A nevem Balázs Szilvia, 1987-ben születtem Szabadkán. A kezembe került két fénykép, melyeken négy-öt évesen az írógépet püfölöm. Tehát viszonylag hamar kiderült, mivel foglalkozom majd a jövőben. Így is lett. A Jó Pajtással indult, a Szabadkai Rádióval folytatódott a „karrierem”, tizenkét évesen aktív munkatársa voltam a Kölyökvonal című gyermekműsornak, melyet ifjúsági műsor követett, és ettől kezdve már nem is jöhetett számításba más, csak a média. Kipróbáltam a rádiózást, a tévézést, az online és a nyomtatott sajtót, ezerféle témát dolgoztam fel az évek során. Sok munkám van, mellyel nem vagyok megelégedve, de szerencsére legalább ugyanannyira vagyok nagyon-nagyon büszke. A „szerelmem” mindig az írás volt, az is maradt, emellett pedig a zene, így a rádiózás iránti rajongásom sem csökkent. Nincs kedvenc témám, témaköröm, de a legjobban mindig az „egyszerű emberek” történeteit szeretem hallgatni, megörökíteni. A Hét Napnak 2016-ban lettem aktív munkatársa.
| Balázs Szilvia cikkei | |
|---|---|
| „Nem érdekel, ki mondta, mert annyira igaza van” | 2018.05.10. |
| (Nem csak) hittanosok találkoztak Csantavéren | 2018.05.06. |
| Megszólítani a fiatalokat — a legnagyobb kihívás a papok részére | 2018.05.03. |
| Szenzáció!!! | 2018.04.27. |
| II. János Pál pápára emlékezve | 2018.04.26. |
| Amikor elcsendesedtek a fegyverek, a gyerekek fociztak tovább... | 2018.04.22. |
| „Isteni hívás volt...” | 2018.04.20. |
| A kutyák szerelmesei májusban Kelebián találkoznak | 2018.04.15. |
| Húsvét után... | 2018.04.08. |
| A jövő: kihívás a találékonyságra | 2018.04.07. |
