Zentán vannak a mi ludaink

Zentán vannak a mi ludaink

Zentán a ludak párnából vannak. De Zentán is háromszor verte le Lúdas Matyi Döbrögi uraságon a sérelmeit. Sokat nevettünk, még többet izgultunk.

Egy gyermekelőadás akkor jó, ha a felnőtteknek is szól. Ha a felnőttek a sorok között olvasva mosolyodnak el egy-egy poénon, a gyermekek pedig egészen máskor kacagnak fel. A zentaiak előadása pedig pontosan ilyen. Az előadás ludait és azok őrzőjét László Sándor rendezte színpadra, Döbrögi elveretését pedig Góli Kornélia dramatizálta még nevetségesebbé és igazságosabbá.


Surányi Emese felvételei

A Lúdas Matyi nem mai történet, viszont mindig aktuális. A gyerekek szeretik, ha egy mesében az igazság győz, s a gonosz, negatív karakter megkapja méltó büntetését. Főhősünk, Matyi pedig móresre is tanítja a gonosz, kövér Döbrögit. Ráadásul háromszor, hogy jól megjegyezze. A társulat szépen játszik a régi Fazekas Mihály-szöveggel, mely ma már talán ódivatúnak hat, itt viszont éppen ezt a tulajdonságát emelték ki. Ezzel játszanak a társulat tagjai, felolvasnak belőle, megmagyaráznak egy-egy régies szót egymásnak és a közönségnek, félig kiszólva, félig beszólva. A szöveget nem írták át, csupán hozzáírtak, hozzágondoltak ezt-azt. És hozzágondolunk mi is a jeleneteket nézve. A szöveget a nyelvi autentikusságát megőrizve varázsolták élővé.

Az ötletes látványvilág Rutonić Róbert agya és keze munkáját dicséri, s próbáljon meg bárki ilyen kevés pénzből ilyen izgalmas képi világot varázsolni a színpadra, nem lesz könnyű dolga. De a közös munka gyümölcse itt beért. A színészek később elmondták, hogy van izgulás a színfalak mögött, hiszen minden azon múlik, hogy a fehér függöny (mely hol fal, hol vár, hol szoba, hol az árnyjátéknak teret adó felület) lecsúszik-e, mert ha igen, akkor minden kútba esik, nincs idő visszafűzni. Apró kellékekkel operálnak, melyek mind működnek, és további gondolatmenetet indítanak el a nézőben. Egy jófajta keveréket alkotnak, hiszen az előadásban jól megférnek a régi tárgyak a mai kor eszközeivel. Mobiltelefonnal szelfi készül, Matyi fülébe pedig Justin Bieber énekel.

Aztán Matyit külföldre kísérjük, például olasz, német és angol földre, ahol idegen nyelveket tanulunk vele. Félig valódi, félig kitalált szavakat hallunk, a gyerekek hangosan felnevetnek. Nem tudni, azért-e, mert értik, ami elhangzott, vagy csak a színészeket tartják viccesnek. Mi is nevetünk, de azért, mert értjük a kamu olaszt és németet. És lehet, hogy nem mindenki tudja, de a hess innen német megfelelője a hessen, hessen!

Hagyomány táncolja körbe a fához kötözött Döbrögit, kézen fogva táncol vele a kortárs művészet. Jelenből nézünk a múltba, és a múlt szól hozzánk minden mondatból. Az előadás nem szájbarágós, hagy teret a képzeletnek. Látjuk a lovat a kis bicikliben, látjuk a vágtát, pedig a lovak meg sem mozdulnak, és megrettenünk a katonaseregtől, noha csak vetítve van.

Fiataloknak és időseknek is jó szórakozást kínál a Lúdas Matyi. Nem kell messzire menni egy jó kis verésért, elég benézni a Zentai Magyar Kamaraszínházba. S ahogyan a színlapon olvashatjuk: „Semmi sem az, aminek látszik, illetve minden az lehet, aminek látni szeretnénk!”

Az előadás szereplői: Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea, Nešić Máté, Papp Arnold, Rutonić Róbert és Virág György; színpadi látvány: Rutonić Róbert; dramaturg: Góli Kornélia; zenei munkatárs: Virág György. 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A végzet asszonya(i)
Színház
Minek a szív…
Színház
Facebook

Támogatóink