„Közösségi pontként funkcionálunk”

„Közösségi pontként funkcionálunk”

Egyéves a szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ. A Szekeres László Alapítvány részeként, de önálló szervezeti egységként működő VM4K küldetése a közösség erősítése.

Egy év alatt megközelítőleg 70 programot valósított meg. A csütörtöki rendezvények, a gyermekprogramok, a koncertek és konferenciák időtartama meghaladja a 200 órát, a felsőfokú tovább- és mesterképzések óraszámain kívül. Az elmúlt egy év folyamán rengeteg minden történt a felújított Donát Mór-házban, az intézménynek otthont adó épületben. Mindezek tükrében Lovas Ildikóval, a VM4K koordinátorával nem csupán az intézmény 365 napjáról beszélgettünk, de a közösségépítés és a hiánypótlás is szóba került.

* A VM4K közéleti és közösségformáló hatása mára meghatározóvá és megkerülhetetlenné vált. Hogyan sikerült mindez?

— Az arculat kialakítása volt a legnagyobb kihívás. Ehhez hozzásegített az a tapasztalat, ami a kulturális élet szervezésében felgyülemlett bennem az elmúlt harminc-harmincöt évben. Dolgoztam könyvesboltban, de voltam Szabadka város kulturális tanácsosa is. Ebben a három évtizedben az volt a legjobb, hogy lehetőségem nyílt megismerkedni mindazokkal, akik a szabadkai, illetve a vajdasági magyar kulturális élet meghatározói. Itt egy nagyon bonyolult, gazdag és szerteágazó kulturális intézményi háló működik, amit az eddigi munkáimnak köszönhetően nagyon jól ismerek. Adva vannak tehát ezek a kulturális intézmények, amelyeknek a saját tevékenységükből fakadóan megvan a feladatkörük, ezért a VM4K-nak egy olyan arculattal kellett előállnia, amely hiánypótló szerepet tölt be mindezen intézmények mellett. 

* Az intézmények tevékenységi köre között mintha volna egy tátongó űr, melyet most a VM4K próbál betölteni.

— Pontosan, azonban az nagyon rosszul veszi ki magát, ha a kultúrában bárkit is konkurenciaként élnek meg. Az nem jó, mert minden rendezvény, minden esemény, minden foglalkozás önmagáért való. A kultúrából sosem lehet túl sok, nem bírja magát hipertermelésbe fordítani. A kultúra, minden rendezvény, minden esemény érték, mert megtalálja a maga befogadóit. Viszont a mindennapoknak vagy a közéletnek ebben az érzékeny periódusában nem veszi jól ki magát az, hogyha bárki is azt érzi, hogy valaki benyomul a területére. Ezért mindig ugyanazon a napon, csütörtök este, egy hónapra előre bejelentve szervezzük a programjainkat, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mindenki tervezhesse a magáét, hogy ne ütközzenek a rendezvények. Továbbá olyan vendégelőadókat hívunk olyan területekről, akik átfedésekkel rendelkeznek, akik keresztmetszetben vannak. Értem ezt úgy, hogy amikor közéletről vagy politikáról van szó, akkor olyan előadókat hívunk, akik kultúrpolitikával is foglalkoznak. Amikor politológust, akkor olyant választunk, aki kutatással is foglalkozik. Amikor pedig egyházi embert hívunk, hogy beszéljen arról, milyen a viszonyunk Európával, akkor azt ne csak egyházi jelleggel tegye, de kulturális-filozófiai mélységekben is fel tudja tárni a témát. Fontos, hogy a programok, amelyeket meghirdetünk, például az Európa és mi sorozat, olyan kérdéseket taglaljanak, amikre eddig nem volt válasz. Ilyen szempontból ezek az estek sikeresek, és van rájuk érdeklődés, kialakult egy 350 fős klubtagság is. Egy év alatt beépültünk a város kulturális szövetébe. Persze voltak olyan megnyilvánulások is, amelyek ellenségként próbáltak minket feltüntetni, és volt olyan is, hogy rászerveztek a rendezvényünkre. Ez azt mutatja, hogy az intézményes működés nem állt a mi oldalunkon, de ez szerencsére elült és elsorvadt. Azért is örülök ennek, mert egyrészt a kultúrában nem lehet plusztermelés, és aki ellenségképet alakít ki a kultúrában, az olyan vermet ás, amelybe maga esik bele.

* Említette, hogy hiánypótló, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a VM4K megkerülhetetlenné vált a közéletben. Az előadók is nagy körültekintéssel vannak kiválasztva.

— Ez a legnehezebb része, és épp ez a koordinátor feladata, hogy összeállítson egy olyan elképzelést, ami a legszélesebb rétegeket is meg tudja szólítani, nem tömegében, hanem érdeklődés tekintetében. Ez a harminc év tapasztalata, de amint említettem, csapatként működünk, és mindenki azon töri a fejét, hogy mi lenne a jó.

* Gyerekprogramokat is szervez a VM4K.

— A főtéren tavaly megcsináltuk a Tompeti-koncertet, volt nyári gyerektáborunk, majd téli informatikatábor is. Sok fiatal és kisgyermekes szülő van, és igény mutatkozott egy találkozási pontra. Kell egy hely, ahová el lehet hozni a gyerkőcöket, ahol van egy olyan tartalom, amiben megbízhatnak a szülők. Amíg tart a foglalkozás, addig elolvashatják az újságot. Ezt fejlesztettük tovább a ringatóval és a mesekuckóval.

* A nagyszülők számára is van informatikai képzés.

— Az idősebbek ma már nem ülnek ki a lócára a kapu elé, így megeshet, hogy legfeljebb csak a postással találkoznak. Az internet pedig egy ablak a világra, ha ésszel élünk vele, akkor ez egy jó lehetőség a kapcsolattartásra. Úgy gondoltuk, hogy ezzel az informatikai képzéssel örömet tudunk csempészni az idősebbek életébe. Fontos, hogy kiszolgáljuk az igényeket, így lehetőséget teremtünk arra, hogy az emberek beszélhessenek egymással. Valóban egy közösségi pontként funkcionálunk. Ez nemcsak cél, hanem eszköz is, és ebben nem mi vagyunk a lényeg, mi csupán egy közlekedőedény vagyunk. Ha valamiért jó a VM4K, akkor ezért jó, mert az emberek itt egymásra találhatnak.

* Amikor a hiánypótlásról beszélünk, mindenképp ki kell emelni a cigány zenészek koncertjét is. Ez ma már ritkaságnak számít, és elképesztően nagy érdeklődés kísérte a rendezvényt.

— Juhász Gábor hívott fel az ötletével, és fantasztikus gondolatnak tartottam, rögtön eszembe jutott a Rukovet folyóiratnak a szabadkai cigány zenészekről szóló ünnepi száma, benne a Magyar László írása, az Üzenetnek a tematikus száma, a palicsi Nádas vendéglő, a Piros Józsi, a régi Korzó, a Katonakert. Megannyi történet, a Szatmári István novellái, amelyek bár nem ebben a hangulatban íródtak, de valahol erre a múltra rakódtak rá, egy elfeledett, avítt polgári világnak a sarkaiból való kifordulására. Ennek tükrében megdöbbentett az, hogy erre nem volt máshol nyitottság és befogadás. Mi nemcsak azt vállaltuk, hogy mögé állunk mint VM4K, hanem körbe is vittük őket Vajdaságban, és mindenütt telt ház volt. Most ugyanezt szeretnénk megcsinálni a Béres Márta József Attila-estjével, mert ezt is látni kell. Nemcsak az a dolgunk, hogy az itteni közönséget kiszolgáljuk, hanem az is, hogy ha valami különleges, akkor mögé álljunk, amelyről kijelenthetjük, hogy bemutatta: a VM4K.

* Lehet ezt tovább cizellálni, mik a további tervek?

— Azt szokták kérdezni, hogy meddig lehet még ezeket a csütörtök estéket csinálni. Ez egy nagyon intenzív munka, meglátjuk. A képzések például nincsenek annyira a figyelem homlokterében, de a munkafolyamatunk tekintetében ez is jelentős. Ősztől ismét nagyon izgalmas képzések indulnak. A kutatómunka pedig külön említést érdemel. Felkértünk tanulmányírásra embereket, ezt bővítjük, és az idén is elkészül három-négy, a vajdasági magyarságot érintő kutatás. Nehéz dolog háttérintézményként vagy befogadóintézményként működni, de törekszünk rá. Például, ha doktoranduszok befogadóintézménye leszünk, akkor számukra megkönnyítjük a kutatást, így mi tanulmányokat kapunk, és bekerülhetünk egy olyan vérkeringésbe, ami nyilván egy hosszú távú folyamat, mert a kutatás területén tart legtovább az építkezés, legalább öt-nyolc év. Nem az a cél, hogy mi kutassunk, azt szeretnénk, hogy kötődjenek hozzánk kutatók, akik a VM4K-t intézményüknek tekintik. Úgy, mint a kultúra területén, itt is egy alapintézménnyé szeretnénk válni, fontosnak tartom, hogy itt is jól működjünk közlekedőedényként, mert ha ez sikerül, abból számos kutatási területen is profitálni tud majd a közösség.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Közösségi pontként funkcionálunk”
Interjú
„Közösségi pontként funkcionálunk”
Interjú
Facebook

Támogatóink