„Hogy megvalósulhassanak, álmok is kellenek az embernek!”

„Hogy megvalósulhassanak, álmok is kellenek az embernek!”

A torontálvásárhelyi id. Tatár Ferenc négy évvel ezelőtt kapott választmányi megbízást az antalfalvi község nyugdíjasszervezete helyi fiókrészlegének vezetésére. Beszélgetésünk alkalmával az elmúlt esztendőt vettük górcső alá. Egy piciny teret fenntartva az idei terveknek is.

A hivatali órák (9-től 14-ig) napja a torontálvásárhelyi nyugdíjasok irodájában a hétfő. Annak ellenére, hogy a falu templomaiban már régen elhúzták a delet, vagyis — mint megboldogult édesapám szokta volt mondani — a „levesmarsot”, az ügyfelek továbbra is egymásnak adták a kilincset. Néhány nappal korábban érkezett ugyanis az átirat, hogy január végéig le kell adni az idei évi szénigénylést a bányáknak.

— Számokban kifejezve Torontálvásárhelyen hivatalosan kilencszáz nyugdíjas van regisztrálva. Közülünk sajnos mindössze százkilencvenötünknek szokása fizetni a tagsági díjat, mely valóban jelképes összeg, 300 dinár évente. Részlegünknek ez jóformán csak arra elegendő, hogy fedezzük vele a papirológiát, mert abból nekünk is kijut bőven — fogalmazott felvezetőjében az elnök. Kiemelve egyúttal a (cél)közösség több síkon való megszólításának fontosságát is.

— Noha évközi tevékenységeinkről, a tervezett, illetve a megvalósított dolgainkról nemcsak az épület bejáratánál elhelyezett információs táblán, hanem a községi elektronikus médián keresztül is rendre beszámolunk, valahogy továbbra is olyan érzésem van, sokan egyáltalán nincsenek vele tisztában, mi is történik berkeinkben. Pedig vannak eseményeink. Először is a tagságnak bizonyos előjogai vannak, beleértve a tüzelő jutányos, több részletben törleszthető vásárlását. Az elmúlt esztendőben rajtunk keresztül 150 köbméter tűzifát, 80 tonna kolubarai darabos szenet, 25 tonna szárított szenet és 130 tonna kovini szenet írattak, és ezeket a tételeket a fűtési idény kezdetéig minden igénylőnek le is tudtuk szállítani.

A szervezet — habár egyik „felmenője”, nevezetesen a helyi rokkantnyugdíjas-egyesület afféle úttörőként és önállóan jegyeztette be működését annak idején — napjainkban csupán egyik fiókrészlege a jogi személyként nyilvántartott községi nyugdíjas-egyesületnek. Ebből adódóan az aktuális év gazdálkodási kereteit is a községi központ formálja. Függvényében annak, milyen jellegű és dinamikájú programtervezettel rukkol elő az egyesület az évadnyitó gyűlésen, illetve képes lesz-e ahhoz önerőből kellő számú embert is mozgósítani.

— A 2016. esztendőben falunkban is sikerült néhány ízben szerény (élelmiszer)csomagokat szétosztanunk a rászoruló nyugdíjasaink között. Ezek a programok községi eszközökből valósultak meg. Voltak ezenkívül egy- és többnapos kirándulásaink is. Fürdőkbe, tengerpartra, hegyvidékre. Az érdeklődők közül — gondolok itt főleg az országos nyugdíjasszövetség által támogatott, teljesen ingyenes üdülésre jelentkezőkre — egy előzetes kategorizálás után (lásd: mekkora az illető nyugdíja, mióta nyugdíjas, vett-e már korábban is igénybe ilyen szolgáltatást... — a szerző megj.) a községi anyaszervezet illetékesei „válogattak”.

Örömmel nyugtáztuk, hogy a végleges utaslistára helybeliek is felkerültek. A kirándulások körüli logisztika főleg a községi nyugdíjasszervezet feladata, viszont olyan esetünk is volt, amikor egy fürdőlátogatásra csupán öten jelentkeztünk. Így jobb híján „ötös fogatunk” saját személygépkocsival indult útra.

A torontálvásárhelyi nyugdíjasok fiókszervezetének — bár az elnöke a kérdésben több ízben is folytatott tárgyalásokat az illetékesekkel — sajnos mindmáig nincs saját klubhelyisége. Holott van rá igény! Mint megtudtuk, az elképzelésnek anyagi vetületű buktatói is akadtak, például egy ötveneurós, havi rendszerességgel fizetendő lakbérszámla. Nem számítva bele annak berendezését, felfűtését, a felmerülő rezsiköltségeket...

— Nem adtuk fel, hiszen ahhoz, hogy megvalósulhassanak, álmok is kellenek az embernek! Remélem, idővel mégiscsak sikerül továbblépnünk, önzetlenül segítőkész embereket és kellő jó szándékot egyaránt kapva terveinkhez — tette hozzá bizakodóan.

Lényegében a derűlátás Feri bácsi legfőbb ismertetőjele. Ötvözve mindezt a kreatív tettrekészséggel is. Ennek az állításnak a legújabb bizonyítéka a Nyugdíjasok — Penzioneri tekecsapatának létrehívása és versenybe állítása a téli munkássportjátékokon. Továbbá az a kezdeményezés, amelynek eredményeként immár a torontálvásárhelyi nyugdíjasok is igényelhetik magyar nyelven a tagsági könyvüket. Ha lassan is, de mégis nyílnak azok a bizonyos kapuk.

— Szeretnénk növelni tagságunk létszámát, ehhez viszont újabb tartalmak beiktatására is szükség van. A sakkozóknál is van egy igen erős képviselőnk, de amint sikerül saját klubhelyiséghez jutnunk, egyéb aktivitásokkal is próbálkozhatnánk. Fiókrészlegként önállóan ugyan nem kezdeményezhetünk kapcsolatokat más nyugdíjasszervezetekkel, viszont a községi központ szerencsére nem zárkózik el az ötleteinktől. Ez annyit tesz, hogy a már meglévő belgrádi, ópávai, újvidéki stb. kapcsolataik mellett a közeljövőben akár az észak-bácskai nyugdíjasszervezetekkel is épülhet, felújulhat az együttműködés. Ráadásul mindebben — elsősorban a magyar- és a szerbnyelv-tudásunknak köszönhetően — mi is jelentős partnerként léphetnénk fel.


A szerző felvételei 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Hogy megvalósulhassanak, álmok is kellenek az embernek!”
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink