A Pálya Széléről

« Vissza

Ezüstérmes a délvidéki válogatott

Tóth Tibor | 2016.08.14.

Ezüstérmes a délvidéki válogatott

A délvidéki magyar labdarúgó-válogatott a második helyen végzett Szarvason, az I. Magyar Örökség Kupán. Fiaink a döntőben a mérkőzés nagy részében mezőnyfölényben játszottak, de minimális vereséget szenvedtek Felvidék csapatától. A tornát a nem szuverén államokat tömörítő nemzetközi szervezet, a ConIFA égisze alatt rendezték meg. A győztes jogot szerzett a 2018-ban tartandó világbajnokságon való részvételre.

Az első alkalommal kiírt Magyar Örökség Kupán négy határon túli magyar válogatott, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék és Délvidék mérkőzött meg egymással a történelmi Magyarország mértani közepén, Szarvason. A torna első napján a két elődöntőt tartották meg, melynek győztesei bejutottak a szerdai döntőbe. A délvidéki válogatott a döntőbe jutásért Székelyföld ellen lépett pályára, melyen Mihalecz (Becse 1918), Pozsár (Cegléd) és Könyves (Vasas) góljaival — melyekre csak Bajkó tudott válaszolni — csapatunk 3:1 arányú győzelmet aratott a 76. perctől emberhátrányban játszó székelyek felett. A másik elődöntőből Felvidék került ki győztesen, a rendes játékidőben elért 2:2-es döntetlen után a büntetők biztosabb értékesítésével 5:4-re legyőzte Kárpátalja legjobbjait.

A helyosztókra a magyarkanizsai önkormányzatnak köszönhetően ötvenfős délvidéki szurkolótábor utazott el, mely a trópusi hőség ellenére kitartóan biztatta a zöld mezes együttest. A Hajagos Tamás, Mihalecz Sándor, Csáki Róbert, Takács Kornél, Rigó Ervin, Lékó Roland, Tandari Zsolt, Barta Ottó, Nagy Zoltán, Pozsár Dániel, Könyves Norbert alkotta délvidéki kezdő tizenegy már a mérkőzés elején hátrányba került, miután a felvidékiek értékesítették a sokak szerint talán túl szigorúan megítélt büntetőt. A gól után a délvidékiek vették át az irányítást, nyomás alá helyezték ellenfelük kapuját, de gólt nem sikerült szerezniük az első negyvenöt percben. A folytatásban Apró Attila, válogatottunk szakvezetője a kapuba Öreg Tibort, a mezőnybe pedig Faragó Dávidot és Csanádi Istvánt állította. A mezőnyfölényt a második félidő közepén sikerült gólra váltani, amikor Nagy Zoltán közelről vette be a felvidéki kaput. A délvidéki helyzetek tovább sorjáztak, ám a hajrában egy eladott labda után gyors ellentámadásból a felvidékiek megszerezték második találatukat, és ezzel megnyerték a tornát. Ezután csapatunkból Könyves és Barta is a kiállítás sorsára jutott, ennek ellenére a kettős emberhátrányban játszó délvidéki csapatnak a bírói ráadás perceiben alkalma adódott az egyenlítésre, a fejest azonban a felvidéki kapus hárította. A harmadik helyet Kárpátalja szerezte meg, a rendes játékidőben elért 2:2-es eredmény után büntetőkkel jobbnak bizonyult Székelyföldnél.

Apró Attila, válogatottunk szakvezetője a mérkőzés után elmondta, hogy ha a papírformát nézzük, akkor a döntőbe jutás is szép eredmény, viszont — mivel sportemberek — a döntőt természetesen szerették volna megnyerni.

— Abban biztos vagyok, hogy mi dolgoztunk a legtöbbet a felkészülésen. Valamikor ezt vissza kell kapnunk, valamikor ennek meglesz az eredménye. Egy történetet mondanék csak el: a döntő napján, a reggeli után játékosaink együtt, igazi csapatként sétáltak vissza a szálláshelyre. Ez azért fontos, mert két nappal korábban sokan még nem is ismerték egymást. Ma eddig jutottunk, ez még nem ért annyi gólt, hogy megnyerjük a tornát, viszont van egy kiváló közösségünk — értékelte a szakvezető.

Takács Kornél, az NB III-as Dabas erőssége kiemelte, hogy a kilencven perc alatt úgy érezte, megnyerhető a meccs, de a csapat saját hibájából elveszítette a találkozót.

— Úgy érzem, az ellenfél nem volt jobb nálunk. Mindkét gólt egyéni hibákból kaptuk. Megpróbáltunk tenni a győzelemért, mentünk az eredmény után, 1:1-nél lehetőségeink voltak a második gól megszerzésére, de nem sikerült. Fájó és egyúttal bosszantó, hogy szinte az utolsó percben kaptunk ki, de ilyen a futball, megyünk tovább. A csapat nevében szeretném megköszönni szurkolóinknak, hogy ilyen nagy számban megjelentek, és buzdították a csapatot — nyilatkozta a mérkőzés után Takács.

A délvidéki szurkolók a vereség ellenére éltették csapatukat, hiszen az együttes elindult a csúcsra vezető úton.


Az összetartozás dalát hallgatva (előtérben zöldben a délvidéki válogatott)