Vienna ad Zentam servata

Vienna ad Zentam servata

Ez a mondat többször elhangzik a Zentai Magyar Kamaraszínház legújabb, Az ember csatája című előadásában. Jelentése: a Zentánál megvédett, más források szerint megváltott Bécs. Természetesen az 1697. évi dicsőséges, világtörténelmi jelentőségűnek tartott zentai csatára utal, amikor Szavoyai Jenő a seregével súlyos vereséget mért a törökökre.



Hogy miért volt ilyen fontos a zentai csata, és mi köze a Zentai Magyar Kamaraszínházhoz? Nos, lássuk sorjában! Elsőként egy kis történelemlecke: Az Oszmán Birodalom a Tiszánál súlyos vereséget szenvedett, aminek egyenes következménye lett 1699-ben a karlócai béke, vagyis véget ért a mintegy százötven évig tartó háború, az európai összefogás megdöntötte Magyarországon a török uralmat. A Zentánál megvédett Bécs pedig egy felirat volt az osztrák fővárosban azon a diadalkapun, amelyet Szavoyai Jenő tiszteletére emeltek.

A Zentai Magyar Kamaraszínház két évvel ezelőtt mutatott be először egy, a híres viadalt feldolgozó darabot a városnapi ünnepségen, és akkor hangzott el, hogy ezt a jövőben minden évben megteszi.



Az idei produkciót Gyarmati Kata Krónika és Madách Imre Az ember tragédiája című művének feldolgozásával Vukosavljev Iván és Puskás Zoltán rendezte. A szöveg természetesen ezúttal is az ütközet eseményeit eleveníti fel, a 317 évvel ezelőtti történéseket pedig Az ember tragédiája színeivel vegyítették, egyebek között a rómaival, az egyiptomival, az eszkimóssal.

Hogy ezzel az alkotóknak mi volt a szándékuk, az Vukosavljev Ivánnak a média számára adott nyilatkozatából derül ki. A sajátos ötvözettel — mely szerinte is rejt magában némi kockázatot — az ember vívódását és küzdelmét kívánták középpontba állítani. Igen, Eugen herceg minden bizonnyal vívódott, ahogyan Madách Imre hősei, az első emberpár is, de ezt a kis közös pontot mégsem tartom elegendőnek a két cselekmény összevonásához, főleg, hogy a kétféle stílusú szöveg sem csiszolódott igazán össze. Legalábbis én így éreztem. De ez legyen az én bajom!     

És ami tetszett: a hófehér jelmezek egyszerűségükben látványosak, a mozgás minden eleme, a lépések, a leplek használata pontosan ki volt számítva és meg volt tervezve. A nagyszerű koreográfia Gyenes Ildikó munkáját dicséri. 

Az előadásban, melyet a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzata támogatott, Virág György (Lucifer), László Judit (Éva), Nešić Máté (Ádám), Dévai Zoltán, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Papp Arnold, Pece Réka és Rutonić Róbert kapott szerepet. 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink