„Átszervezés”

„Átszervezés”

Átszervezés folyik a Magyar Szónál, kilenc dolgozóját — nyolc újságírót és egy tördelőt — szólították fel, hogy nyilatkozzanak a szabadkai és a zentai munkahelyükről az újvidéki szerkesztőségbe való áthelyezésükkel kapcsolatban. Az újságíróknak három lehetőségük van: mindennap utaznak kétszáz kilométert az új munkahelyükre, lemondanak eddigi életükről, és Újvidékre költöznek, vagy felmondanak.


A látszat ellenére (a kilencből ugyanis hatan a Magyar Mozgalom civil szervezet alapító tagjai, heten pedig aláírói voltak annak a levélnek, amelyben azt állították, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség nyomást gyakorol a Magyar Szó szerkesztéspolitikájára) a napilap vezetősége váltig állítja, hogy az érintettek nem politikai leszámolás áldozatai. Ezt nehéz elhinni, hiszen a tények makacs dolgok, meg hát kristálytiszta a logika is, a parancsot kiadók és a végrehajtók ugyanis ilyen módon egy csapásra két legyet is üthetnek: egyrészt megszabadulnak a nemkívánatos kollégáktól, másrész pedig elrettentő példát mutatnak az egyébként is megfélemlített, sokszor megalázott többi Magyar Szó-snak.

A cél szentesíti az eszközt. És, hát tudjuk: mindig az erősebb kutya… Kőkemény logika mentén adták ki a parancsokat, úgy tűnik, elérkezettnek látták a pillanatot, hogy végérvényesen, a hatalmi pozíciójukat maximálisan kihasználva megszabaduljanak a nemzetellenes, reakciós elemektől. Erkölcsöt, emberiességet, kollegialitást most félre kell tenni, és akármennyire népszerűtlen lépések következnek is, azokat meg kell lépni. Ez nem paranoia, a tét (szerintük) igen nagy: itt most a nemzet megmaradása érdekében és talán az apokalipszis elkerülése végett kell cselekedni.

A tét nagyságáról tanúskodik, hogy az egészségügyi gondokkal küzdő Horváth Zsolttól (akit mindenki csak Tádénak ismer) is meg akartak szabadulni. Ő aztán nagyon veszélyes a Magyar Szóra, a VMSZ-re, azaz a nemzetre nézve. Mennie kellett volna, még akkor is, ha esetleg a halálos ítéletét írja alá azzal, ha elvállalja a napi kétszáz kilométeres utazást. Az utolsó pillanatban az áthelyezését felfüggesztették, no de nem azért, mert a közvélemény felzúgott, hanem azért, mert a napilap vezetősége nem tudott egészségügyi problémáiról, annak ellenére sem, hogy több hónapot volt betegszabadságon, több hónapon át kórházi kezelésre szorult.

Ugyanígy nagy veszélyforrás a tízéves gyermekét együtt nevelő Vigi házaspár is (Vigi Zoltán, Vigi Zsoldos Zsaklina). Nekik is menniük kell, és annak ellenére helyeznék át őket Szabadkáról Újvidékre, hogy mindaz, amit elkövetni kívánnak ellenük, ellentmond a „szülőföldön való boldogulás”, az „otthonteremtés”, a „családalapítás” sokszor hangoztatott szlogenjének.

A parancsot kiadók és a végrehajtók talán úgy gondolják, hogy mivel a pénz, paripa, hatalom náluk van, bármit megtehetnek, azaz megengedhetik maguknak akár az „alkalmi” népszerűtlenség luxusát is, mert — ők úgy gondolják, hogy —némi haladó, esetleg magyarországi támogatással lesz majd elég idejük rá, hogy a mostani presztízsveszteséget valahogy visszatornázzák.


Kattinson az alábbi képre, és tekintse meg a szerző adatlapját is!
Tomek Viktor

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Átszervezés”
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink