„Kiléptem a sorból, és megpróbálok új úton járni”

„Kiléptem a sorból, és megpróbálok új úton járni”

Pál Károllyal csaknem harmincéves az ismeretségünk, a ’90-es évek elején, a háborúellenes tüntetéseken kezdődött. Újságíróként — és barátként is — végigkövetettem a politikusi pályáját, a bácsfeketehegyi és a vajdasági művelődési életben betöltött szerepét. A nyugdíjba vonulása után nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a Facebook-oldalán közzétett bejegyzéseit a biokertészkedésről, az egészséges életmódról.

Egy kicsit meg is lepődtem, hogy batátáról, gojibogyóról, steviáról, szárításról, őrlésről és hasonlókról ír, mert korábban nem igazán érdekelték ezek a dolgok. Az időnkénti találkozásaink során pedig a külsején is láttam a változást. Fotóival és a gyakran kis jegyzeteknek is beillő szövegeivel kíváncsivá tett, elhatároztam, alkalomadtán ellátogatok a „híres” bácsfeketehegyi biokertbe, Karcsival pedig elbeszélgetek az új tevékenységéről, melyet bizonyára sajátos életfilozófia is kísér. Nos, ez a múlt héten következett be.

Miután körbejártuk a gondosan elkerített, rendezett területet, vegyszermentes földieper és meggy szemezgetése közben ismerkedtem a növényekkel, majd az egyik fa alatt álló padra ülve kapcsoltam be a magnót. A felvételbe besüvöltött a szél, az égen komor felhők gyülekeztek, mellettünk ültetésre váró bazsalikom és gumószeller-palánták sorakoztak. 


Pál Károly (a szerző felvételei)

— Amikor négy éve elmentem nyugdíjba, úgy gondoltam, két választásom van: vagy beállok a sorba, és várom, hogy mikor lesz vége, vagy teszek valamit azért, hogy értelme legyen a további létnek. Jelentős túlsúlyom volt, sok gyógyszert szedtem, éreztem, nem maradhatok az addigi életmódomnál. Éppen ezért kiléptem a sorból, és megpróbálok új úton járni. Az első az volt, hogy elhagytam a gyógyszereket, némelyiket azonnal, a többit lassabban, és mondhatom, nem volt könnyű. Nyugtatókat is szedtem hosszú éveken át, és most már látom, hogy le lehet szokni róluk, nekem legalábbis sikerült. Jött helyette a citromfű, mely nemcsak nyugtat, és segít az álmatlanságon, hanem számos más jó hatása is van. Egy évvel ezelőtt, mivel nagyon sok citromfű termett, támadt egy ötletem: mi lenne, ha megszárítanám és megdarálnám? Porrá őröltem, belekevertem belőle egy kanállal a joghurtba, és éreztem, nekem megfelel. Majdnem minden reggel alkalmazom, és azóta nincs stressz, idegesség, légköri front, nem tudnak kihozni a béketűrésből. Nem szoktam rá, mert néha előfordul, hogy egy hétig nem fogyasztom, de egyébként sem érzem, hogy lenne mellékhatása. Lassan a fogyás is elkezdődött, három év alatt húsz kilót csökkent a testsúlyom, de tavaly jött egy fordulat ezen a téren. Elkezdtem természetgyógyászhoz járni, tisztítókúrákon vagyok túl, és nem igazán kívánom a főtt ételt. Reggelire néhány szelet házi szalámit, kecsketúrót, joghurtot eszem. A fél liter házi joghurtot sok mindennel dúsítom, például két-három kanál zabpehellyel, darált dióval, egy-egy kanál darált lenmaggal, szőlőmaggal, citromfűvel, tökmaggal… Ezektől sűrű és ízletes lesz a joghurtom, és az is előfordul, hogy másnapig nem eszem semmit, mert nem vagyok éhes. Tavaly a gyümölcsök érési időszakában kezdtem a meggyet, a sárgabarackot, majd a ringlót, almát, körtét enni, aztán itt volt a paradicsom, a dinnye, a cékla nyersen ledarálva, később következett a szőlő, azt csipegettem, és soha nem voltam éhes. Közben rengeteget mozogtam, dolgoztam a kertben, és havonta lement 2 kg. Nekem ez a táplálkozás erőt ad, úgy érzem, tele vagyok energiával. Nyáron újabb 15 kilogrammot szeretnék fogyni, mert van még feleslegem, és hiszem, hogy ez a módszer továbbra is működik majd.


Meggyszedés az unokákkal 

* A felsoroltak közül minden itt terem meg, természetesen vegyszermentesen.

— Igen. Amelyik növény esetleg igényelné a vegyszert vagy a permetet, az magára vessen, mert nálam nem kap. A faluban minden ház előtt van meggyfa, vétek nézni, hogy lehullik a termés, mert nincs, aki leszedje, az emberek inkább megveszik a boltban a narancsot és a banánt, melyről nem tudják, honnan került ide. A kertemben vannak egzotikus dolgok is, például a gojibogyó, melyet három éve kezdtem termelni. Az első cserjékkel sajnos nem vagyok elégedett, rossz ízűek lettek a bogyók, de azóta rendeltem az interneten máshonnan is csemetéket, és leginkább a Nišben vásároltak váltak be.

* A Facebook-bejegyzések milyen céllal íródnak?

— Korábban én sem foglalkoztam az egészséges életmóddal, táplálkozással, úgy éltem, mint mások, szerettem jókat enni, jól bevacsorázni, aztán szenvedni éjszaka. Nem azt állítom, hogy ezt éppen így kell csinálni, ahogyan én teszem, nem is mondhatom, mert nincs hozzá tudásom, de ami nálam bevált, azt megosztom, és aki akarja, próbálja ki. Sohasem késő elkezdeni, elindulni egy másik úton. Hatvanöt évesen lettem nyugdíjas, lassan hetven leszek, és most sokkal jobban érzem magam, mint öt évvel ezelőtt. Hiszem, hogy a betegségeink többségéért saját magunkat okolhatjuk, mert esszük a „mérgeket”, keveset mozgunk, idegesek vagyunk, gyűlölködünk, haragszunk másokra, pedig a harag, az ellenségeskedés, az irigység nekünk tesz rosszat. Az ember úgy van megteremtve, hogy amikor eljön az ideje, egészségesen haljon meg, este lefekszik, reggel nem kel fel. A kertészkedés jó dolog, nem kell hozzá ekkora terület, lehet udvarban, balkonon, virágcserépben is művelni. Ez a tevékenység tetszik a teremtőnek, mert aki elültet egy palántát, felnevel egy fát, lényegében maga is teremt.

* A fotókon látom, hogy a gyerekek és az unokák is sokat segítenek. Őket hogyan sikerült bevonni?

— Nem titkolt szándékom, hogy próbálok olyan terményeket is bevezetni, amelyekből profit valósítható meg. Ilyen például a batáta, mely nagyon egészséges, nálunk is megterem, igaz, sok, kézzel végzett munka kell hozzá, de el is lehet adni. Ebben próbálom a lányomat és a fiamat meg a négy unokámat érdekeltté tenni.

Karcsival beszélgettünk még a batátából készített lisztről, a cukrot helyettesítő steviáról, a kenyérsütésről, majd búcsúzáskor a bazsalikompalánták, a citromfű, a meggy és a földieper mellé egy jótanácsot is kaptam: sokat kell mosolyogni.


(fotók: Facebook)

Egy bejegyzés Pál Károly Facebook-oldaláról:
„Mivel vasárnaptól végre esős napok várhatóak, szombat délután Zoltán unokámmal szorgalmasan kertészkedtünk. Vetettünk pattogatnivaló kukoricát, babot és földimogyorót, majd bővítettük a csepegtetős, szalagos öntözőrendszer hálózatot, hogy ültethessünk valamennyi sárgadinnyét, hokaido tököt, és végre a birsalmafák társaságában két kicsírázott, kúszóművész chayote tök is megtalálta a helyét. Amikor ezzel a munkával végeztünk, nekiláttunk a földieper szedésének. Elmondhatom, hogy jelenleg nincs finomabb gyümölcs a saját kezűleg szedett, vegyszermentesen termelt szamócánál.”


Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Kiléptem a sorból, és megpróbálok új úton járni”
Riport
„Kiléptem a sorból, és megpróbálok új úton járni”
Riport
Facebook

Támogatóink