„A díjak megerősítenek, hogy jó úton haladok”

„A díjak megerősítenek, hogy jó úton haladok”

Esztelecki Péter, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium informatikatanára tudományos kategóriában megnyerte a Gróf Széchenyi Család Alapítvány által létrehozott Stádium-díjat.

A pedagógusnak nem ez az első elismerése, melyet a tehetséggondozásban végzett munkájával érdemelt ki, és a diákjai is számos díjat szereztek a különféle versenyeken.

Esztelecki Péter az óbecsei gimnázium befejezése után Budapestre, a műszaki egyetemre iratkozott, és ezzel párhuzamosan Szabadkán, a műszaki főiskolán is megkezdte a tanulmányait. Az egyetemen 2010 januárjában diplomázott, majd szeptembertől munkaviszonyba állt a zentai Bolyai-gimnáziumban. Mint mondta, főiskolai tanulmányait is sikeresen zárta, majd később Debrecenben tehetséggondozó szakvizsgát tett. Sőt, a doktori fokozat megszerzésébe is belefogott Szegeden.


Esztelecki Péter (a szerző fotója)

— Hazajöttem Pestről, mert egy pillanatig sem akartam ott maradni, de itthon nem volt munka. Több helyre beadtam az önéletrajzomat, és már azon gondolkoztam, hogy mégiscsak vissza kellene menni Pestre, amikor hívtak a Bolyaiba dolgozni. Számítástechnikát és informatikát tanítok, azon belül az adatbázisok az egyik fő profilom, a másik a weboldalak szerkesztése és a programozás. A tehetséggondozó gimnáziumokban számos lehetőség várja a diákokat és a tanárokat egyaránt. A fiatalok rengeteg versenyen mérettethetik meg magukat, és mi is tanulunk azáltal, hogy követjük a projektmunkáikat, mentoráljuk őket. Én azt vettem észre, hogy a tanítás során sokkal több, a gyakorlatban alkalmazható dolgot sajátítottam el, mint annak idején az egyetemen. Mi abból a szempontból is kivételes helyzetben vagyunk, hogy a diákok keresnek bennünket, a felvételire mindig a lehetséges létszámnál többen jelentkeznek. Aki ezt a négy évet becsületesen végigcsinálja a Bolyaiban, az egyetemen biztosan feltalálja magát.

* Foglalkozott az online tanulással és a tanulási szokások változásával is. 

— A szerzőtársaimmal együtt több publikációt jelentettünk meg a témával kapcsolatban. Manapság a diákok az önálló, saját időbeosztású tanulási lehetőségeket keresik, éppen ezért egy olyan eljárást dolgoztunk ki, amelyben a tanár már csak mentorként vesz részt, a tudás elsajátításában pedig a számítógép segít, illetve az online tartalmak. Ez úgy működik, hogy a tanulók otthon olvassák át a tananyagot, az iskolai órán az elméleti részt átismétlik a tanáraikkal, majd a társaikkal gyakorlati feladatokat oldanak meg. Ez az úgynevezett fordított tantermi módszer, melyben felcserélik a hagyományos előadások és a házi feladatok sorrendjét. Míg régen a tanár volt a diákok egyetlen forrása, ma már hatalmas információmennyiség áll rendelkezésre, és az oktatónak az a feladata, hogy kalauzolja a tanulókat, segítsen nekik kiválasztani a legmegfelelőbb tananyagot, vagyis a mi szerepünk is jócskán megváltozott. Az interneten minden elérhető, az informatika területén nincs is értelme arról beszélni, hogy könyvet vásároljanak, annyira gyorsan változik minden.


A sörkollektoros csapattal

* A diákjaival volt néhány sikeres projektumuk, melyekkel díjakat is nyertek.  

— A legeredményesebb a sörkollektor volt, mellyel a Telekom MTS App Konkurs versenyén a négy főből álló csapatunk nemcsak eljutott a balkáni bajnokságra, hanem meg is nyerte azt. A diákok a sörkollektorhoz készítettek hardvert, mely vezérli a ventilátort, valamint létrehoztak egy weboldalt és egy applikációt is. Egész Szerbiából mintegy harminc csapat versengett, közülük öt jutott be a podgoricai döntőbe, melyen már Montenegró és Bosznia-Hercegovina legjobbjaival is meg kellett mérkőzniük. Jutalomként részt vehettünk Berlinben a legújabb technológiákat bemutató műszaki, informatikai kiállításon. A 340 sörösdobozból álló kollektor itt van az udvarunkban, továbbra is kifogástalanul működik, de ami még ennél is fontosabb, hogy a gyerekek megtanultak csapatban dolgozni. A siker az ő érdemük, én csak irányítottam őket egy kicsit. Ugyanaz a diák, aki a sörkollektorra készítette a mobilapplikációt, írt egy okostelefonkönyvet is, mellyel szintén helyezéseket ért el. Ennek az a lényege, hogy a telefonszámhoz jelölőket rögzítünk, és a hívó esetében látjuk, mikor keresett bennünket legutóbb, milyen üzeneteket küldött előtte, stb. Az alkalmazás nagyon hasznos az olyan személyeknek, akiket sok ember hív. Egy picit régebbi munka volt, de nagyon érdekes a plágium-ellenőrző is. Ha a diák átadja a munkáját, fel kell tölteni egy oldalra, ahol a program teljes vagy részmondatokra keres rá. Kell hozzá egy-két óra, mire 20-30 oldalt átnéz, ezután a visszakapott szövegben pirossal aláhúzza, amit a tanuló valahonnan másolt, sárgával jelöli azt a részt, amely nagyon hasonlít egy másikra, a zöld szín pedig a „tiszta” mondatokat mutatja. Jelenleg egy marógép előállításán dolgozunk, mellyel fába lehet majd alakzatokat, szöveget vagy bármit faragni. A gépet az ötleteink, terveink alapján egy mester alkotta meg, a mi részünk a szoftveres beállítás lesz. 


Esztelecki Péteren kívül a Bolyai-gimnázium másik tanára, Balla Ákos a Stádium-díj művészeti kategóriájában a harmadik helyet szerezte meg (a Magyar Nemzet fotója)

* A legutóbb elnyert Stádium-díj mellett más elismeréseket is kiérdemelt már.

— A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének Arany Mentor díja, a Bonis Bona és a Stádium-díj egyaránt kellemes meglepetés a tanári pályafutásom során, hiszen nagyon jóleső érzés pozitív visszajelzéseket kapni. Amikor láttam, hogy a Stádium-díj jelöltjei között dr. Zacher Gábor és Rubik Ernő neve mellé került a nevem, meg is kérdeztem magamtól, mit keresek én ebben a társaságban. El sem akartam hinni, hogy én nyertem meg ezt a kitüntetést, ami abban erősít meg, hogy amit eddig csináltam, annak volt értelme, illetve hogy ezen az úton kell továbbhaladnom. Ennek az elismerésnek a különlegessége, hogy a javaslatokat a diákok teszik, az eredmény pedig online szavazással születik meg. Nekem az volt az előnyöm, hogy rengeteg diák ismer, és mi, vajdaságiak ilyen esetekben egyébként is nagyon összetartóak vagyunk, kiállunk egymásért. 

* Kötelezik-e a díjak valamire? 

— Ezek nélkül is ugyanígy csinálnám tovább a munkámat, de azért nagy lendületet adnak. Nagyon szép projektumokat lehet készíteni, ha a feladathoz megfelelő diákokat talál az ember. Nekem szerencsére sikerült egy jó csapatot összetoboroznom, melynek fejlődését végigkövethetem az elsőtől a negyedik osztályig.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Oktatás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„A díjak megerősítenek, hogy jó úton haladok”
Oktatás
„A díjak megerősítenek, hogy jó úton haladok”
Oktatás
Facebook

Támogatóink