„Hiszek a pozitív gondolkodás erejében!”

„Hiszek a pozitív gondolkodás erejében!”

A torontálvásárhelyi Debelyacsa — A természet szolgálatában környezetvédelmi és fejlesztési egyesület 2014 júniusának első napjaiban tartotta meg alapító közgyűlését. A nonprofit polgári tömörülés azóta is életképes. Tevékenységéről a fiatal elnök asszonyt, Máté Mónikát kérdeztem.

— Fennállásunk óta mintegy másfél ezer facsemetét ültettünk el. Mindenekelőtt a falunk nagy utcáit szegélyező, messze földön híres, viszont kiöregedő és egyre foghíjasodó jegenyesort igyekeztünk „újraéleszteni”, valamint az új antalfalvi úton is többször szerveztünk különféle környezetvédelmi munkát. A kanális mellé több száz nyárfa került, melyeknek időről időre a gondatlanságból elkövetett kórógyújtogatások következményeit is el kellett viselniük. Noha az általunk kiültetettek között olyan facsemeték is akadtak, amelyeket a közelmúltban az éj leple alatt szándékosan tört derékba valaki (mint utólag megtudtuk, az elkövető a fák értékét időközben megtérítettea szerző megj.), illetve permetezte le a tövüket gyomirtó szerrel, az idei akciókban kiültetett százhúsz kis fa 84%-a továbbra is életképes. Bízom benne, hogy ez az arány a nyári hónapokban sem fog romlani, noha ehhez — legyünk reálisak — mindnyájunk hatékonyabb összefogására is szükség lesz. Gondolok itt nemcsak a rendszeres locsolásra és az út menti füves zöldsáv karbantartására, de polgárainknak a jelenleginél sokkal tudatosabb és környezetbarátabb viselkedésére is. Március végi nagytakarítási akciónk idején például tízzsáknyi hulladékot gyűjtöttünk össze a fentebb említett útszakaszon, pedig a falunkban évek óta van szervezett és szelektív szemétkihordás. Hiszek a pozitív gondolkodás erejében, dacára annak, hogy sokan csodabogaraknak tartanak bennünket. Amit teszünk, meggyőződésből tesszük. Szabadidőnkben és térítésmentesen, továbbá a megtépázott természet becsületének helyreállítását választva a személyi karrierépítés helyett! Megmozdulásaink gerince leginkább egy hét-nyolc főből álló csoport, melyre az egyesületünk mindig tud számítani. Legyen szó akár fásításról, locsolásról vagy közszereplésről — hangsúlyozta Mónika.


Fásítás

A különféle rendezvényeken kapott köszönőlevelek egyelőre a fiókban pihennek, az egyesületnek ugyanis továbbra sincs önálló székhelye. Összejöveteleit a helyi közösség épületében tartja.     

— Az idei aktivitásaink március 16-án rajtoltak. Ötven facsemetét Balassa Róberttől kaptunk ajándékba, és további hetvenet vásároltunk az ezerdináros évi tagsági díjból formálódott tőkénkből. Lényegében a tagsági díjunk az egyedüli bevételünk, mellyel gazdálkodhatunk. Ideológiailag változatlanul semlegesek vagyunk, és mindenkitől függetlenek, viszont az önzetlenül felkínált segítséget szívesen elfogadjuk. Itt emelném ki az Ausztráliába költözött Risztics István egykori falubelink legutóbbi gesztusát. Látva egy tavalyi faluközpont-szépítő akciónkat, amikor a községháza előtti „lepkét” töltöttük meg egynyári virágokkal — a konstrukciót Horváth Zoltán ajándékozta az egyesületünknek — néhány olyan magyar bál bevételéből, amelyeken Pista bácsi énekelt, 520 ausztrál dollárt utalt át a számlánkra. Ebből az összegből különféle faritkaságokat vásároltunk a falu parkjába. Egy másik személy, akinek nevét saját kérésére nem közölhetem, Németországból küldött egy kisebb összeget. Azt üzente, hogy tegyük szebbé a falut, ahová minden nyugati bőség ellenére továbbra is haza-hazahúzza őt a honvágy.


Az egyesület tagjai egy korábbi rendezvényen

Az egyesületünkkel kapcsolatos történésekről szóló beszámolókat Juhász Irén gondozza. A magyar és szerb nyelvű kísérőszöveget is tartalmazó fotódokumentációt bárki megtekintheti a Facebook-oldalunkon. És ha valaki kedvet kap társulni hozzánk, akkor szívesen látjuk, fogadjuk. A kor nálunk nem számít, csak a jó szándék! Igaz, gyakran szembesülnünk kell serdülő fiataljaink távolmaradásával, mely leginkább abból adódik, hogy hiányzik az a bizonyos összekötő híd köztük és a nyugdíjasok csoportja között. Röpke néhány esztendő alatt sajnos odajutottunk, hogy nemcsak falunk huszonévesei, hanem a középgeneráció is egyre inkább külföldön keresi boldogulását. Aki viszont itthon maradt, azt minden alkalommal személyesen is megszólítom: jöjjön közénk, szükségünk van rá! Ilyenkor, egy-egy sikeresen elvégzett akciónk után, mindig hálát adok Istennek, hogy megtartott és megsegített mindnyájunkat a reggeli ébredés idején még oly bizonytalankodva rajtoló terveink megvalósításában.


Kanális és fasor

Mint megtudtam, a pályázati teendőket leginkább Tapolcsányi Jasmina, az egyesület rangidős tagja, Szenti Valéria, valamint Juhász Irén végzi. Rajtuk kívül Hódi István, Marković Radovan, Juhász Sándor, Balog Erzsébet, Gyorgyevity Török Ilona, Szolnoki Mónika, Đinisov Dragomir — Jani, Cincar Steva, Szolnoki Ildikó, Sebestyén János, Szilágyi Zuzana, Becsei Nagy Klaudia, Kovács Mihály — Kovi, Békési János oszlopos tagok neve hangzott el. Persze, a teljesség igénye nélkül, hiszen a korábbi években a nagyobb lélegzetű ökomegmozdulások idején az elemisták, a helyi közösség, a közművesítés és a motorosok is derekasan helytálltak. Legutóbb Hlebec Zoltán és Julianna ajándékoztak betonból készült zsardinyérákat, azaz virágvályúkat a zöldeknek, általuk pedig a helyi elemi iskolának. Az edényekben néhány hete árvácska és kéknefelejcs pompázik. A földet az iskolások gyűjtötték be biológiatanárukkal, a palánták elhelyezését pedig Győri Lukács Éva fizika és vegytan szakos tanárnő koordinálta. A különböző helyszínekről rendelt facsemeték leszállításának logisztikáját alkalmanként Marković Radovan, Kerekes Zoltán és Máté István vállalták.

— További terveink? Máris látjuk, ezen az őszön is szükség lesz új facsemeték ültetésére. Nem szeretnénk egyszerre több mindenbe belekezdeni, mert annak semmi értelme sincs. Tiszta, rendezett, takaros külcsínű falut álmodtunk meg, melyben mindenki jól érzi magát. Gondozásba vettük a parkot, településünk központját, továbbá a faluba vezető utakat. Emellett a helyi értéket jelképező vásárterünk vén eperfáira is ráférne egy kis frissítés. Rengeteg ötletünk van! A legújabb nyertes pályázatunk például egy kis- és felsős iskolásokat megszólító műhelymunka-sorozatot foglal magában.


A szerző felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Hiszek a pozitív gondolkodás erejében!”
Bánáti Újság
  • Bacsik Lőrinc Natália
  • 2019.10.22.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
„Hiszek a pozitív gondolkodás erejében!”
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink