Hírek a Európai Filmek Nemzetközi Fesztiváljáról — Július 19-e és 25-e között immár huszonegyedik alkalommal tartották meg Palicson az Európai Filmek Nemzetközi Fesztiválját. A szemle főbb eseményeit örökíti meg az alábbi összefoglaló.
A harmadik X-ben
Harmadik évtizedébe lépett az Európai Filmek Nemzetközi Fesztiválja, amelyet az idén tartottak meg huszonegyedik alkalommal. Az elmúlt két évtized során kitartásról, megbízhatóságról és érettségről tett tanúbizonyságot a szemle, amely folytonos fejlődése által kivívta Európa tiszteletét, és immár méltó helyet foglal el a régió filmművészeti palettáján. A fesztivál az anyagi nehézségek ellenére is mintapéldája lehet a sikeres szervezésnek: minőségének záloga a lezser kozmopolita atmoszféra és az igényesen megkomponált mozgóképes alkotások műfaji sokféleségének ötvözete. A rendezvény történetében az európai mozi legkiemelkedőbb személyiségei fordultak meg itt, és távoztak jó benyomással a házigazdák vendégszeretetének és professzionalizmusának köszönhetően.
Filmek, amelyek nem bűzlenek az átveréstől
A XXI. palicsi filmfesztivál három vezető programjának szelektora Petar Mitrić volt. Az európai kinematográfia évek óta nehézségekkel küzd. Elrettentő, hogy azok az alapítványok, amelyeket a finanszírozására hoztak létre, meghatározzák a filmek tartalmát. A kategóriák összeállításakor az volt a legfontosabb kritérium, hogy a választott filmnek ne legyen átverésszaga, illetve ne egy termék, hanem egy műalkotás legyen. A Versenyprogram filmjei tele voltak érzelmekkel, amelyeket a rendezők a különféle filmnyelveken keresztül lenyűgöző kifinomultsággal fogalmaztak meg. A Párhuzamok és ütközésekben látott, főként kelet-európai filmek tele vannak meglepetéssel. Az idén bemutatkozó alkotók között különösen sok volt a lázadó, aki megannyi új filmes megoldást mutatott be a vásznon. Az Európa ifjú szelleme kategória valójában nem más, mint egy laboratórium. Ez a jelleg tükröződött az itt kiválasztott filmeken keresztül is, melyektől nem idegenek a veszélyes témák és a rendhagyó eszközök sem. Bizonyos tekintetben ez a szemle egyik legjelentősebb kategóriája, az ebben rejlő bátorság ugyanis meghatározó a jövő európai kinematográfiájának alakulásában, és ez a program rendezi át a fesztivál határait is.
A magyar film ismét áll a lábán
A filmipar kétéves kényszerszünete után — amely alatt bezárt a Magyar Mozgókép Közalapítvány, és a rendszer átállt a Magyar Nemzeti Filmalapra — most belendült a filmgyártás Magyarországon. Tavaly nyáron mintegy tíz új produkciót mutattak be, és az őszre ismét legalább ennyi várható. Kérdés azonban, hogy a most megjelenő új filmes hullám mennyire tudja majd visszacsalogatni a nézőt a vászon elé. Magyarországon is egyre kevesebben járnak moziba, ráadásul akik járnak, azok is inkább a hollywoodi produkciókat részesítik előnyben. Mindenesetre a palicsi filmfesztiválon lankadatlan volt az érdeklődés az Új magyar filmek iránt. Siflis Zoltán, a kategória szelektora szerint a legfontosabb, hogy a magyar film ismét áll a lábán, a főszerepet pedig a fiatal alkotók játsszák benne. Az ő kézjegyük esélyt nyújthat a nemzeti filmművészetnek a felemelkedésre.
A megfelelő pillanat
Jóllehet van még hová fejlődnie, a grúz film most virágkorát éli. Egy nemzet filmipara hullámokban él. Grúzia most a hullámhegye pillanatait élvezheti, az elmúlt két-három évben ugyanis olyan jelentős előrelépéseket tett ebben a műfajban, hogy kiérdemelte Európa figyelmét. David Vashadze, az Új grúz filmek szelektora szerint a XXI. század kulturális szférákat sújtó nehézségei Grúziát sem kerülték el. Az állam nem támogatja tovább a filmipart, ezért annak át kell állnia a fogyasztói társadalom követelményrendszerére, és megoldást kell találnia arra, hogy miként működhet önfenntartóan. Ez annak ellenére is nagy kihívások elé állítja az alkotókat, hogy Grúzia a közé a néhány ország közé tartozik, ahol a hazai mozi népszerűbb, mint az amerikai. A hullámhegy most jó alkalmat ad az elrugaszkodásra, de félő, hogy nem tart soká a kedvező helyzet, ezért most kell kihasználni a lehetőségeket.
A lélek gyarmatosítása
A Versenyprogram nemzetközi szakemberekből álló zsűrijének elnöke Pierre Henri Deleau francia színész és rendező, a cannes-i filmfesztivál Rendezők kéthete elnevezésű programjának alapítója és szelektora, számos rangos szemle ítésze volt. Véleménye szerint a kulturális sokféleség kötelez bennünket arra, hogy megőrizzük nyelvi, szokás- és életmódbeli sajátosságainkat Európában. Annak ellenére, hogy ezt a kulturális teret itt sokkal nehezebb felépíteni, mint például Amerikában, ahol egy „nyelvet” beszélnek, az emberek nyolcvan százaléka mégis az amerikai filmeket keresi, és mindössze csak húsz százalékuk dönt a hazai és más európai nemzetek kinematográfiája mellett. Deleau szerint ez nem más, mint a „lélek gyarmatosítása”. A gond forrása egyebek között az is, hogy a különféle nemzetek nem túl sikeresen adják el a saját filmjeiket külföldön, ezért is olyan fontosak az ilyen fesztiválok, mint amilyen a palicsi is. Ezek ugyanis a kulturális sokféleséget népszerűsítik. Márpedig Európa ereje a kultúrában van, és erre büszkének kell lennünk.
Díjeső a palicsi filmfesztiválon
A Versenyprogram tizenkét alkotása közül a legjobb filmnek járó díjat, az Aranytoronyt az orosz Andrey Zvyagintsev Leviathan című filmje kapta meg azért az erőért, amellyel bemutatja az alapvető értékeit, a morális és a lelki erejét vesztett társadalmat. A legjobb rendezésért járó Palicsi Torony Díjat Dietrich Brüggemann kapta, a német—francia koprodukcióban készült Kálvária című film rendezéséért, illetve azért, mert mesterien érzékeltette, hogy miként tehet tönkre emberéleteket az elvakult fanatizmus. A zsűri különdíját a Ruben Östlund rendezésében készült svéd filmalkotás, a Turista című nyerte el Fredrik Wenzel kivételes operatőri munkájáért, amely sajátos atmoszférát teremt a történet és az alakítások között. A Seyfi Teoman-díjat, amelyet egy első- (vagy második) filmes alkotó kaphat meg, a zsűri az idén Ivan Ikićnek ítélte oda a Barbárok című filmért. A Párhuzamok és ütközések kategóriában két filmet is díjazott a zsűri: az ukrán The tribe és az észt Free Range című alkotást. A palicsi filmfesztiválon gazdára talált az első szabadkai Oscar-díj is, amelyet Tolnai Szabolcs filmrendező az Abbázia Moziban adott át a kilencvenöt éves Josip Tikvickinek – Tikvicki bácsinak –, amiért egész életét a filmek és a művészetek szeretetének szentelte.
Tekintse meg kapcsolódó képtárainkat is:
1. A palicsi filmfesztivál záróünnepségén
2. Európai Filmek Nemzetközi Fesztiválja, Palics, 2014
