„Éltetnek a pólók, az emlékek”

„Éltetnek a pólók, az emlékek”

A március elején nyugdíjba vonult kollégánkat, Szabó Attilát főleg lapunk hasábjairól ismerhetik a kedves olvasók, hiszen fotói négy évtizedig jelentek meg hetilapunkban.

Attilát azonban nemcsak fotózás, hanem egy másik szenvedélye is jellemzi: tollakat, bögréket, festményeket, kalapokat és, amire különösen büszke, pólókat gyűjt.

A csinos, szépen berendezett lakásba lépve tekintetem azonnal a konyha falán levő képekre, festményekre téved. Egykori kollégánkat ábrázoló karikatúra, különféle tájképek, portrék ejtenek egyik ámulatból a másikba. És ez még mind semmi ahhoz képest, ami a szobában fogad: neves képzőművészek, festők alkotásai vannak a falakon úgy, hogy a képek közé szinte még az ember ujja sem fér be. A másik szobában pólókkal teli szekrények, több darab is kicsomagolatlanul várja, hogy gazdája egyszer magára öltse.


A Rúzsa Magdi által aláírt pólóval (a szerző felvételei)

— Nagyon régóta gyűjtöm a pólókat, talán fotóspályafutásommal együtt kezdődött ez a szenvedélyem. Nagy becsben tartom őket, hiszen gyűjteményem szinte minden darabjához valamilyen élmény, kellemes emlék fűz. Mindig úgy voltam vele, ha viselek egy pólót, akkor az kiváló reklám annak, akitől kaptam. Több eseményről sorozataim vannak, mint például az Interetnóról, a palicsi filmfesztiválról, a magyarkanizsai maratonról, a már megszűnt horgászfesztiválról, a kishegyesi szabadegyetemről, a Szép Szó Táborról, a Tanyaszínházról, valamint vannak Szabadka, Zenta, Törökkanizsa és Torda jelképeit ábrázoló pólóim is. Egyik kedvencem az egykori zentai nyári játékokon szerzett darab, melyet az ott koncertező Rúzsa Magdi dedikált számomra. Nem hordom, nehogy kimossam belőle az aláírást, és egyúttal szomorúsággal tölt el, hogy a nagy sikerű rendezvény véget ért. Büszke vagyok arra a pólóra is, amelyet Saghmeister Gábor szabadkai motorversenyzőtől kaptam az egyik sikeres Dakar teljesítése után. Nem hagyhatom ki egykori munkatársamat, Szalai Attila barátomat sem, a Hét Nap 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen ugyanis egy pólót kaptam tőle, melyen egy engem ábrázoló karikatúra található. Szeretek tájékozott lenni, de erről előzetesen semmit sem tudtam. Amikor az olaszországi Pisában járt, onnan is hozott pólót, mindig gondol rám — mesélte nagy lelkesedéssel Attila, és sorban mutogatta a kincseit.


A hatalmas gyűjtemény néhány darabja

Az ágyon nagyon gyorsan pólókupac képződött: Egyiptom, Tunézia, Görögország elevenedik fel, előkerül a 25. palicsi filmfesztiválon kapott póló (mely különösen kedves Attilának, hiszen 25-én van a születésnapja), a legújabb, a közelmúltban tartott aratóünnepség alkalmával készült és egy Csíplek Kalocsa feliratú is, melyhez egykori fotóriporterünk a kúlai barátai révén jutott hozzá. A pólók száma felől érdeklődve elgondolkodott egy pillanatra, és bevallotta, valójában még nem is számolta össze őket, viszont úgy hiszi, hogy a mennyiség 500 és 800 között lehet.

— Egyszer Pásztor István, a VMSZ elnöke azt mondta nekem, hogy nem kíván semmi mást, csak azt, hogy addig éljek, ameddig ezt a sok pólót el nem használom. Ennél szebb jókívánságot el sem képzelhetek.


A Hét Nap fennállásának 70. évfordulójára kapott pólóval

A kedvenc jelzőt egyik póló esetében sem használná, hiszen számtalan emlék, kellemes érzés tölti el már akkor is, ha csak rendezi a gyűjteményét. Sajnálja, hogy a Tusnádfürdőn rendezett bálványosi szabadegyetemről még egyetlen darabot sem szerzett be, arra viszont nagyon büszke, hogy az első szabadkai félmaraton pólója — Pásztor Bálint köztársasági parlamenti képviselőnek és az esemény egyik szervezőjének köszönhetően — ott lehet a szekrényében. A legtávolabbi darab Mexikóból érkezett, ezt az idősebb lánya vásárolta számára, a huszonöt kalapot számláló kollekció egyik legékesebb darabja pedig még messzebbről, Ausztráliából került hozzá.

— A kengurukalapot simán beletehetem a zsebembe, összehajthatom, egyáltalán nem gyűrődik. A másik kedvencem egy fehér kalap, melyhez hasonlót a Dallas című sorozatban láthattunk. Romániában találkoztam vele, második nekifutásra sikerült megvásárolnom. A Hét Nap akkori főszerkesztőjével, Dudás Károllyal épp egy romániai úton tartózkodtunk, amikor megpillantottam az egyik üzlet kirakatában. Balszerencsénkre mindez hétvégén történt, az üzlet zárva volt, így akkor üres kézzel tértünk haza. Három hónap múlva azonban a főszerkesztő újra oda utazott, és volt oly kedves, megvásárolta számomra a hőn áhított modellt. A pólókat jobban szeretem, megrögzötten gyűjtöm őket, a kalapokat viszont imádom viselni. Sok ember hord kalapot, de nem tudja, hogyan kell valójában viselni. Ehhez bizonyos tartás kell, hiszen kiemeli az embert. Számomra a kalap is egyfajta ékszer.


Tele van a szekrény

Attila a nyugdíjba vonulása ellenére sem hagyja abba a gyűjtést, igaz, az utóbbi időben kevesebb eseményen van jelen, ezért kevesebb póló is érkezik a házhoz.

— Örömmel tölt el, hogy az emberek még mindig gondolnak rám, és időnként meglepnek egy-egy pólóval. Ezzel is megerősítenek abban, hogy a rengeteg munkának volt értelme, a számtalan barát, ismerős így kedveskedik. Engem éltetnek a pólók, az emlékek.

A kívánságlista sosem telik meg, hiszen egy-egy új darab számára mindig van hely Attila szekrényében. Legújabb vágya egy bajuszos figurát ábrázoló Magyar Szó-s póló, valamint a Nemzeti Vágtáról is szeretne egyet, hiszen ő már a rendezvény születését is megörökítette.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Éltetnek a pólók, az emlékek”
Interjú
„Éltetnek a pólók, az emlékek”
Interjú
Facebook

Támogatóink