Zentai magyarockopera

Zentai magyarockopera

Rockoperák nem születnek mindennap. Hogy hál’ istennek vagy sajnos, azt mindenki döntse el ízlése szerint.

Zentán viszont új rockopera született, a Zenta, 1697, melyet természetesen a város napjának ünnepségsorozatán mutattak be a Zentai Sportcsarnokban, és a nézők vastapssal jutalmazták.

A Zenta, 1697 című rockopera egy koprodukció a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Soproni Petőfi Színház között. Ha rock és még opera is, nem árt, ha van zenéje, hiszen a stílusra nem jellemző a beszéd, a szereplők dalban mondják el, ami a szívüket nyomja. A zenét Szarka Gyula szerezte, akinek a neve biztosan ismerősen hangzik minden Ghymes-rajongó számára. Én magam is sokat hallgattam a Szárnyaskezű szeretőket. Most sem kellett benne csalódnunk, a rockoperákra jellemző sémák alapján építette a dallamíveket, a visszatérő motívumok pedig új zenei jelzős szerkezeteket kaptak. A dalok szövegét Szálinger Balázs írta, s többször éreztem egyfajta hiányt vagy csak egy pici bicegést bennük. Mivel kellett már dalszöveget fordítanom, tudom, hogy nem egy egyszerű szakma ez, ettől függetlenül (vagy éppen ezért) nem győzött meg minden refrén. Meggyőztek viszont az énekesek, akik valóban jól lettek összeválogatva, fals hangot nemigen lehetett hallani a sportcsarnokban, s a jó hangosításnak köszönhetően talán még a Népkert korán fekvő madarait is felébresztették a művészek. Ők pedig: Savanyu Gergely, Nagy Gábor, Vastag Tamás, Papp Attila, Stéphanie Schlesser, Major Zsolt, Horányi László, Szomor György, Wischer Johann, Kósa Zsolt és Békefi Viktória. Rockoperánk rendezője Pataki András volt, a koreográfus pedig a Harangozó-díjas Demcsák Ottó.
Egy magyar rockopera sem múlhat el néhány fontos momentum nélkül. Ezek pedig: a szerelmi és az érzelmi szál(ak), a nagy magyar sors, illetve annak fény- és árnyoldala, valamint a keresztény összefogás megjelenése. Mindegyikre volt példa Zentán is — mondjuk, a romantikus vonal talán egy picit túl hangsúlyosan jelent meg. Jó volt látni a vajdasági néptáncosokat a színpadon, szerintem izgalmas feladat lehetett nekik megismerkedni a színpadi tánc jellegzetességeivel, amikor is már nem elég tökéletesen eltáncolni egy koreográfiát, hiszen a mimikára és minimális színészi játékra is szükség van. A néptáncosok név szerint a következők voltak: Bognár Ádám, Fekete Gyöngy, Hajagos Árpád, Harangozó Fanni, Juhász Réka, Kalmár Erik, Kormos Beáta, Kurnyák Rajmond, Lukács Petra, Patyerek Csaba és Réka, Savelin Rolland, Szakács Tamás, Tallós Virág.

És színre léptek még az angyalkák is, azaz a Zentai Stevan Sremac Általános Iskola November 11-e Kihelyezett Tagozata 2.b osztályos tanulói is.

Akik nem jutottak be a sportcsarnokba, a városháza előtt felállított kivetítőn kísérhették figyelemmel az előadást (és biztosan volt náluk valami frissítő vagy egy jó kürtőskalács).

A Zentai Magyar Kamaraszínház az idén ünnepli fennállásának tízéves jubileumát, ez alkalomból a színház igazgatója, Wischer Johann (már jelmezbe öltözve) köszönőlevelet vett át Czegledi Rudolftól, Zenta község polgármesterétől.

Zentának tehát volt egy csatája, most pedig már egy rockoperája is van. Ami azért nagy szó. A tervek szerint játszani fogják még a Zenta, 1967-et, kövessék hát útját.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zenei újdonságok
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Facebook

Támogatóink