A nevem Balázs Szilvia, 1987-ben születtem Szabadkán. A kezembe került két fénykép, melyeken négy-öt évesen az írógépet püfölöm. Tehát viszonylag hamar kiderült, mivel foglalkozom majd a jövőben. Így is lett. A Jó Pajtással indult, a Szabadkai Rádióval folytatódott a „karrierem”, tizenkét évesen aktív munkatársa voltam a Kölyökvonal című gyermekműsornak, melyet ifjúsági műsor követett, és ettől kezdve már nem is jöhetett számításba más, csak a média. Kipróbáltam a rádiózást, a tévézést, az online és a nyomtatott sajtót, ezerféle témát dolgoztam fel az évek során. Sok munkám van, mellyel nem vagyok megelégedve, de szerencsére legalább ugyanannyira vagyok nagyon-nagyon büszke. A „szerelmem” mindig az írás volt, az is maradt, emellett pedig a zene, így a rádiózás iránti rajongásom sem csökkent. Nincs kedvenc témám, témaköröm, de a legjobban mindig az „egyszerű emberek” történeteit szeretem hallgatni, megörökíteni. A Hét Napnak 2016-ban lettem aktív munkatársa.
| Balázs Szilvia cikkei | |
|---|---|
| „Isten megsegített…” (I.) | 2016.11.20. |
| „Be kell fejezni, amit elkezdtünk, és csak azután léphetünk tovább” | 2016.11.20. |
| A karitatív tevékenység a katolikus egyház egyik tartópillére | 2016.11.20. |
| Amerikai álom, szerbiai valóság | 2016.11.14. |
| Temetőkből sírkertek | 2016.11.07. |
| Istenből erőt meríthetünk | 2016.11.07. |
| A vasúti közlekedés fellendítése a cél | 2016.11.06. |
| Horgoson tartott összejövetelt a KÉK | 2016.10.28. |
| Vajdasági zarándok a Szentföldön | 2016.10.28. |
| 1956 — az egység jelképe | 2016.10.28. |
