Az összejövetelen külön figyelem irányult a szabadkai 2-es övezetként ismert belvárosi területre, ahol számos értékes épület maradhatott fenn — nem kis részben a Vajdasági Magyar Szövetség következetes politikai kiállásának köszönhetően.

A Szecesszió és kortárs építészet című nemzetközi konferencia célja a szakmai párbeszéd előmozdítása volt az örökségvédelem és a városfejlesztés között, miközben méltó módon emlékeztek meg a szecesszió nagymestereiről és a történelmi városrészek szerepéről. A tanácskozáson szerbiai, magyarországi és romániai szakemberek, döntéshozók osztották meg tapasztalataikat, hangsúlyozva: a történelmi örökség nem csupán múlt, hanem jövőformáló érték is. A múlt heti számunkban közölt írás után ezúttal a városrendezés témakörében elhangzott előadás jelentős gondolatait emeljük ki.

Szűcs Balázs: megőrizni, ami érték, és új funkcióval gazdagítani (a szerző felvételei)

Az egyik legfontosabb bejelentés az volt, hogy Szabadka testvérvárosi kapcsolatot létesít Marosvásárhellyel. A két várost nemcsak szecessziós városházájuk és palotáik hasonló építészeti karaktere köti össze, hanem az is, hogy mindkettőben Komor Marcell és Jakab Dezső, Lechner Ödön tanítványai alkottak maradandót. A magyar szecessziót világszínvonalra emelő építészpáros műveiben kiemelt szerepet kaptak Róth Miksa lenyűgöző üvegkompozíciói is. A szabadkai városháza így nemcsak helyszíne volt az eseménynek, hanem élő példája annak az örökségnek, amelynek megóvása a konferencia fő üzenetévé vált.

A rendezvény előadásai között kiemelt figyelmet kapott az a közlés is, hogy hamarosan megkezdődik a szabadkai városháza tetőszerkezetének a teljes körű felújítása. A munkálatok egy 3,2 millió euró értékű, európai uniós forrásokkal támogatott nemzetközi projektum — a 2025-ben induló Sharing Values — keretében valósulnak meg, mely az örökségvédelem, a kultúra és a turizmus szoros összekapcsolására épül. A projektum kezdeményezője és fő mozgatórugója Góli Csilla, Szabadka alpolgármestere. A felújítás szakmai részleteit prof. dr. Đukanović Dubravka építészmérnök ismertette, aki hangsúlyozta: a városháza nemcsak ikonikus épület, hanem a város identitásának meghatározó eleme is, így a rekonstrukció esztétikai, műemlékvédelmi és mérnöki szempontból is kiemelten fontos feladat.

A szabadkai 2-es övezet térképe: ez az a belvárosi terület, amelyet a korábbi lebontási tervek veszélyeztettek (Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet)

A konferencián külön szekció foglalkozott a történelmi városrészek megőrzésének kérdésével, különös tekintettel a szabadkai 2-es övezet városépítészeti sorsára. A város történelmi magját alkotó területről Szűcs Balázs, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója és Grbić Ludasi Adél, az intézet építészmérnök-konzervátora tartott részletes előadást. Bemutatott rendezési tervük célja, hogy megóvja a történelmi belváros építészeti értékeit, és hosszú távon is szavatolja a városkép örökségalapú, fenntartható fejlesztését.

Szűcs Balázs előadásában rámutatott: a szabadkai 2-es övezetre vonatkozó, négy éve hatályon kívül helyezett területrendezési terv mára teljesen új szemlélet mentén lett újragondolva. Az övezet immár a város kultúrtörténeti érettségének szerves részeként szerepel a várostervezési dokumentumokban, aminek köszönhetően mintegy ötven épület menekülhetett meg a lebontástól. Hangsúlyozta: az új irányelvek egyértelműek — minél több értéket megőrizni, fenntartható módon hasznosítani, új funkciókat adni az épületeknek, például sétálóutcák kialakításával, hogy a történelmi belváros hosszú távon is megőrizhesse egyedi arculatát. Prezentációjában egy századfordulós szabadkai felvételt is bemutatott, amely kapcsán úgy fogalmazott: betekintést szeretne adni egy olyan területrendezési tervbe, amely arra hivatott, hogy egy ilyen város látképét adhassuk vissza a gyermekeinknek.

— Ez a tervünk, ez a küldetésünk: hogy valahogy így maradjon meg a város arculata — fogalmazott. Emlékeztetett: 2021-ben kérelem érkezett a községközi műemlékvédelmi intézethez a korábban visszadobott és hatályon kívül helyezett területrendezési terv felülvizsgálatára. Mint mondta, a terv visszavonása annak volt köszönhető, hogy egy örökségvédelmi közösség összefogott: a politikum egy része, a műemlékvédelem szakemberei és a polgárok közösen léptek fel egy olyan folyamat megállításáért, amely hosszú távon visszafordíthatatlan károkat okozott volna a város történelmi szerkezetében. — A város, amelyben élünk — és ez nemcsak Szabadkára, hanem Újvidékre, bármely szerbiai, sőt, magyarországi városra is érvényes —, hosszú idő alatt sok mindent átélt. Amit a szocializmus nem tett tönkre, azt sok esetben érdekes, modern, az adott kor szellemének megfelelő építményekkel gazdagította. Ezek többnyire nem zavarták meg a város örökségét, inkább egyfajta szimbiózisban próbáltak megélni velünk. Még ha valakinek ma nem is tetszenek, el kell fogadni: ez is egy kor lenyomata, amit tiszteletben kell tartani. Aztán jöttek a ’90-es évek — és ezt ki merem mondani bátran —, amikor is egy teljes kulturális leépülés következett be Szerbiában. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy nem volt pénz — nem volt miből tönkretenni mindent, ami addig megmaradt. A 2000-es években viszont megindult a fellendülés, elindultak a beruházások — csakhogy nem volt olyan rendszer, amely nyomon követte volna, milyen károkat okozhatnak. Minket is elért a beruházási hullám, előbb a 2000-es, majd a 2010-es években, amikor a befektetők egyre ügyesebbek és okosabbak lettek. Érthető módon olyan városrészeket szemeltek ki maguknak, amelyek közel voltak a központhoz — sőt, magában a központban voltak. Ott lehetett a legdrágábban eladni az ingatlanokat. Egyszerű matematika — és zseniális egyébként. Csakhogy közben elkezdtek eltűnni egész városrészek. Mindezt olyan rendszerben, amely szerves része volt a városrendezési terveknek — emelte ki Szűcs Balázs.

Az igazgató hozzátette: éppen ezért volt létfontosságú, hogy az a városrendezési terv, amelyet akkor hatályon kívül helyeztek — hála istennek és azoknak, akik ezt kezdeményezték és véghez vitték —, mára fordulóponthoz érkezett. Egy olyan ponthoz, ahol a várostervezés már teljesen új szemlélet szerint történik. Az új koncepció más megközelítést alkalmaz az urbanizmusban, az örökségvédelemben és minden olyan területen, amely meghatározza egy város hosszú távú fejlődését.

Szűcs Balázs bemutatta a korábbi tervet is, melyen jól látszott, hány épületet szántak lebontásra. Mint mondta, ez a koncepció — egy urbanista szemszögéből — talán érthető és akár elfogadható is lehetett volna, de örökségvédelmi szempontból biztosan nem tett volna jót Szabadkának. Rámutatott: az elmúlt négy évben jelentősen bővítették a város kultúrtörténeti téregységét, mely ma már szigorú védelmet élvez. Ebbe tartozik például a Radić fivérek utca is, és már folyamatban van egy újabb városrész előzetes védelme, ami tovább erősítheti a történelmi városmag megóvását.

A konferencia résztvevői örömmel nyugtázhatták, hogy mára a városvezetők, építészek, örökségvédelmi szakemberek és döntéshozók egyaránt azon az állásponton vannak, hogy Szabadka történelmi építészeti értékeit és örökségét meg kell őrizni, múltja pedig nem akadálya, hanem alapja lehet a jövő építésének. Mertek megálljt parancsolni a tőkeerős gazdasági szereplők rövid távú érdekeinek, és vállalták azt a szemléletváltást, amely a műemlékvédelem, a fenntarthatóság, az építészeti innováció és a funkcionális megújulás szinergiájában látja a városfejlesztés irányát.