„A pálinka nem csak rövidital, a térségünkben jelkép is”

„A pálinka nem csak rövidital, a térségünkben jelkép is”

Ágyas, mézes, törköly-, kajszi-, vegyes — ezek mind-mind az egyik legerősebb röviditalunk, a pálinka fajtái. Bácskossuthfalván is jól tudják ezt, január 31-én megtartották az első Pálinkamustrát, melyből szeretnének hagyományt teremteni.

A megnyitóünnepségen fellépett a Viola énekcsoport, Méhes Noémi és Török Bálint, a falu valószínűleg legfiatalabb néptáncospárja, valamint az Ady Endre Művelődési Központ tánccsoportja, mely kénytelen volt a technika ördögével szembesülni (lehet, hogy ő is belekóstolt a legjobb pálinkákba), de az akadozó CD gondját végül profi módon — a zenét a hangjukkal helyettesítve — oldották meg. Gogolyák Gabriella, a művelődési központ elnöke, a rendezvény szervezője köszöntötte a megjelent magyarorszgági és vajdasági vendégeket, dr. Bimbó Mihályt, a VMSZ alelnökét, Magyarkanizsa polgármesterét, Paskó Csaba kelebiai plébánost, az MNT végrehajtó bizottságának tagját, Holka Istvánt, Mélykút város önkormányzatának képviselőjét, Fremond Árpád parlamenti képviselőt, Sike Tamást az egri Sike Pincészetből, illetve Flaskay Istvánt, az egri Szent István Hotel tulajdonosát.

Séfer Attila, a bácskossuthfalvi helyi közösség elnöke a köszöntőjében hangsúlyozta:
— A mai nap a pálinkáról szól. A pálinka nem egy egyszerű ital, elkészítéséhez elengedhetetlen a jó termés, a gyümölcs megfelelő beérése, a jó cefre. Hosszú folyamat ez, és csak szorgos munkával, türelemmel lehet igazán jó pálinkát készíteni. A pálinka nem csak rövidital, a térségünkben jelkép is. Megjelenik fontosabb keresztelőkön, esküvőkön, nemzeti ünnepeinken. Ez az ital akkor válik teljessé, ha párosul vele a gasztronómia, a népművészet, a tánc és a zene is.

Fremond Árpád köztársasági parlamenti képviselő, a mezőgazdasági bizottság tagja is üdvözölte a pálinkakészítőket, s a 2015. év lehetőségeiről, a folyamatban lévő és a későbbiekben kiírandó pályázatokról beszélt, illetve arra kért mindenkit, hogy használja is ki őket, hiszen megéri, s a politikum a jövő év folyamán is mindenben a segítségükre lesz.

A beérkezett pálinkákat értékelő zsűri tagjai több helységből érkeztek:  Harkai András és Harkai Zsolt Bácsfeketehegyről, Sinka Ferenc és Sinka Zoltán Palicsról, Óvári Zsolt Hajdújárásról, Viljanac Milisav és Bicskei Krisztián Bajsáról, Bálint Szabolcs Szabadkáról, Fábrik Attila, a zsüri elnöke pedig Bácskossuthfalváról, aki az értékeléskor kiemelte, hogy mintegy negyven mintára számítottak, hiszen első alkalommal rendezték meg a pálinkamustrát, s igencsak meglepődtek, amikor meglátták a százhuszonnyolc mintát. Erre úgy tekintenek, mint egy jelre, ezért a mustrát a jövőben is megszervezik, és még nagyobb hírét viszik a rendezvénynek Vajdaság-szerte és a határon túl is. A beérkezett pálinkákat a zsűri tagjai értékelték, és nagy derültség közepette megállapították, hogy jó és kevésbé jó párlatokat is megkóstoltak. Végül harminc bronz, harminckét ezüst és tizenkét arany minősítést ítéltek oda, illetve két fődíjat is: serleget kapott a legjobb pálinka és a falu legjobb pálinkájának a készítője. Az előbbit a Magyarországról érkező Sándor Ottó körtepálinkája érdemelte ki, a falu legjobbjának járó kitüntetést pedig nagy taps közepette Kocsis Lajosnak adták át a szilvapálinkájáért. Az elismeréseket Séfer Attila, a helyi közösség elnöke és Bika Lajos, a Rizling Egyesület elnöke osztotta ki.

Holka István Mélykút önkormányzatának nevében átadta a település ajándékát a két legjobb pálinkakészítőnek, és reményét fejezte ki, hogy a rendezvény meghonosodik Bácskossuthfalván, hiszen a pálinkafőzéshez érteni kell, ami az itt élőkre igen jellemző, s noha Magyarországon az európai uniós szabványok megszorítják a pálinkakészítőket, ott is nagy hagyománya van.

A díjátadás után a kóstolás következett, a legtöbb ember természetesen az arany minősítésű pálinkák előtt sorakozott, és a már megszokott barack-, körte-, alma- és szilvapárlaton kívül volt sütőtök-, sőt csipkebogyó-pálinka is, illetve akadt, aki mézes-fahéjas ízesítéssel is megpróbálkozott. A kóstolás végén pirosabbak lettek az arcok, és mosolygósabbak az emberek. De ennek biztosan csak a meleg volt az oka. A pálinkához sós süteményt is adtak, s ez bizony igencsak hasznosnak bizonyult a kisüstik próbálgatása mellé. A Magna Cum Laude zenekar többedszer felcsendülő Pálinkadalának refrénjével a fülünkben fordultunk ki a Juhász bálterem ajtaján.

„Álmaim kéklő egén,
Gyümölcsfáim tetején,
Pálinka, szerelmem, légy az enyém!”

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„A pálinka nem csak rövidital, a térségünkben jelkép is”
Riport
„A pálinka nem csak rövidital, a térségünkben jelkép is”
Riport
Facebook

Támogatóink