„Az utazás számomra mindig egyfajta önismereti próba”

„Az utazás számomra mindig egyfajta önismereti próba”

A 2014. évi Szirmai Károly Irodalmi Díjat Nagy Abonyi Árpád érdemelte ki a zentai zEtna kiadásában megjelent Kolumbusz és én című novelláskötetéért. Az irodalmár másodízben kapta meg ezt a rangos elismerést. A bírálóbizottság (Bányai János elnök, Csorba Béla, Gerold László) szerint a szerző a hagyományos novellaszerkezetet bővítve érett prózaírói képességekről tett tanúbizonyságot.

Azzal, hogy szövegeit a nagyvilág felé fordította, újszerű irodalmi ismeretekkel gazdagította prózaírásunkat.

A Szirmai Károly Irodalmi Díjat a múlt héten adták át a temerini Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ képtárában. Bányai János a döntés indoklásában elmondta, a zsűrinek nem volt nehéz feladata, hiszen Nagy Abonyi Árpád műve „egy érett írónak a kiforrott, jól megszerkesztett és átgondolt novelláskötete”. Az elbeszélőről megállapította, sokfelé járt, és sokféle emberrel találkozott, közöttük olyanokkal, akik valamilyen módon hozzájárulnak a kalandos életviteléhez. Ezekből a szituációkból nagyon érdekes és izgalmas novellák születtek.

Nagy Abonyi Árpádnak eddig három kötete jelent meg, mindegyik a zentai zEtna Kiadó gondozásában. A Tükörcselek című novelláskötete, melyért 2004-ben vette át a Szirmai-díjat, úti élményekből táplálkozó, már-már beszámolószerű prózákat, elvontabb, asszociációkból összeálló írást és elbeszéléseket tartalmaz. A könyv első felének prózáiban egymás után bukkan fel az elbeszélő Európa legkülönbözőbb pontjain. Az útleírások érdekes helyszínekre kalauzolják az olvasót: hegyi kirándulás az Ardennekben, séta Palermóban és Amszterdamban vagy éppen az Etna tűzhányó gázkitörésekkel tarkított lejtőin, hajóút Norvégiából Dániába. Regényében, a Budapest, retourban a kilencvenes évek elején a balkáni őrület elől a nagyvilágba (elsősorban Magyarországra) menekülő nemzedék történetéből mutat be szegmenseket. Hősei önmagukkal meghasonlott, egzisztenciájukat megtalálni képtelen, olykor az öngyilkosságot egyedüli lehetséges megoldásként megélő emberek. A Kolumbusz és én elbeszéléseiben olyan szereplők bukkannak fel, akik életük főszereplői szeretnének lenni, de az irányítás folyton kicsúszik a kezük közül, és lehetetlen helyzetekbe keverednek. „Az olvasó érzi a nagyváros lüktetését, hallja a forgalom zaját, szinte még a szmogot is beszippanthatja. S miközben lassan, ráérősen hömpölyögnek a történetek, mégis átitatja őket valami hallatlan dinamika” — írja Szögi Csaba a könyvismertetőjében.

Az új kötet ismét regény lesz

* Egyik szenvedélyed az utazás, a másik az irodalom, és a kettőt általában össze is kötöd. A Tükörcselek című köteted is tartalmaz „útleírásokat”, vagy úti élményekből táplálkozó prózát, a Kolumbusz és én hét novellájában pedig egy-egy európai nagyvárosba kalauzolod el az olvasót, Brugge-be, Párizsba, Brüsszelbe, Barcelonába, Amszterdamba, Velencébe és Lisszabonba. Azt nem kérdezem, hogy szeretsz-e utazni, mert ki ne szeretne, inkább arról érdeklődnék, mit jelent számodra az utazás, az útra kelés?

— Az útra kelés nagy öröm és izgalom. Az ismeretlen rám mindig élénkítően hat. Az ember kilép a komfortzónájából, a megszokásaiból, és új helyszínekre, új helyzetekbe kerül, melyekben újra és újra kipróbálhatja magát. Más kultúrával, szokásrenddel ütköztetheti a sajátját, és sokszor meglepő eredményre juthat. Az utazás számomra mindig egyfajta önismereti próba is, hiszen a miénktől eltérő értékrend sok mindenre ráébresztheti az embert.

* Jártál már a Kolumbusz és én című köteted minden városában? Ha igen, akkor mennyi időt töltöttél ott? — mert egy-két nap „turistáskodás” bizonyára nem elég a hangulat hiteles visszaadásához.

— Igen, a kötet minden városában jártam, mielőtt megszülettek ezek az elbeszélések. Ezalól az utolsó történet helyszíne, Lisszabon a kivétel, ahová már csak az elbeszélés megírása után jutottam el. Jó alkalom volt ez arra is, hogy ellenőrizzem, vajon a város és a helyszínei leírása, hangulatának ábrázolása hiteles-e. Örömmel tapasztaltam, hogy nem tévedtem. Természetesen nem egy-két napról van szó, hiszen olyan város is szerepel a könyvemben, ahol évekig éltem. Hogy mennyi ideig tartózkodtam egy-egy helyen, az azt hiszem, nem túlságosan meghatározó az elbeszélés szempontjából. A történetek ugyanis sokszor jelentéktelennek tűnő apróságokból nőnek ki, ezek idézik elő az írói asszociációkat, indítják be a fantáziát, mint például amikor egy hirtelen feltámadó fuvallat elmozdítja valaki hajtincseit, vagy ahogyan egy nő egy férfi vállára teszi a kezét...

* Tudom, azt is meg szokták kérdezni tőled, mennyi igaz ebből a könyvből. Gondolom, a szereplők nem valódiak... Mégis, mi köti össze a őket a városokkal?

— Valóban megkérdezik néha, hogy mennyi igaz ezekből a történetekből, és én ilyenkor mindig azt szoktam válaszolni, hogy a fele sem. A szereplők és a helyszínek nem felcserélhetőek, valamiképpen ugyanis kiegészítik egymást. A történetek szerves része az adott város atmoszférája, az illata, az utcái, a terei, a dinamikája vagy éppen a nyugalma, de akár a rezignáltsága is. Mindezek befolyásolják a szereplők hangulatát, döntéseit, sőt, bizonyos pillanatokban teljesen ki vannak szolgáltatva ezeknek a tényezőknek. Nyilván más a latin és a germán világ, és, mondjuk, azonos helyzetek könnyen mutathatnak eltérő folytatást az egyik és a másik világban. 

* Hova szeretnél még eljutni?

— Nem sok olyan nyugat-európai ország van, ahol még nem jártam, úgyhogy az iránytűm lassan a tengeren túli helyszínek felé mutat. Remélem, ha az anyagiak és az egyéb tényezők is megengedik, meg is valósíthatom ezeket a terveket. A két évvel ezelőtti New York-i utam valójában bevezetés volt ezekbe a leendő utazásokba. 

* Az egyik novellád címe: Esti Kornél hazatér. Hollandia, Budapest után te is hazatértél, sőt, úgy tűnik, meg is állapodtál Zentán, hiszen már huzamosabb ideje itt vagy. Pedig Zenta nem hasonlít azokhoz a nagyvárosokhoz, amelyekről általában írsz. Ezt most már állandó állapotnak tekinted, vagy csak egy pihenőnek az újabb utazások előtt?  

— Zenta valóban nem hasonlít azokhoz a városokhoz, amelyekről általában írok, de azok a városok sem hasonlítanak Zentára, és ez mindent megmagyaráz.

* Dolgozol-e újabb köteten? Ha igen, az is az utazásról szól majd?

— Az újabb kötet ezúttal egy regény lesz, most a felkészülés fázisában vagyok, hamarosan nekikezdek. Nem gondolom, hogy a díjazott kötet, a Kolumbusz és én az utazásról, az utazásokról szólna. Igaz, hogy a történetek európai városokban játszódnak, és az elbeszélések főszereplői gyakran megérkeznek, de ez csupán a kerettörténet része. Ebben az értelemben az újabb kötet sem fog az utazásról szólni, de az utazás motívumai valószínűleg megtalálhatóak lesznek benne. 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink