Ahogyan Európában és a világon már sok helyen, úgy az idén — az Etnofest világzenei fesztivál révén — itthon is zenével üdvözölhettük a nyarat. Ez az ötlet egy francia zenetudósnak, Maurice Fleuret-nak köszönhető, 1982-ben ugyanis az ő indítványozására fogadták el, hogy a nyár első napját mindenütt zenével üdvözöljék, ezáltal ez a nap egyúttal a zene ünnepe is legyen.

Palicson is ünnep volt a hétvégén, amikor elkezdődött a rangos esemény. A fesztivál fellépői Szerbiából, Spanyolországból, Magyarországról, Marokkóból és Belize-ből érkeztek. A világzenei újdonságok bemutatására vállalkozó rendezvényen az idén Afrika tradicionális dallamai kaptak kiemelkedő helyet. A repertoárnak mintegy képzeletbeli ívet adva a finomabb dallamokra építkezve egyre dinamikusabb és forróbb ritmusok szólaltak meg, melyek végül egy igazi világzenei kavalkádban fejeződve lekerekítették a programot.

Péntek este immár ötödik alkalommal hallhattuk az Etnofest színpadán a szabadkai Paniks duót, melynek fellépése által ismételten megbizonyosodhattunk az akusztikus gitár sokoldalúságáról. A két gitárművész — Vladimir Todorović és Nikola Begović — összehangolt játéka kifinomult és innovatív módon adja vissza azt a motívumvilágot, amely a szerb és a balkáni zenei örökségből táplálkozik. Őket követte a La Negra zenekar, amely vérpezsdítő dallamaival valósággal felrázta a közönséget. Amparo Velasco, az együttes afrikai származású, spanyol énekesnője alkotóvilágában vissza-visszatér azokra a dél- és észak-amerikai tájakra, amelyeket fiatalkori utazásai során ismert meg, és amelyeknek hangulata a zenén keresztül is megidéződik. Az egzotikus külsejű előadó-művésznő forró, egyszersmind légies dallamait a gyengédséggel és eleganciával értelmezett flamenco, a dzsessz, valamint a tangó sajátos ötvözete teszi rendkívül izgalmassá. Az Etnofesten trióban, két kiváló gitáros kíséretében lépett színpadra. 

Az első estét egy izgalmas szabadkai formáció, az Ethnokor zárta. A zenekar gyökerei még a '90-es évekig nyúlnak vissza. Az együttes a megalakulásától a város legjobb, tradicionális zenével foglalkozó muzsikusait hangolta össze.

Hangzásvilágának különleges rétegződése, valamint a gazdag improvizatív szólók mutatnak rá arra, hogy a hagyományos és a kortárs zeneművészet közötti határok igenis átjárhatóak. Az Ethnokor színeiben ez alkalommal Miroslav Jovančić, Bakos Árpád, ifj. Kucsera Géza, Pálfi Ervin és Sánta Zoltán lépett fel.

Igazi afrikai kalandra csábította a közönséget szombaton a Palicson megidézett hangulat, mégpedig elsőként a Tariqa formáció kalauzolásában. A két zeneművész, Said Tichiti — az első marokkói zenész, aki megismertette Közép-Európát a gnawa zenével — és Dresch Mihály — az egyik legkiválóbb európai szaxofonos — koncertjén a marokkói berber törzs rituális gnawa zenéjének a magyar népzenével való fúzióját hallhattuk. A tradicionális zenei mintákat a dzsessz és a szabad improvizáció elemeivel ékesítették az alkotók. Az est folytatásában a Belize-ből érkezett The Garifuna Collective mutatta be hangzásvilágának frissességét és könnyedségét. A héttagú zenekar világzenei mozaikja Közép-Afrika zenéjéből, karibi dallamokból és a Garifuna nép hagyományos zenei motívumaiból áll össze. Az idei Etnofest záróakkordjaként Rromano Suno — azaz Bojan Đorđević — koncertjét hallhattuk. Az egykori Jugoszlávia egyik legjobb „új” zenei műértője a világ zenéjének széles spektrumát igyekezett bemutatni, így a fesztivál végén még egy utolsó, gyors ütemű világutazásra is sor került a zene szárnyán.

Az Etnofest látogatói a kísérőprogram keretében megtekinthették Lévay Zsófia nemezmunkáinak kiállítását, valamint a Maurer Pincészet borait is megkóstolhatták.

Nikola Lučić felvételei