„Fontos nekem, hogy értéket hozzak létre Szabadkán”

„Fontos nekem, hogy értéket hozzak létre Szabadkán”

Lapunk munkatársaként kezdte a pályáját, aztán egy időre elsodorta az élet, néhány éve pedig vissza. Jelenleg Szabadkán él, tanít és alkot. Októberben a Magyar Házban láthattuk az Úton című kiállítását. Sorra nyeri a szakmai díjakat, hazai és nemzetközi megmérettetéseken egyaránt. Legutóbb a Vajdasági Szép Magyar Könyv pályázaton ismerték el a munkáját: a legszebb művészeti könyv, album díját nyerte el. Sokoldalú grafikusművész, akinek a munkáiban a legjobb tudása összpontosul. Szalma Viktória grafikusművésszel beszélgettünk.

* Édesapád, Szalma László is grafikus, konceptuális művész volt. Hogyan hatott rád az ő munkássága?

— Emlékszem, amikor a fedőlapokat készítette a Hét Napnak, állandóan ott voltam körülötte, vagdostam, téptem, illesztgettem, amit kellett. Az Ő nyomdokain indultam el. A későbbiekben is sokat dolgoztunk együtt. Kritikus szemmel figyelte az alkotói munkámat, véleménye sokat számított, mindmáig szívesen elfogadnám. Ama bizonyos belső késztetés hatására egyfolytában kísérletezett, tervezett, alkotott. Ez inspirált engem is. Így a pszichológia és a képzőművészet közötti dilemmám nem tartott sokáig. A közegnek köszönhetően, melyben apu által felnőttem, valahogy természetes volt, hogy a képzőművészetet választom, ebben találtam meg magam.

* Számos képzésen — újságírói, operatőri, riporteri, nemzetközi idegenvezetői, reklám- és marketingmenedzser-tanfolyamon — vettél részt, illetve angolnyelv-tanárként is dolgoztál. Hogyan alakult a pályád?

— Miután Szegeden befejeztem a főiskolát, egyértelmű volt, hogy hazajövök. Képzőművészetet kezdtem tanítani. Miután apu megbetegedett, egy rövid időre átvettem a helyét a Hét Napban, mint grafikai szerkesztő. Újságíróként is kipróbálhattam magam, számos cikkem jelent meg akkoriban. Ehhez végeztem el a tanfolyamot, meg angolból is letettem egy középfokú újságírói vizsgát. Aztán kitört a háború, és minden nagyon más lett. Visszamentem Szegedre. Éppen az akkoriban alapított reklámgrafikai alkotótelep (Re-Al) munkájában vettem részt, amikor felfigyelt rám egy helyi marketingügynökség. A próbamunkám tetszést aratott, és attól a naptól kezdve nyolc éven át kitartottunk egymás mellett az ügynökséggel. Így kezdődött a grafikusi karrierem.

* Hogyan kapcsolódott ehhez a reklámmenedzseri képzés?

— Az ügynökségnél idővel már nemcsak tervezőgrafikusként, hanem ügyfélkapcsolati munkatársként is tevékenykedtem. Ez a képzés a gyakorlat mellé egy biztos elméleti hátteret nyújtott. Nagyon élveztem ezt a munkát, komplex volt, kiteljesített. Ahogyan az újságírásban is, itt is szerepet kapott a kommunikáció, a kapcsolatépítés.

Egy tervezőgrafikusnak ismernie kell az új irányokat. Ezért fontos a külső inger — kiállítások, magazinok, könyvek —, ha ugyanis csak egymás közt vagyunk, beszűkül a látóterünk. Egy idő után szükségét éreztem a váltásnak, ezért nekivágtam Budapestnek. Szerettem, jó tapasztalat volt, de mégsem ez lett a végállomás.

* Hazajöttél...

— A német szakos tanárok iránt nagy (volt) a kereslet, nekem pedig ez volt a szakpárom a főiskolán... Végül összeálltak a csillagok, és sikerült képzőművészet szakos tanárként elhelyezkednem a szabadkai Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában, ahol éppen akkor ment nyugdíjba a tanárnő. Vannak szépségei ennek a pályának, de nehézsége is legalább annyi van. Az elért sikerek miatt érdemes lehet ezen a pályán maradni.

* A tanítás mellett is nagyon sok munkát vállalsz grafikusként. Hogy tudod ezt mind összeegyeztetni?

— Nekem ez a mentsváram. Tanítok, festegetek, rajzolgatok, kiállításokon veszek részt, de kétségkívül az alkalmazott grafikában tudok a leginkább kiteljesedni. Mindig szerettem volna visszajönni Szabadkára, grafikusként dolgozni. Számomra nagyon fontos, hogy most itt tevékenykedem, mert amellett, hogy szeretem az alkalmazott grafikát, bízom benne, hogy itthon hozzá tudok tenni a kultúrához. Nemcsak azért csinálom, hogy ellensúlyozzam a pedagógusi lét egy-egy nehéz pillanatát, hanem azért is, hogy értéket hozzak létre. Egyre többen művelik ezt a szakmát, de a minőségi munkához nem elegendő a számítógépes program ismerete, ennél sokkal több kell. Folyamatos munka, (ön)képzés és nem utolsósorban az isteni szikra, melyből kipattan az ötlet. Ez az a szükséges plusz, amely nem tanulható, nélküle viszont ebben a szakmában nem lehet babérokra törni.

* Mi mindennek kell találkoznia egy jó alkalmazott grafikai alkotásban?

— Szakmai tudásnak, stílusnak, ötletnek, ráhangolódásnak, egyfajta érzékenységnek. A jó kommunikáció is elengedhetetlen. A tervezői folyamat során szempontok sokaságát kell figyelembe venni: kikből áll a célközönség, milyen célra használják fel az alkotást, mi lesz a tartalma, milyen médiafelületeken jelenik majd meg, melyek a formai követelmények, stb. Mindennek összhangban kell lennie, egyszersmind a mű legyen kreatív és igény szerint újszerű is, tehát ez nagyon megmozgatja a fantáziát. Ha a grafikus jó rajzoló is, ezt a képességét is kamatoztathatja, egyedi vonást kölcsönözve ezáltal az alkotásnak. A lehetőségek szinte végtelenek, de ügyesen kell sáfárkodni velük. A kevesebb sokszor több.

* Nemzetközi szinten is jelen vagy a szakmában?

— Próbálok nemzetközi téren is versenyben maradni. Léteznek weboldalak, melyeken különféle pályázatok találhatóak a weboldaltervezéstől kezdve a névjegykártyákon, logókon át a magazinokig, könyvborítókig. A mezőny nemzetközi, jó viszonyítási alap ahhoz, hogy lásd, hova helyezd el önmagad. Pozitív megerősítés, hogy már több alkalommal sikeresnek bizonyult egy-egy grafikai megoldásom, ötletem.

* A művészettörténet korszakai mindig a társadalomra adott válaszként jelentek meg. A minimalizmus, mely most a globális trendekben tapasztalható, miben reflektál a jelenre?

— Ebben az információáradatban, mely körülvesz bennünket, folyamatos a törekvés ennek az ellenkezőjére, azaz a letisztultságra, egyszerűségre, átláthatóságra. Ez figyelhető meg az alkalmazott grafikai alkotások irányvonalában is. A művészet sem kerülheti el, hogy lépést tartson a világgal. Az alkotók egyre újabb ötletekkel állnak elő. Műveik furcsa, ideiglenes köztéri szobrok formájában kerülnek az utcára, vagy már ott is készítik el őket (aszfalt- vagy falfestmények). Szinte már a művészet megy a látogatóhoz, és nem fordítva.

* Miből merítesz inspirációt?

— Keresem azokat a részleteket, amelyek művészileg megragadnak. Nem tudod leválasztani magadról ezt a fajta állandó, sokszor ösztönös kutatást, és fontos is ez a folyamatos raktározás. Élvezetes mindig egy-egy újabb, apró részletet megfigyelni, mely aztán leülepszik, majd alkalomadtán felidéződik egy új, már személyes formában. Ez izgalmas, kifogyhatatlan játék, nem unatkozom.

* Amikor a szabad alkotás öröméért rajzolsz vagy festesz, mi mozgatja a fantáziádat?

— Szinte kizárólag az ember vagy egy része, egy kéz, egy arc, egy szem. És a lét. Az ember ősi kötődése a természethez, a kollektív tudatalatti, a lélek, a pillanat, a szabadság. Nekem fontos a szabadság, hogy akár a gondolataidban vagy magában a létedben ne egy görcsös ember legyél, hanem amennyire csak lehet, nyitott a világra, éld meg a pillanatot, hatolj a mélyére. A rajzaimon, festményeimen szinte csak olyasmit jelenítek meg, ami vagy személyes élményből táplálkozik, vagy hatott rám, foglalkoztatott.

* Októberben kiállításod volt a Magyar Házban, az idei évtől pedig te magad fogod szervezni a tárlatokat. Milyen elgondolás szerint?

— A Magyar Házban nemcsak szabadkai, hanem vajdasági művészeknek is van kiállítási lehetőségük. Évente hat tárlatot rendezünk, melyek kéthavonta váltják egymást. Szeretném, ha fiatal tehetségek képviselnék magukat, egyúttal több műfaj is, például fotó, iparművészet... Ez egy jó lehetőség a bemutatkozásra és arra, hogy jobban megismerjük egymást.

Tekintse meg Gyurkovics Virág adatlapját is!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képzőművészet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink