Veszélyes díszletek

Veszélyes díszletek

A modern kor követelményeinek eleget tevő, egyúttal jó minőségű infrastruktúra nélkülözhetetlen a gazdasági fenntarthatóság és a jólét szempontjából.

Ez nem új keletű felismerés, hiszen már évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt is építettek utakat, hidakat, öntözőberendezéseket, vízvezetéket.

Voltak korszakok, amikor az infrastrukturális fejlesztéseket azért valósították meg, mert nyilvánvaló volt, hogy szükség van rájuk. Bizonyos időszakokban a demokratikusnak nevezett (vagy hitt) többpártrendszerben sportot is űztek abból, hogy ki tud átadni több utat, alagutat, hidat, felújított vasútvonalat stb. Ez azonban annyira a visszájára tud fordulni, hogy az ideig-óráig tartó dicsőség megszerzése érdekében olyasmit is építenek és avatnak, aminek nincs használati értéke, amire nincs szükség, vagy ami csak valamiféle álberuházásnak tekinthető.

Sajnos a környezetünkben is számos példa van ilyesmire. Ezek a fejlesztések gyakran valódi beruházásként indultak, viszont mindmáig befejezetlenek, sok esetben pedig nyilván örökre azok is maradnak. Rengeteg pénz és energia pazarlódik így el. A Patyomkin-falvak kifejezés például több mint kétszáz éve ismert, és ha eredetének hitelessége megkérdőjelezhető is, a jelenség illusztrálására kiválóan alkalmas. A Patyomkin-falvak állítólag olyan „díszlettelepülések” voltak, amelyeket Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter állíttatott fel a Dnyeper folyó partján a XVIII. század végén, II. Katalin cárnő látogatása előtt. Patyomkin — aki hadjáratot vezetett az újabb kori „hadjáratokról” ismert Krím félszigetre — falusi házak színlelt homlokzatát állíttatta fel, hogy az uralkodót a meghódított terület gazdagságával is lenyűgözze.

A modern kori történészek szerint az anekdota valóságalapja nehezen igazolható: valószínűleg Patyomkin politikai ellenfelei terjesztették el róla ezt a pletykát. A miniszter nyilván parasztokat küldött előre, hogy rendbe tegyék a területeket, és ez a változat sokkal hihetőbbnek is hangzik. A Patyomkin-falu kifejezés ennek ellenére mégis elterjedt, méghozzá a kellemetlen tényállás hamis eredményekkel való elrejtésének a szinonimájaként. Ez a jelenség hasznosnak nem nevezhető ugyan, de valószínűleg kevésbé „káros”, kevesebb áldozatot követel, mint amikor az infrastrukturális fejlesztéseket valamilyen okból nem megfelelő minőségben hajtják végre.

Az infrastruktúra kérdése sok esetben sajnos csak akkor kerül az újságok címlapjára, amikor már emberéletekbe kerül, azaz egy katasztrófa után. Az infrastruktúrának is van egy optimális élettartama, melyen túl már nem lehet kockázatmentesen üzemeltetni. A másik eset, amikor az újonnan megvalósított fejlesztés „becsődöl” — hanyagság, nemtörődömség, a szakértelem hiánya vagy éppen valamilyen visszaélések miatt. A genovai Morandi-híd összeomlása, illetve nálunk, a Predejane-alagút közelében épülő autópályán az utat a sziklaomlástól védő támaszfal fél kilométeres szakaszának ledőlése jó példa lehet egyik és másik esetre is. Nem ítélhetünk azonban a tények alapos és pontos ismerete, illetve a szakértői vélemények meghallgatása nélkül.

Ezek után még nagyobb hangsúllyal merül fel a kérdés: vajon mennyire biztonságos a bennünket körülvevő infrastruktúra? Szűkebb pátriánkban is számos olyan esetről tudunk, hogy egy-egy hidat, vasúti felüljárót, sorompót vagy más létesítményt már nem tekintenek biztonságosnak, illetve hogy a gyakorlatban csak a szerencsén múlott, hogy nem történt nagyobb baj. A problémák megoldásának halogatásával csak azzal számolhatunk, hogy a nem túl távoli jövőben az infrastruktúra kérdése nálunk is sokkal többször kerül majd a címlapokra.

A II. világháború után épült hidak, közutak és vasútvonalak mára még Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is elavultak, elhasználódtak. Ott is, és nálunk is olyan intézkedésekre van szükség, amelyek az infrastrukturális terveket a megvalósulás irányába terelhetik. Arról nem is beszélve, hogy az adófizetők pénzéből való állami finanszírozás akár tisztességtelennek is tekinthető azokkal szemben, akik sosem használják ezeket a fejlesztéseket, sőt, még a közvetett előnyeiket sem élvezhetik.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Természetes jelenségek?
Nézőpont
  • TÓTH Péter
  • 2018.11.07.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
„Kérem a következőt…”
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2018.10.28.
  • LXXIII. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink