„…mind egy szálig hazahozni őket…”

„…mind egy szálig hazahozni őket…”

Bukovinai székelyek Bácskában címmel, illetve a fent hozott alcímmel kezdte meg al-dunai tájolását március 27-én Hertelendyfalván a Szabadkai Városi Múzeum gondozásában létrehívott vándorkiállítás.


A szerző felvételei

A Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Magyar Nemzeti Tanács fővédnökök révén megvalósult projektum szerkesztői és szerzői Fülöp Hajnalka és Papp Árpád voltak. A fényképeket a szabadkai Kolović Svetlana és a szekszárdi Retkes Tamás készítették, a térképeket a budapesti Simonyi Gábor, a harminc molinóból álló kiállítás műszaki előkészítése pedig a szabadkai Pesti Emma munkája volt.

Az együttműködést vállaló intézmények névsora a következőképpen alakult: Néprajzi Múzeum (Budapest), Wosinszky Mór Megyei Múzeum (Szekszárd), Völgységi Múzeum (Bonyhád), Vajdasági Levéltár (Újvidék), Szabadkai Történelmi Levéltár (Szabadka).

A helyi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület berkeiben, várhatóan április első szombatjával bezárólag béfogadó hajlékot lelő tárlatot Papp Árpád szabadkai néprajzos-muzeológus, a kiállítás társszerzője nyitotta meg. Bővebb tartalmi beszámolónk nyomtatott publikálásáig a helyszínen készült fotóinkat mellékeljük. Továbbá egy aprócska vonatkozó idézetet. A több szempontból is hiányt pótló tárlat kísérőszövegéből.

„A bukovinai székelyek a Székelyföld területéről, zömében a XVIII.század második felében Moldvába, majd 1776-86 között Bukovinába vándoroltak csoportja, akik 160 év bukovinai tartózkodás után 1941-ben a Bácskába, majd 1944/45-ben a Dunántúlon telepedtek le. A bukovinai székelyek Bácskába telepítésére 1941 tavaszán az impériumváltás egyik következményeként kerülhetett sor, amit a háborús események és határváltozások által előállott nemzetközi helyzet, a magyar revíziós politika, a háborút megelőző diplomáciai erőfeszítések és a bukovinai székelyek sorsáról akkor már egy évszázada folyamatosan formálódó és a köztudatban helyet foglaló vélekedés, valamint Bácskának, az „ígéret földjének” reményt keltő, de csalóka képe befolyásolt. A csupán három és fél éves tartózkodásnak a Vörös Hadsereg és a partizánok megjelenésének híre vetett véget 1944 októberében, ami után a Dunán átkelő bukovinai székelyek számára életük új szakasza következett.”

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

„…mind egy szálig hazahozni őket…”
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink