Több változatuk ismert, felsorolni is lehetetlen, ám néhány ismertebbről említést teszünk. Ezekről sem lehet  mindent leírni a helyszűke miatt, viszont a lényeges információkat érdemes szóvá tenni.

 A hajók alakja és felépítése függ a rendeltetésüktől. A hajótest a fenékből, az oldalfalakból, az ezeket összekötő hajlásból, valamint a testet felülről bezáró fedélzetből áll. A test elöl az orrban, hátul a tatban végződik. A gerincre merőlegesen helyezkednek el a bordák, melyek elősegítik a vízi jármű merevségét, és megadják a hajótest alakját. A fedélzetet gerendák tartják. A hajók épülhetnek fából, acélból, műanyagból és ezek keverékéből, ám az ókorban nádból és állati termékekből készítették őket. Meghajtásuk a szél erejével valósul meg, emellett szenet, fát, dízelt is használnak, újabban pedig az atom- és az elektromos energiát is bevetik. Az evezőlapát minden hajó alapfelszerelése, még a legmodernebb utasszállítókon is megtalálható a mentőcsónakokban. Az emberiség sokszor próbálta megszelídíteni a természet erejét, de ez nem sikerült, és nem is fog, ezért a hajók tervezésénél és építésénél ezt a tényezőt is figyelembe veszik.

A XIX. században a vitorlások uralták a tengereket és az óceánokat. Az út hossza csak attól függött, hogy mennyi élelmiszerkészletet tudtak raktározni. Ezt a lényeges gondot a gyakori kikötéssel oldották meg, így a távolság már korlátlan volt. A gőzhajók megjelenése már több nehézséget okozott, mivel az élelmiszerkészleten kívül a széntartalékot is szállítani kellett. A gőzhajók behozhatatlan előnyre tettek szert, mert a rövidebb útvonalon (például a Panama-csatorna megnyitásával egyszerűsödött a vízi közlekedés) kevesebb üzemanyagot fogyasztottak. A gyorsaság természetesen fő szempont volt, úgy az áru-, mint az utasforgalomban. A XIX. században a klipper állt a hajózás csúcsán. Elsősorban sebességre tervezett, gyorsjáratú, háromárbócos, teljes vitorlázatú hajó. Magas árbócokkal építették, és több kiegészítő vitorlával szerelték fel. Kis testű jármű volt, ezért csak értékesebb áru szállítására használták.

Az első gőzhajó 1807-ben jelent meg, és fából készült. 1822-ben felbukkant az acélból épített változata, ez egy nagy lépés volt a vízi közlekedésben, hiszen a hajótörések száma lényegesen csökkent, és a járművek is biztonságosabbak lettek. A gőzgépeket és a hajókazánokat folyamatosan fejlesztették, hogy növelni tudják a gőz nyomását. A lapátkerekek használata a folyami hajózásban terjedt el, az óceánokon nem váltak be, így nem is alkalmazták őket.

 Az utasforgalom szigetek közötti kompok segítségével valósul meg, ám ezek a folyókon és a tavakon is megtalálhatóak. Belvízi és tengeri kompokat különböztetünk meg. A belvízi esetén a kikötőt révnek hívják. Ez a modell rendszerint kétvégű felépítésű, tehát mindkét oldalán azonosan van kiképezve, így az elején behajtó járművek egyenesen továbbhaladva a hátulján hagyhatják el azt. Régebben a kötél által mozgatott változat volt használatos. A tengeri komp legfontosabb tényezője a nagy befogadóképesség. Azoknál a járműveknél, amelyeknél a gyorsaság is fontos szempont, ott légpárnás, illetve szárnyas modelleket üzemeltetnek.

A hajók osztályába még a kis csónakok, kajakok is beletartoznak. A kajak egy kisméretű, emberi erővel hajtott csónak, és kéttollú lapáttal evezhetünk rajta. Először az eszkimók használták a fókavadászat során. A mai daraboknak több típusa ismert, ilyen a szabadidős, a tengeri, a ráülős, a vadvízi és a versenykajak, valamint a szörf. Az anyaguk is többféle lehet, a legolcsóbb gumihajóktól a műanyagig.

A következő csoport a csónak, mely a hajónál kisebb vízi jármű, és a helyi, kisebb hajózási forgalom lebonyolításához használják. Típusai teljesen eltérhetnek. A gyártó ízlése alapján készülnek, így ahány márka, annyi ladik. A mozgató-hajtóerő is különböző, ezért evezős, vitorlás, robbanómotoros, villamos és hidraulikus gépezettel felszerelt csónakokat különböztetünk meg. A folyókon használt modell feneke többnyire lapos, a tengereken közlekedőé pedig ékre, tőre van kiépítve, hogy jobban ellenálljon a hullámoknak, és minél kevésbé legyen kitéve a felborulás veszélyének. Az evezős csónak emberi erővel, evezővel hajtott, elsősorban szabadidős és sportcélokra használják. A motorcsónaknak a nagyobb méretű hajótesttel párosított, 4 kW vagy annál nagyobb teljesítményű, motorra szerelt hajót nevezik. A 2 kW alatti, kis teljesítménnyel meghajtott ladikot motoros csónaknak, a 10 méternél hosszabb testet jachtnak hívják. Készülhet fából, műanyagból, fémből.

A jacht szabadidős célokra használt hajó. Két meghatározó fajtája van: a motoros és a vitorlás jacht. Napjainkban a luxus egyre nagyobb térhódításának köszönhetően a magas árkategóriájú hajókat foglalja magába, melyeken általában a személyzet is a tulajdonossal utazik. Egy ilyen járműben szinte minden megtalálható, valójában egy úszó lakás. A belső bútorok lehetnek faragottak vagy egyszerű forgácslemezesek, a padlózat is eltérő, lehet csempe vagy hajópadló. A fürdőszobában klasszikus fürdőkád vagy a legmodernebb változat található, a falak lehetnek csempések, illetve hajódeszkásak. A fűtés a motor segítségével valósul meg, ugyanúgy, mint az autónál. Az ivóvizet egy szerkezet adja, mely a sós vizet édessé alakítja.

A turistahajók a maguk óriási méreteivel tűnnek fel. Hosszuk, szélességük és magasságuk is lenyűgöző, akár több emeletnyik is lehetnek. Ezek a járművek egy úszó városnak felelnek meg, hiszen minden megtalálható bennük, ami az utasok szórakoztatásához szükséges. A szobák a legmagasabb követelményeknek is megfelelnek, az éttermük pedig vetekszik a világ leghíresebb vendéglőivel. Ezenkívül van még rajtuk mozi, színház, hangversenyterem, diszkó, úszómedencék édes- és sós vízzel. Akik ezeken a csodákon utaznak, a kényelem legfelsőbb fokát élvezhetik.

Ide tartoznak még az áruforgalom lebonyolítását végző, nagyméretű hajók (a konténerek, a gabona vagy a folyékony halmazállapotú anyagok szállítására használt járművek). Ezek az úszóalkalmatosságok hihetetlen méretükkel tűnnek ki a többi hajó közül. A hátrányuk az, hogy nagy a merülési mélységük, ezért kerülik a sekély vizet, és csak a tágasabb kikötőkben tudnak lehorgonyozni.

Az emberiség a vizet is meghódította, és nincs előtte semmi akadály, hogy uralja — legalábbis így gondolja. A természet ereje azonban kész megmutatni, mire képes, és ezt a mai emberek még nem tudták legyőzni. A vérbeli hajósok félnek tőle, és óvatosan válaszolnak arra a kérdésre, hogy valóban uraljuk-e a tengereket, az óceánokat, a tavakat és a folyókat. Az okosan gondolkodók azt mondják, nem, és nem is fogjuk, mert a természet ereje óriási pusztítást tud okozni. Hajoljunk meg előtte, és tiszteljük a természetet, így jóban lehetünk vele! Ez csak a mi érdekünk.