„Aki egyszer MAdT-os volt, mindig MAdT-os marad”

„Aki egyszer MAdT-os volt, mindig MAdT-os marad”

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet az idén tizenkettedik alkalommal szervezte meg a MAdT tábort Zentán.

A fiatalok az alábbi csoportok közül válogathattak: rendezői, mozgásszínházi, alkalmazott játék és dráma csoport, valamint a MAdT gerincét adó három színészcsoport. Varga Tamással, a tábor fő szervezőjével beszélgettünk.

A három színjátszó csoportot Balázs Áron színművész, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára, Fazekas Misi rendező és Sardar Tagirovsky rendező, színész, fordító vezette, a mozogni vágyókkal Molnár G. Nóra fizikai rendező, koreográfus foglalkozott, a rendezői csoportot Perényi Balázs drámapedagógus, kritikus, szakíró irányította, az idén első alkalommal megtartott alkalmazott játék és dráma csoportot pedig Komáromi Sándor rendező, drámatanár. Az idén is foglalkoztak a szép beszéddel, Hernádi Kriszta logopédus, beszédtanár irtotta a selypítéseket s a nem jól pergő r-eket, a dramaturgiai kérdésekben pedig Oláh Tamás teatrológus segített.
Az idén rekordot döntöttünk — mondja nagy boldogan Varga Tamás, miközben kintről lányok éneklése szűrődik be még az irodába is —, nagyon sok gyermek jelentkezett. A tavalyi 42-höz képest most több mint 50-en voltak. Ez pedig egy nagyon fontos előrelépés.


A szerző felvételei

* Vannak visszatérő tanárok és vannak újak is. Az idén például Balázs Áron.

— Fontos, hogy olyan ember tanítson a MAdT táborban, akinek van tapasztalata. Áron pedig már évek óta az újvidéki Művészeti Akadémia tanára, kiváló színész. Az akadémia felé egyébként is minden évben nyitunk, hiszen lehet, hogy ezek a fiatalok néhány év múlva ott ülnek a padjaiban. Nálunk a diákok egy picit belelátnak az egyetem módszertanába, az ott tanító tanárok pedig megismerhetik a leendő diákokat. A tábor visszajárói általában több csoportot kipróbálnak. Kísérleteznek, próbálkoznak, szélesítik saját határaikat. Az idén először szerveztük meg Komáromi Sándor vezényletével az alkalmazott játék és dráma csoportot. Ezzel főként a pedagógusok felé nyitottunk. Amit Sanyi képvisel a drámapedagógia által, az egyfajta „képzőképzés”. A pedagógusok felé egy olyan csatornát nyit, amely révén később a saját területükön hasznos tudást adhatnak majd át. Figyelünk rá, hogy minden csoport találkozhasson a többiekkel. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a foglalkozások után minden este egy másik csoportvezető dolgozik a táborozókkal egy közös program erejéig. Fontosak ezek az átjárások. A színész tanárok is több stílust képviselnek, s így ezeken a közös esti foglalkozásokon a gyermekek tudnak újat tanulni. (Remélem.)

* Aki nem színészettel foglalkozik, annak mit adhat ez a tábor?

— Nem csak amatőr színészek jelentkezhetnek, olyan is van, aki itt találkozik először ezzel a szakmával, aki előtte még soha nem lépett közönség elé. Itt kipróbálja magát, és lehet, hogy megtetszik neki, elkezd elmélyültebben is foglalkozni a színházzal. S ami még nagyon fontos, hogy aki egyszer MAdT-os volt, mindig MAdT-os marad, bármikor visszajöhet tanácsért a tanárokhoz és hozzánk is. Amiben tudunk, segítünk.

* És csak jót tesz a résztvevőknek, ha megtanulják a helyes tartást, beszédet stb., akárhol is dolgozzanak később.

— A színház az önismeretre alapuló önmegvalósítás szférája. Onnantól kezdve, hogy te valamit meg akarsz mutatni magadból, tudnod kell, mi az, amit meg szeretnél mutatni. Ahhoz, hogy megmutathasd, meg kell ismerned. És hogy megismerhesd, el kell indulni egy úton. Ez az utazás pedig fájdalmas szokott lenni. Kiderül, hogy nem beszélsz helyesen, nem egyenes a tartásod, a gondolatok is zötyögősebben indulnak meg. De onnantól kezdve, hogy ezen az úton megtettél néhány lépést, bevállaltál néhány negatívabb kritikát, a hiányosságaid mellé párosul majd a tudat, hogy ezeket ki lehet javítani. A hiba felismerésének, kijavításának a folyamata a fontos. S a hibákat is bátrabban mutatod meg, ha legyőzted őket. Akkor már lehet vállalni, hogy igen, béna a tartásom, de a helyes testtartást is tudom.

* A Deszkára fel! képzés a színpad másik felén ülőkkel foglalkozott, tehát fénymestereket, jelmez- és díszlettervezőket stb. képzett. Miért maradt ez abba?

— Ez egy nagyon jó program volt (lehet, hogy újra is indítjuk). Voltak érdeklődők, és szerették is. A csoportvezetőket céloztuk meg, számukra lett volna ez a leghasznosabb. És jöttek is. A végén azonban lebonyolítottunk egy monitorozást, hogy megnézzük, mennyire volt eredményes a képzés, s úgy láttuk, hogy nem túlságosan. A nyolc hétvégés programon nyolc oktató tanította egész nap a résztvevőket, de mégsem volt eredménye. Elgondolkoztunk. Szerintem itt azt a kérdést is meg kell vizsgálni, hogy mi érdekli jobban az embereket. Egy amatőr, aki egész nap szereli az autót, vagy ül a bankban, nem ruhákat szeretne esténként rajzolni, hanem emberek között lenni, és jól érezni magát. Az amatőrök a társaságért gyűlnek össze. A díszlet- és jelmeztervezés pedig magányosabb művészeti ág. Itt az emberközpontúság a lényeg. Hozhatjuk mi tehát Japánból is a szakembereket, ha a végén nem lesz belőle haszon.

* A fiatalok a tábor mely részét élvezik a legjobban?

— Úgy látom, hogy nincs felállítva egy sorrend, a MAdT hangulatát szeretik. Ebben a foglalkozások is benne vannak, vagy akár a reggeli ébresztés is. Tavaly például beosztottuk, hogy a lányok ébresztettek, a fiúk feleltek a takarodóért. A lányok nagyon kreatívak: énekelnek, szavalnak, illetve egyéb személyre szóló dolgot találnak ki. Ezen már napokkal korábban agyalnak. Többször megesik, hogy ők maguktól összeállnak, és játszanak, vagy valamelyik gyakorlatot csinálják. Pörögnek végig. S örülök, hogy ennek a pörgésnek a hangulata érződik a táboron. Nyilván minden csoportnak más a tempója, hiszen amíg a mozgáscsapat tagjai fizikailag jobban le vannak terhelve, jobban kifáradnak a nap folyamán, mint a többi csapat, addig a rendezők fejben fáradnak el. Minden csapat máshogy éli meg a tábort. Ez a sok különböző rezgés viszont találkozik egymással, és módosítja a hangulatot. Vagy említhetném a kontakttáncot, melyet a gyerekek maguktól kezdtek el gyakorolni. Bejöttek, hogy elkérnék a hangszórót, mert kontaktoznának. Ők maguk alakítják ki az egyik teremben a hangulatfényeket, majd bekapcsolják a zenét, rájuk sem kell nézni. Amikor Molnár G. Nóri ezt meglátta, azt mondta, segít nekik, így még este 10-kor is volt egy rövid kontaktos foglalkozás. Ezt a kontaktszerelmet még a több évvel ezelőtti rendezői csapatból indította el néhány színész, ők mutatták meg a többieknek, akik rákattantak, és viszik tovább évről évre. Este, amikor mindennek vége, időt és energiát nem sajnálva a mai napig kontakttáncolnak. Ez már egy másik generáció. Akik elindították, már régóta nem járnak a MAdT-ba. Ezeknek a fiataloknak a szemében ott a fény, a csillogás, az akarás. Mi persze egy icipicit átverjük őket, hiszen jó hangulatot teremtve képezzük őket. Ha fordítva lenne, akkor nem jönnének. Ha csak az a cél, hogy most tanulni jössz, nem szórakozhatsz, akkor azt hiszem, többet nem jönnének. Ezért inkább lazítunk egy kicsit a gyeplőn, hogy ne vegyük el a kedvüket az egésztől.

A tábor a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye, főtámogatói pedig a Bethlen Gábor Alap, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, Szabadka Önkormányzata, valamint Szerbia Köztársaság Művelődési és Tájékoztatási Minisztériuma.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„Aki egyszer MAdT-os volt, mindig MAdT-os marad”
Fiatalok Fiataloknak
„Aki egyszer MAdT-os volt, mindig MAdT-os marad”
Fiatalok Fiataloknak
  • Tóth Szilárd
  • 2019.08.14.
  • LXXIV. évfolyam 32. szám
Facebook

Támogatóink