„A másét becsüld, a sajátodra büszke légy!”

„A másét becsüld, a sajátodra büszke légy!”

A Debellácsi mintakincs — Debeljački vez név alatt „törzskönyveztetett” kétnyelvű kiadvány decemberben hagyta el az újvidéki Verzal nyomdát. A könyv szerzőjével, Nagy Irén torontálvásárhelyi nyugalmazott óvónővel az esemény apropójából beszélgettünk.

A szerzőnek a korábban megjelent három, a Debellácsi hímzések, a Debellácsi hímzésminták és a Mai debellácsi hímzések című kötetéhez viszonyítva ez a negyedik kiadvány is tartalmaz helyi jellegű, fehér és színes hímzésmintákat, teljessé téve azt az ezekre a mintákra jellemző elemekkel, formákkal, öltéstechnikákkal és színskálával. Alkotói névlistát, fényképeket közöl a hímző asszonyok munkáinak legsikerültebb mintapéldányairól, majd képek méltatják a 2001-ben kialakított „kék” tájszobát, melynek stílszerű berendezése a XX. század ’30-as éveinek szépségfogalmát tükrözi. „Pipacsmintás” életképeket vonultat fel továbbá Torontálvásárhely művelődési életének újabb kori időszakából, végül az 1794-ben alapított falu címerének lehetséges változatát kínálja fel. Az évtábla a letelepedés évét jelöli, a mézeskalács szív a debellácsi „hírös” vásárok jelképeként van jelen, a hegedű pedig a magyar nóta szeretetét és a VIVE fesztivált szimbolizálja. A jegenyesorral szegélyezett református templom a falu hitéletének a jelképe, a pipaccsal ékesített búzakoszorú pedig a település mezőgazdasági jellegét, illetve népi hímzéshagyományát hivatott bemutatni.

Ellensúlyozva a ködfátyolos jelen kitapintható közönyét, a pedagógus ezúttal is, a mainál sokkal bizakodóbb hangulatú világba kalauzolja könyvének lapozgatóit: a Hódmezővásárhelyről, Szentesről, Makóról és Gyomáról érkező telepes ősök múltjába. Azokba az időkbe, amikor egy egész közösség vallotta hittel és meggyőződéssel: a másét becsüld, a sajátodra büszke légy! Mindezt tudva máris teljesebb a kép. Bizony, nem véletlenül vált ez a falucska a dél-bánáti régió szórványmagyarságának kulturális és gazdasági központjává! Egykoron. Réges-régen. Azóta más szelek járnak. Sic transit gloria mundi...

Nagy Irén óvó néni a nyugdíjba vonulása után mélyült el ebben az önként választott küldetésben. Szülőfaluja helyi hímzéskincseinek felkutatásában, azok begyűjtésében, csoportosításában és dokumentálásában, végül felújításában és népszerűsítésében. Éveken át jelentős mozgatórugója volt a Pipacs Nőegyletnek, melynek kitartással, szívóssággal, művészettel és daccal egyaránt ötvözött harmincesztendei munkásságát végül 2009-ben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a magyar kultúra napja alkalmából plakettel ismerte el. Elmondása szerint az összegyűjtött anyag felújításában a hímző asszonyai körében talált megértésre és segítségre. Együttes erővel fáradoztak sok-sok esztendőn keresztül, hogy a felújított hímzésekre rányomják a kor bélyegét. Majd megerősítve a minta helyi jellegét — egyúttal népszerűsítve is azt határon innen és túl egyaránt —, hogy elfogadhatóbbá tegyék azt az utókor számára. A „pipacsos” kézimunkázó asszonyok igyekezetét legutóbb október elején méltatták Budapesten, a sorrendben XV. Délvidéki Napok keretében. A csapat a MIRK Multietnikus Hobby Club működtetőitől az Aranytű díjat vehette át. 

A könyv megjelenését az anyaországi Bethlen Gábor Alap Zrt.-n kívül Antalfalva község képviselő-testülete és a torontálvásárhelyi helyi közösség is támogatta. S noha a könyvlapozgatóból valójában csak az impresszum maradt ki, a valódi élmény megéléséhez mindenképpen szükség lesz kézbe venni ezt a kiadványt. Majd a többit is. Újra és újra.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„A másét becsüld, a sajátodra büszke légy!”
Bánáti Újság
  • Bacsik Lőrinc Natália
  • 2019.10.22.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
„A másét becsüld, a sajátodra büszke légy!”
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink