Reneszánszukat élik a zombik, akárcsak a régi, kihaltnak hitt műfajok. Nem vagyok látnok, de ezt már a vámpírokkal telepakolt Alkonyat-dömping hajnalán, sőt már a Gyűrűk ura trilógiáról szóló első hírek előtt tudtam. Amikor elolvastam Tolkien regényeit, valamint Anne Rice és Bram Stoker vérszívó-históriáit, éreztem, hogy témáik annyira jók, hogy az ultradigitalizált, agymosott jelenben és jövőben is nagy igény lesz majd rájuk. Értsd: szépen be lehet majd csomagolni a mai fiataloknak.
Táltosi képességeim ezzel ki is merülnek. Ami a zombikat illeti, bevallom, nem gondoltam volna, hogy a 21. század előszobájában lehetséges disztópiaként tartjuk majd számon a zombiapokalipszist. Titokban mindenki abban bízik, hogy ha valaha bekövetkezik is a világvége, akkor a mára már uncsi atomháború helyett zombihordák felbukkanásában nyilvánul majd meg — azt ugyanis valószínűleg túl lehet élni. És ezáltal hősök leszünk — mivel bennünket úgysem harapnak meg.
A filmtörténelem hemzseg az élőhalottaktól. Se szeri, se száma azoknak a (jobb-rosszabb) alkotásoknak, amelyek éppen ezt a — talán mind közül a legvalószínűtlenebb — sötét, vérben tocsogó és sikolyoktól harsogó szörnyűséges jövőképet tárják elénk. Katasztrófafilmek? Háborús, atomkatasztrófát jósoló, feszült mozik? Abszolút elképzelhető, hihető forgatókönyvek. Na de a zombik? Mitől lehet érdekes a zombifilm azon kívül, hogy váratlan, izgalmas és ijesztő? Nos attól, hogy beleélhetjük magunkat a maroknyi túlélők egyikének szerepébe, és talán abban is reménykedhetünk, hogy egy szőke bombázóval együttműködve újra benépesíthetjük majd a Földet. Darabolás ide, darabolás oda, valódi remekműveket is találunk a zombifilmek között. A teljesség igénye nélkül mutatok most be néhányat.
Az 1978-ban megjelent Holtak hajnalát George A. Romero követte el. Főként ennek a filmnek köszönhető a műfaj népszerűvé válása. George A. Romero fogalmazta meg a zsáner szabályrendszerét is. Talán a smink volt a leggyengébb pontja a műnek, az imázs ugyanis egyszerű kék festékkel a szem alatt, illetve néhány sötét folttal el is volt intézve. A zombik mozgása még nem hasonlított a mai, félig-meddig digitális technológiával megvalósított cammogásra. Romero ötlete az volt, hogy a zombiktól hemzsegő külvilág elől a túlélők egy plázába meneküljenek, és ott húzzák meg magukat. És itt következik a társadalomkritika: a rejtőzködők összeválogatják a nekik tetsző cuccokat, kütyüket, ruhákat, szobabicikliket. A fogyasztói társadalom és a bevásárlóközpontba bejutni kívánó élőhalottak. Értik, ugye?
Érdemes megemlíteni, hogy Zack Snyder 2004-ben újragondolta ezt a történetet, és Romero közreműködésével elkészítette fergeteges modern változatát. Ha valaki a zombifilmekbe szeretne alámerülni, akkor mindenképpen érdemes ezzel kezdenie, mégpedig kötelezően a rendezői változattal. Nem hagyhatjuk ki a Hullajót, melyet a jó ízlés elleni szőnyegbombázásként élhetünk meg. (A bombázót pedig az a Peter Jackson vezette, aki később a Gyűrűk ura rendezői székébe is belehuppant.) Adva van egy édesanya, akit megharap egy szumátrai patkánymajom. Ezután már a mama sem válogat, és befalja a környék kutyáit, macskáit, a barátokat és a szomszédokat. A katarzis egy házibuliban teljesedik ki, ahol a pincéből kiszabaduló zombik zavarják meg a mulatságot. Az elképesztő fordulatok nagyjából annyira állnak közel a valósághoz, mint a death metal Soltész Rezsőhöz. Sokat elárul az alkotásról, hogy ebben a filmben használták el minden idők legtöbb művérét. Jómagam azért szeretem, mert rekeszizom-szaggatóan röhejes, és egy pillanatra sem veszi magát komolyan.
Az angol rendező, Danny Boyle egyik legkomorabb filmje a 28 nappal később. Hatalmas csavart vágott bele a gépezetbe a Trainspotting rendezője azzal, hogy a műben felbukkanó élőhalottak a megszokottól eltérően nem vánszorognak, hanem úgy futnak, mint Usain Bolt az olimpián. Nagy felhördülést váltott ki az újítás a műfaj rajongói körében, tíz év távlatából azonban azt látjuk, hogy mégis sikerült megújítani, felpezsdíteni a zsánert. Az emberek ebben az esetben nem valamiféle ismeretlen eredetű kórság, hanem egy vírus által válnak gyilkológépekké. A korrajz és a társadalomkritika itt is adva van: az önmagát felemésztő emberiség, a válsághelyzetet menthetetlenül dilettánsan kezelő államgépezet és a kisemberből lett hős. A 28 nappal később mindent tartalmaz, ami egy zombifilmtől elvárható, mégis elegánsan, sőt markánsan forrasztja egybe a mészárlást, az érzelmeket és a feszültséget. Mitől és mikor jó a zombifilm? Attól, hogy szórakoztat, és akkor, ha megborzongunk tőle. És ne feledjük, hogy mindig a fejükre kell célozni.
