„Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe...”

„Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe...”

Április 25-én és 26-án tartották meg a szerémségi Tarcal-hegyen (Fruška gorán) az idei, sorrendben 38. hegymászómaratont. 9700 hivatalosan bejegyzett részvevővel, aki tizenkilenc táv közül választhatta ki a számára legmegfelelőbbet. A rendezvény zökkenőmentességéről több száz volontőr és hegymászó gondoskodott.

Mottó: „Utak nyílnak meg azok előtt, akik tudják, hová mennek, és elhatározták, hogy el is jutnak oda” (Leonard Roy).

Környezetvédői szemszögből a hajdani Pannon-tengerből kiemelkedő Tarcal-dombvidék ösvényein folyó hagyományos hegymászómaraton maga az elemi csapás az erdőre, illetve annak lakóira nézve. Nem csoda, hiszen tengernyi ember csörtet végig hangoskodva az ökoszisztémán, kíméletlenül legázolva mindent, ami eléje kerül. Maga mögött szanaszét hagyva nemritkán tonnányi, több száz esztendő lebomlási (fél)időt igénylő szemetet, melyet ugyancsak el kell takarítani a „buli” után. Leginkább önkéntes alapon. Ilyen és ehhez hasonló tényezők miatt — hivatalosan gazdaság(osság)i megfontolásból — vált végül fizetőssé fennállásának harmincnyolcadik esztendejében eme rendezvény.

Összhangban a korábbi években megalapozott koncepcióval, a torontálvásárhelyi iskola hetedikes és nyolcadikos tanulói ezúttal is vállalták a kihívást. E vizekben már megmártózott idősebb társaikhoz hasonlatosan, életet lehelve újfent a lexikális tantárgyoktatás vergődő porhüvelyébe. A nyolctagú diákcsapat a biológiatanára vezetésével a nyugati extrém kismaraton 35,983 km-es pályáját járta be a Popovica—Kraljeva stolica—Rednek (Vrdnik)—Jazak—Brankovac—Zmajevac—Zvecsán-forrás—Popovica-vonalon, ezerötszázhúsz méter bejegyzett, váltakozó szintkülönbséggel. Kibővítve mindezt egy csaknem hét kilométernyi „hurokkal”, melyet hegymászói körökben nemes egyszerűséggel „az édenkert kapuja” néven szokás emlegetni. Az ösvény bejárata valóban lankás, andalító, és egy teraszos kilátóban végződik, de aztán jön a meredek (több tíz fokos) lejtő egészen le a Dumbovac-patakig, mely egy vízesést alkot. Mivel a vízesés tövébe csak speciális kötelek segítségével lehetett leereszkedni, a túrázók épségére egy ügyeletes alpinistacsoport is felügyelt e szakaszon. Egy, már-már elvesz(t)ettnek hitt világ tárulkozott fel a legbátrabb vallatói előtt. Csacsogó útikalauzként újra a patakot rendelve melléjük. A válaszútig. A pontig, ahol az ösvény ismét felfelé kanyarodik, újabb válogatott pszichofizikai próbatételek elé állítva minden ide merészkedőt. A nyugati extrém kismaraton pályáját a Sára Viktória, Szikora Teodóra, Lévai Kornélia, Máté Andor, Papp Róbert, Csala Sándor és Gulyás Benjámin felállású torontálvásárhelyi diákkülönítmény tizenhat óra alatt teljesítette.

Epilógus

A maratoni pálya sikeres teljesítésének másnapján Sára Viktória nyolcadikos diáklány elméleti síkon is bizonyított a pancsovai községhez tartozó Tárcsón (Starčevón) megtartott körzeti biológiaversenyen. Viktória az április 26-ai tanulmányi megmérettetés száztizenkilenc részvevője között egyedüli magyar tannyelvű diákként a régió (le)morzsolódó magyarságának szórványközösségeit is képviselte.

Tekintse meg a torontálvásárhelyi iskola hetedikes és nyolcadikos tanulóinak maratoni élményfotóit!

http://hetnap.rs/cikk/A-38-Tarcal-hegyi-Fruska-gora-i-hegymaszomaraton-emlekkepei-19295.html

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe...”
Bánáti Újság
„Felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe...”
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink