„Korábban nem hittem, hogy a filmben is van keresnivalóm”

„Korábban nem hittem, hogy a filmben is van keresnivalóm”

Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színészt, rendezőt — amellett, hogy az újvidéki színművészeti akadémián tanított — az utóbbi években főleg magyarországi produkciókban láthattuk. A békéscsabai Jókai Színházban a többi közt Lear királyt játszotta, nagyszerűen alakította a Kojot című filmben Szojka gazdát, jelenleg az RTL Klub két sorozatában, a Mellékhatásban és a Drága örökösökben szerepel.

* Amikor üzenetet írtam neked, és válaszoltál, nagyon meglepődtem, hogy itthon vagy. Azt hittem, a rendkívüli állapot bevezetése és a határok lezárása miatt „ott ragadtál” Magyarországon.

— Hála istennek, itthon voltam, amikor kitört ez a szörnyűség, habár lehettem volna odaát is, mert egy próbafolyamatban vettem részt. Magyarországon nem kellett volna karanténban tölteni a napjaimat, de ennek ellenére örülök, hogy éppen akkor nem próbáltam, és hazajöttem. Mi lett volna velem az elmúlt hetekben, ha rám tör a honvágy? Egyébként is leálltak a színházak, megszűntek a forgatások. A Drága örökösök sorozatban lett volna még néhány forgatási napom, most folynak az egyeztetések arról, hogy mikor legyen a folytatás.


Kovács Frigyes (Bielik István felvétele)

* Mit csináltál itthon két hónapig?

— Beleestem a kétségbe. (Nevet.) Depressziós lettem. Éppen akkor vonultam nyugdíjba, amikor elrendelték a karantént. Hatvanöt évesnek lenni, nyugdíjba vonulni, fogságba esni..., ebből egy is bőven elég a depresszióhoz. No, ez nálam összeadódott. Nyugdíjassá válni, ez egy nagy mérföldkő az életben. Aki azt mondja, hogy nem, az mellébeszél. Ha az ember nemcsak a munkájából, hanem a munkájáért is él, duplán megsínyli. Szerettem tanítani. Jó volt, üdítő volt fiatalok között lenni. Azt hiszem, genetikai hiba nálam a folyton tanítani akarás. Ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy amit tudni vélek erről a szakmáról, azt továbbadjam. Valamiért erkölcsi kötelességemnek is tartom, hogy a tapasztalataimat megosszam a fiatal kollégákkal. No, ennek most vége. Menetrendszerű, természetes gyászfolyamat volt a feldolgozása. A karantén első heteiben a teljes kilátástalanság, a kiszolgáltatottság (hogy mások segítsége nélkül „életképtelenné” váltam) mélyen elkeserített, nem tudtam kinyitni egy könyvet, képtelen voltam végignézni egy tartalmas filmet... De szerencsére kertes házban élek, a ház körül mindig vannak teendők, meg én egy fúró-faragó ember vagyok, megjavítottam ezt-azt, és ez végül valahogyan helyrehozta a mentális állapotomat. Most már nem múlik el nap, hogy ne nézzek meg legalább egy filmet, drámákat olvasok, rendezői koncepciókat álmodom, egyre tornyosulnak a teendők. Arról nem beszélve, hogy fizikailag is fel kell készítenem magamat az új feladatokra.

* Filmekben korábban itthon is játszottál, de a sorozatok bizonyára másfajta felkészülést, munkatempót követelnek meg a színésztől.

— A heti sorozat egy kicsit hasonlít a játékfilmre, éppen ezért a Mellékhatásban sokszor úgy éreztem magam, mintha játékfilmet forgatnék. Átláttam a játszott figura sorsát, ismerem az elő- és az utóéletét, tudom, honnan indult, és hova érkezik. Nagyon sokat foglalkoztam ezzel a szereppel, és pontosan úgy készültem rá, mintha színházi előadásban játszanék. Így élvezet megoldani és kibontani az általam alakított személy jellemét, ez egy igazi színészi feladat. Dr. Illés Lóránt hagyománytisztelő, szigorú, következetes, a humánum megtestesítője, a munkáját magas fokon végző, hivatástudattal rendelkező, hívő ember. Megcsontosodott elvei vannak, hibákat követett el az életében, és ezeket nagyon megszenvedi, mert most csapnak vissza rá. Persze itt sincs sok idő, a munkatempó erősebb, mindent gyorsabban kell megvalósítani, de ezt nagyon szerettem csinálni. A Drága örökösök napi sorozat, falun játszódik, a gyerekkorom atmoszférájába csöppentem vissza, azért éreztem jól magam. Előbb három napra hívtak, de jelezték, hogy esetleg továbbírják a figurát, ami meg is történt. Kiderült, hogy nem az, akinek kiadja magát, hanem egy bűnöző, aki ráadásul szerb származású, és magas rangú katonatiszt volt valamikor. A napi sorozatban sok a rögtönzés, ha a valóságban, a világban, a közéletben történik valami nagyon jelentős, akár még az is belekerülhet, és a történet egy újabb kanyart vesz. Nagyon profi embereket ismertem meg a magyar filmvilágban, mindenki érti a dolgát. Élvezet velük a filmezés, és rádöbbentem arra, amiben korábban nem hittem, hogy a filmben is van keresnivalóm. Itthon is filmeztem, játszottam Vicsek Károlynál a Fekete glóbusz tévéjátékban, majd a Bolygótűzben, aztán Bicskei Zoltán is nagy szerepet osztott rám a Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele és az Álom hava című filmjeiben. Zolinak mondtam is, hogy ehhez nem értek, ez tőlem távol áll, de amit szeretne, azt megcsinálom. Akkor még csak végrehajtója voltam a feladatoknak, keveset tettem hozzá, de miután a Kojotban eljátszottam Szojka szerepét, megszerettem a filmen való létezést. Az eszköztelen jelenlétet, a nem játszani, hanem létezni állapotot megteremteni igen nehéz és nagyon izgalmas dolog.

* Jelenleg a Soproni Petőfi Színház tagja vagy.

— Igen, de az elmúlt időszakban az akadémián is igyekeztem helytállni, a Sopron—Újvidék távolság 500 km, az időm nagy részét az autóban töltöttem, utazgattam ide-oda, hetente hazajöttem. Most játszom a Peer Gynt darabban, mely a soproni színház és a felvidéki Csavar Színház koprodukciójában készült, és a Felvidéken még lesznek fellépéseink. Nagyon jó az előadás, Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgatója alakítja a címszerepet. A Padlás próbái folytak éppen, amikor beütött a krach, én játszom benne a detektívet, kis szerep, de ütős. Időközben kaptam egy meghívást az Újvidéki Színházba, Szabó Istvánnak a Mephistóját viszik színre Telihay Péter rendezésében. Már folytak az egyeztetések arról, hogyan tudnánk összehozni mindkét színházban a munkát, amikor megállt a dolog, és ezt nagyon sajnálom. A Szegedi Szabadtéri Játékokon is felléptem volna egy Shakespeare-darabban, a Sok hűhó semmiért címűben, de már hivatalosan is lemondták a fesztivált. Pedig ennek a vendégszereplésnek az lett volna a pikantériája, hogy Tamás fiamat kérték fel a főszerepre. Először játszottunk volna együtt, ami most kimarad, de én nagyon szeretném, ha majd elérkezne ez a pillanat. Igazából a Korhatáros szerelem sorozatban, ahol őt a főszerepben láthatták a nézők, egy kicsit én is benne voltam, de Tamással nem forgattunk közös jelenetet.

* Tudod-e már, hogy a közeljövőben milyen szerepek várnak rád?

— Örömmel vettem az üzenetet, hogy a Padlás próbái júniusban folytatódnak, nagyon várom már, hogy találkozzak a kollégákkal, hogy színpadon legyek. A tervek szerint Sopronban Németh László Széchenyi című történelmi drámája kerül műsorra, Csiszár Imre rendezésében. Abban is nagyon reménykedem, hogy a Mellékhatásnak lesz második évadja, és még többet megmutathatok dr. Illés Lórántból. Nekem soha nem volt szerepálmom, de Falstaffot még nagyon szeretném eljátszani. A korombeli férfiakra nagyon sok jó szerep vár a drámairodalomban, talán néhány meg is talál majd az elkövetkező években. Rendkívül szerencsés embernek érzem magam, mert bár soha nem volt szándékomban elmenni innen, én nagyon hálás vagyok a volt szabadkai igazgatómnak, aki eltanácsolt a színháztól, és arra kért, hagyjam el Szabadkát. Szabadkát nem hagytam el még a kedvéért sem, de ez a mondata nagy váltást idézett elő az életemben. Elkezdtem Magyarországon jelen lenni, bekerültem a filmes világba, és teljesen új horizontok nyíltak meg előttem.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink