„Jelenleg ott vagyok, ahol lennem kell”

„Jelenleg ott vagyok, ahol lennem kell”

Ha eszembe jut Kucsov Renáta, mindig egy óriási kócot látok, sok göndör tincset, a közepén pedig egy mosolyra húzódó szájat.

Bár a hajunk nem egyforma, mégis van valami közös bennünk: mindketten Szegeden végeztük el a kommunikáció és médiatudomány szakot, ő is a médiában dolgozik (jelenleg az MTVA-ban), és mindketten szeretünk utazni.

* Renikém, most nem te kérdezel. Kibírod, remélem. Csapjunk is bele, s rögtön ugorjunk vissza az egyetem elé. Te miért választottad annak idején a kommunikációt?

— A gimnázium után nem voltam abban a szerencsés helyzetben, amelyben a testvérem, Borisz (Kucsov Borisz, a Kosztolányi Dezső Színház művésze — a szerző megj.). Ő mindig is tudta, mit szeretne, a dolga „csak” annyi volt, hogy elérje a céljait. Nálam azonban más volt a helyzet. Minden életszakaszban változtak a vágyaim és az elképzeléseim. Állatorvos, majd opera-énekesnő akartam lenni. A zeneiskolában végül mégis gitár szakon végeztem. Szóval folyamatosan változtam, kerestem az utam.

* Álljunk meg egy pillanatra! Opera-énekesnő? Azért az nem mindennapi foglalkozás. Szereted a klasszikus zenét?

— Igen, nagyon. Amikor kislány voltam, nagyon magas hangokat is ki tudtam énekelni. Mindig szét akartam törni a poharat a hangommal. Később aztán kiderült, hogy ezt a mutatványt nem is lehet véghezvinni. Ezért hát letettem erről a vágyamról, és megelégedtem azzal, hogy a zeneiskola kórusában énekelhettem. (Nevet.)

* És ha már nem sikerült a pohártörés, úgy gondoltad, jöjjön Szeged?

— Haha. Na azért nem egészen. Imádok beszélni, beszélgetni, szeretek kérdezni és hallgatni is, a kíváncsiságom pedig határtalan, mindent tudni akarok a világról. Végül ezért döntöttem a kommunikáció és médiatudomány szak mellett. Igaz, a beiratkozásomkor még mindig nem láttam, pontosan merre visz majd ez engem, de amint elkezdtem az egyetemet, rögtön tudtam, hogy jó helyen vagyok. Ez az, amivel foglalkozni szeretnék, ez vagyok én, és a sorsnak vagy a jóistennek köszönhetően ott vagyok, ahol lennem kell.

* Azaz jelenleg az MTVA-ban. Milyen jellegű műsorokat készítesz?

— Hogy az MTVA munkatársa lehetek, az a Siflis családnak, elsősorban Siflis Annának és Siflis Gordán Klárának köszönhető. Nekik mindig hálás leszek ezért. Klára külhoni szerkesztőként dolgozik a tévénél, ő vitt be engem több mint öt évvel ezelőtt. Sosem felejtem el ezt az időszakot, mert ismét átélhettem azt az érzést, hogy megérkeztem. A Híradónál vagyok riporter. Mindig is imádtam a pörgést meg a változatosságot, és azt hiszem, a Híradó az a terület, ahol egyikben sincs hiány. Szeretem, hogy egy nap alatt rengeteg inger, információ ér, és hogy folyamatosan tanulok valami újat. Minden napom másmilyen, tele van kihívásokkal a témák sokaságának köszönhetően, melyekkel foglalkozom. A legjobban azokat szeretem, amelyek aktuálisak: most történnek, ezért mindenkit érdekelnek, hiszen hatással vannak a mindennapjainkra, megváltoztat(hat)ják az életünket vagy akár ír(hat)ják a történelmünket.

* Tehát úgy érzed, hogy a helyeden vagy. Akkor nincs is olyan munkahely, ahol szívesebben lennél, mint ahol most vagy?

— Hiszek abban, hogy mindig ott vagyunk, ahol lennünk kell. Nem véletlenül történik az életünk, hanem a döntéseink következményeit éljük. Pontosan ott vagyok most, ahol lenni szeretnék. A televíziózás nem csak a munkám, már a hivatásom is. Magába szippantott ez a világ, és a részemmé vált. Sokat dolgoztam azért, hogy eljussak idáig, és büszke vagyok magamra, hogy sikerült. De ez még nem a vége. A jövőt illetően természetesen a munka terén is vannak vágyaim. Ilyen például az, hogy szeretnék egyszer filmes területen dolgozni. A mesterszakon ugyanis filmelméletet tanultam. Tudom, hogy eljön az az idő, amikor a film is az életem része lesz, jelenleg azonban nem foglalkozom a témával. A mának élek. Az a célom, hogy a munkámban a lehető legjobb, sőt, még annál is egy picivel jobb legyek. 

* Miért jobb a televíziózás, mint, mondjuk, a rádió vagy az újságírás? Soha nem érdekelt az utóbbi kettő?

— Mindenkinek más felel meg. Engem gyerekkorom óta lenyűgöz a mozgókép, illetve annak minden formája. Szeretem, hogy a kép érzéseket idéz elő bennünk, hangulatot teremt, és valami olyat is megmutathatok vele, amit elmondani vagy leírni nem lehet. Szeretek forgatásokra járni. Bár nem én állok a kamera mögött, tőlem is függ, mi rögzül, hogyan mutatunk be egy témát, vagy éppen az, hogy kivel készítek interjút. Emellett szerintem az is a televíziózás pozitívumai közé tartozik, hogy abszolút csapatmunkának tekinthető, hiszen az operatőr, a riporter és a vágó mind egyformán fontos. Szeretek emberek között lenni, együtt dolgozni másokkal, ezért nekem ez egyértelműen „fekszik”.

* Volt-e olyan anyagod, amellyel különösen megküzdöttél? Olyan alany, aki nehezen adta magát, vagy egy nagyon izgalmas forgatás?

— Minden anyagommal megküzdök. Hahaha. De legfőképpen saját magammal. Nehezen tudom ugyanis elviselni, ha az idő szűkössége (vagy más ok) miatt nem tudom kihozni magamból vagy a témámból a maximumot. Szeretem, ha elégedett vagyok az eredménnyel. Igaz, ritkán érem el a teljes elégedettséget, de ez szerintem jó, mert ez nagyon motiválóan hat rám. De hogy egy picit konkrétabban is válaszoljak a kérdésedre: rengeteg izgalmas forgatáson vagyok túl. Láthattam élőben egy szívműtétet, kézbe vehettem egy igazi Oscar szobrocskát, járhattam filmforgatásokon és azokon a rejtélyes folyosókon is, amelyeken a pilóták és a stewardessek közlekednek a reptéren egy felszállás előtt... Ezenkívül szeretek a Parlamentbe vagy a minisztériumokba is elmenni, ahol az ország vagy a világ vezetői találkoznak. A munka egyik legszebb része pedig az, hogy közben rengeteg emberrel megismerkedek a világ minden pontjáról. Legutóbb például Chicagóban élő magyarokkal készítettem interjút a rendkívüli hidegről. Ezekből gyakran születnek ismeretségek, akár még barátságok is, melyek olykor később sokkal többet érnek, mint valami lenyűgözőt látni. Az elmúlt években sok helyen jártam, rengeteg érdekes emberrel találkoztam. Igyekszem ezt mind megélni, és még a kevésbé érdekes vagy sikeres napokban is megtalálni azt a hajtóerőt, amelyért érdemes ezt a munkát végezni.

* Utazni is szeretsz, ha jól látom a közösségi oldalakon, a szabadidődet főleg erre fordítod. Melyek az eddigi kedvencek, és van-e olyan hely, ország, ahová most tervezel menni?

— Szeretnék többet utazni. Legutóbb Barcelonában voltam, s ez abszolút a kedvencem lett. Nagyon tetszik még a skandináv világ is, oda az idén mindenképp elutaznék, valószínűleg Norvégiába. Emellett tervben van még egy olaszországi út is… Hát, meglátjuk. Kíváncsi vagyok a világra. A legjobban azok a helyek érdekelnek, ahol szép a természet vagy az építészet. Szeretek gyönyörködni a látványban, látványosságokban. Sok új úti célom van, és több olyan helyre is visszamennék még, amely hatással volt rám.

* Ebben is hasonlítunk. A végére még annyit, hogy van-e valami, amit nem kérdeztem meg, de fontosnak tartod elmondani magadról?

— Talán azt, hogy sosem terveztem, hogy Budapesten fogok élni. Mindig úgy képzeltem, hogy legfeljebb csak olyan távolságra tudnék elmenni Szabadkától, ahonnan még valamennyire látom a városháza tornyát. Végül nem így alakult, de egy percig sem bánom. Szabadka mindig az első helyen marad, de hálás vagyok azért, hogy Budapest befogadott, és a második otthonommá vált.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink