni, meg kellett teremteni a bizalmat. A város vezetősége természetesen mindig segítette a színházat, de az utóbbi években nőtt a támogatásunk. Emellett persze mi is részt veszünk a tartományi titkárság és a minisztérium által kiírt pályázatokon is. A Művelődésügyi és Tájékoztatási Minisztérium a Fokus-ište projektum keretében 5 millió dináros támogatást ítélt meg, így ennek köszönhetően minőségi hang- és videofelszerelést vásárolhattunk, felújítottuk a teremvilágítást, reparáltuk a faenteriőr egy részét a teremben, valamint alaposan kitisztítottuk a nézőtéri székeket.

* Egy saját állandó társulat létrehozása nincs tervben?

— Fizetett, állandó munkaviszonyban levő társulatot nem tudunk alakítani, vannak viszont terveink, és kiválóan működik az ifjúsági színjátszó csoportunk, előadásaival több mint hatvan díjat hozott el, s nagyon örülök annak, hogy néhány éve megalakult a magyar nyelvű ifjúsági színjátszó csoport is, melyet Rókus Zoltán színművész vezet.

* És mik még a terveitek?

— Nyakunkon a monodráma-fesztivál, emellett az idén hét új előadást készítünk. A már említett két színésziskola tagjai egy-egy előadást, a szerb nyelvű színjátszó csoport például Mrożek Rendőrök című előadását Igor Pavlovićtyal, a Szerb Nemzeti Színház színészével, aki rengeteget tett a becsei Városi Színházért. Tíz díjat hozott nekünk. Novemberben profi pantomimesek, színészek érkeznek, ők készítik az új produkciónkat, ez a Tücsök és a hangya, mely egy nagyon izgalmas, nonverbális, zenés, pantomimmel fűszerezett, táncos performance lesz, az év vége felé pedig egy koprodukció van tervben. Az újvidéki Ifjúsági Színház színművészeinek részvételével készítjük Hitchcock filmjét alapul véve a 29. lépcső című West End komédiát, ezt is Igor Pavlović rendezi. S ez még csak az idei év!

* Igencsak sűrű évad lesz ez a mostani. Csak bírjátok szusszal! Egyébként van árnyoldala egy intézmény vezetői tisztségének?

— Több benne a pozitívum. Nagyon jó érzés, hogy ily módon lehetőséged van alakítani egy város kulturális életét. És csak magadat hibáztathatod, ha félrenyúlsz. Én előnyös helyzetben vagyok, hiszen nincs cenzúra, nincsenek akadályozó tényezők, nem löknek félre, éppen ellenkezőleg: bíznak bennem, és támogatnak (mind az igazgatóbizottság, mind a helyi önkormányzat). Így azért sokkal könnyebb dolgozni, s ez szerintem a programunkon is meglátszik.

* A munka mellett jut időd követni ezeket a programokat?

— Minden egyes este igyekszem itt lenni a színházban, amikor valamilyen eseményünk van. Azt hiszem, egy igazgatónak ez valahol kötelessége is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Színház rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Lassan, de visszatér a közönség a színházunkba”
Színház
„Lassan, de visszatér a közönség a színházunkba”
Színház
Facebook

Támogatóink