A sétaerdei kültéri medencénél megtartott eseményen 8 csapat mérte össze erejét, gyorsaságát, ügyességét és egyensúlyérzékét. A szervezők 6 versenyszámot állítottak össze, ám ezek részleteit egészen a kezdésig nem közölték az indulókkal. Dejan Vuković, a Szabadkai Sportszövetség főtitkára szerint ez fontos szempont volt, hiszen így egyik csapat sem tudott előre külön készülni a feladatokra.

– A résztvevők közvetlenül a verseny előtt tudták meg, milyen játékok és feladatok várnak rájuk. Szerintem ez azért jó, mert így senki sem kerül előnybe, mindenki egyenlő esélyekkel vághatott bele. A szervezés nagyon összetett volt, sok időt vett igénybe, rengeteg eszközt kellett beszerezni, a helyszínre szállítani, felállítani és felfújni. 12 önkéntes segített nekünk ebben, de úgy gondolom, megérte a munka, mert nagyon jól sikerült az esemény, és szép számú közönség is kilátogatott.

A versenyszámok közül különösen látványos volt az a feladat, amelynek során a női csapattagnak egy SUP-deszkán kellett egyensúlyoznia egy poharakkal teli tálcával, miközben férfi társa evezett. Nemcsak az egyensúly megtartása volt nehéz, hanem az is, hogy a párosnak minél gyorsabban kellett teljesítenie a távot. Vuković szerint a nézők körében is ez volt az egyik legnépszerűbb feladat, ráadásul utolsó versenyszámként ez érte a legtöbb pontot, így a végső sorrend alakulására is nagy hatással volt.

A bronzérmes Vízilabdázók csapatának tagja, Makai Attila elmondta, ők sem tudták, mire számítsanak, ezért külön erre a versenyre nem is lehetett készülni. A csapat tagjai egyébként rendszeresen sportolnak: van közöttük, aki crossfittel, más calisthenicsszel foglalkozik, és úszóedző is erősítette az együttest. Mint mondta, mindannyian folyamatosan edzésben vannak, de az ismeretlen feladatok így is tudtak meglepetést okozni.

Makai számára éppen a SUP-deszkás feladat bizonyult a legnehezebbnek. Saját bevallása szerint az egyensúlyozás nem tartozik az erősségei közé, ezért nagy kihívás volt számára a deszkán teljesíteni a feladatot. A labdás versenyszámot sem érezte egyszerűnek, hiszen a fizikai terhelés után magas pulzussal kellett pontosan célozni és bedobni a labdát. Ez jól mutatta, hogy a vízi kihívás nem pusztán gyorsasági verseny: az erőnlét mellett koncentrációra, ügyességre és jó helyzetfelismerésre is szükség volt.

A Vízilabdázók végül a harmadik helyet szerezte meg, mellyel Makai szerint teljes mértékben elégedettek. Az induláskor nem fogalmaztak meg különösebb helyezési elvárást, az első két feladat után pedig ráadásul úgy érezték, hogy jócskán lemaradtak a többiektől.

– Úgy jöttünk el, hogy lesz, ami lesz. Az első két versenyszám után úgy éreztük, nagyon visszaestünk, aztán viszont láttuk, hogy egyre feljebb jövünk. Amikor bejutottunk a negyeddöntőbe, már nagyon boldogak voltunk, mert nem gondoltuk volna, hogy idáig eljutunk. A harmadik hellyel ezért nagyon elégedettek vagyunk – fogalmazott Makai Attila.

A versenyt a Hlorni Bogovi nevű csapat nyerte meg, a második helyen a Top Fighter végzett, a dobogó harmadik fokára pedig a már említett Vízilabdázók tagjai állhattak fel.

A szervezők számára nem csak az eredmények adtak visszajelzést. Dejan Vuković szerint a részt vevő csapatoktól szinte kizárólag pozitív véleményeket kaptak. Még azok is, akik már a verseny korábbi szakaszában kiestek, arról beszéltek, hogy jól érezték magukat, és jövőre is szívesen visszatérnének.

– Számunkra nem az a legfontosabb, hogy ki nyeri meg a versenyt, hanem az, hogy mind a nyolc csapat tagjai jól érezzék magukat. Egy olyan sporteseményt szeretnénk, amelyet nemcsak a versenyzők, hanem a nézők is élveznek egy szép, nyári estén a medence mellett – hangsúlyozta a főtitkár.

A jelek szerint az esemény egyre többeket érdekel. Tavaly még 6 csapat vett részt a vízi kihíváson, és a szervezők eredetileg az idén is ugyanekkora mezőnnyel számoltak. Végül azonban 11 csoport jelentkezett. Ekkora létszámot a rendelkezésre álló kapacitások mellett már nem tudtak fogadni, ezért kompromisszumos megoldásként 8 csapat indulhatott. Vuković szerint a növekvő érdeklődés miatt már azon is gondolkodnak, hogy a következő alkalommal kétnaposra bővítsék a rendezvényt, így valamennyi jelentkező lehetőséget kaphatna a részvételre.

A vízi kihívás csak egyike volt a Szabadkai Sportszövetség nyári programjainak. A főtitkár kiemelte az ingyenes sportiskolákat is, melyeket 5 sportágban szerveztek meg. Ezek iránt szintén jelentős volt az érdeklődés: bokszra mintegy 50 gyermek jelentkezett, és hasonló létszámot jegyeztek a vízilabdánál, valamint az úszás esetében is. A tapasztalatok szerint évről évre több fiatal vesz részt ezeken a programokon.

Vuković úgy véli, az ilyen kezdeményezések egyik legnagyobb értéke, hogy a gyerekek olyan sportágakat is kipróbálhatnak, amelyekkel korábban nem találkoztak közelebbről. Nem feltétlenül az a cél, hogy minden résztvevő azonnal elköteleződjön valamelyik sportág mellett: már az is fontos, hogy megtapasztalja, milyen egy-egy mozgásforma, hogy eldönthesse, érdekli-e.

A főtitkár szerint ebben a szülők viszonyulása is sokat számít. Fontosnak tartja, hogy a gyerekek lehetőséget kapjanak a kísérletezésre, megtalálhassák azt a sportot, amely valóban örömforrás számukra, és közben olyan tapasztalatokat szerezzenek, mint a csapatmunka vagy az egészséges versenyszellem.