Hét napig a természet lágy ölén ringatózott mintegy hetven vajdasági fiatal. Érkezésünkkor a táborlakók a Róka-tanya udvarában éppen néhány régi mesterség fortélyát próbálták meg elsajátítani.

Földúton, kukorica- és napraforgótáblák mellett elhaladva jutottunk el a noszai Róka-tanyára. A tizenhat éven felüli táborozók, távol a város zajától, önfeledten és szorgalmasan dolgoztak. Elsőként a gölöncsérek asztalánál álltunk meg, ahol két lány kézzel-lábbal ügyeskedett egy-egy agyaggombócon. Erdős Anikó egy virágcserepet próbált meg elkészíteni. Kitartó aktivitása mellett elmesélte: négy évvel ezelőtt már járt a táborban, és akkor is kipróbálta az agyagozást. A régi mesterség művelésén kívül az vonzotta ismét a tanyasi világba, hogy itt éjjel gyönyörködhet a csillagokban. Újvidéken, ahol egyébként él, erre nincs lehetősége.

Anikóék mellett kosárfonók szorgoskodtak. Ez a szakma főleg a fiúkat érdekelte. A munkafolyamatot Gór Endre péterrévei kosárfonó segítette. A mesterségről nekünk is mesélt.

— Ültetett, nemes vessző az alapanyagunk — ez ritkaságnak számít manapság. Ebből tanulnak a jelenlevők kosarat fonni. Előbb a kosár alját kell megcsinálni, arra fonjuk rá az oldalát. Ez a folyamat néhány órát is igénybe vehet — magyarázta a szakember.

Ahogy a nemezelés is. Az udvar másik sarkában báránygyapjúval dolgoztak a fiatal lányok. Mire elkészül egy táska, egy kalap vagy egy faldísz, órákon át kellett meleg vízzel és szappannal formálni az anyagot. Mivel a táborban mindenkinek bőven akadt ideje, így ez a kézműves-foglalkozás is népszerűnek bizonyult.

Továbbhaladva egy gyurmás asztalhoz érkeztünk, mely körül ékszereket lehetett készíteni.

— Ez az alapanyag azért különleges, mert miután kivágtuk a formákat, 110 fokon ki kell sütni a sütőben, hogy megkeményedjen, majd viselhető legyen — magyarázta az adai Volford Diana oktató.

Egy kicsivel odébb, a tanya egyik zugában szintén ékszereket lehetett csinálni, de ott az alapanyag gyurma helyett sárgaréz volt. A rézszálak hajlítgatásával különleges karperecek, fülbevalók és nyakláncok születtek. A végtermékeket megtarthatták a fiatalok, aminek különösen örültek. Elmondásuk szerint ezek a kiegészítők számukra értékesebbek az üzletben vásároltaknál.

A részvevők az említett mesterségeken kívül kipróbálhatták a fafaragást és az üvegfestést, de lehetett lovagolni, íjászkodni, dobolni, csónakázni, jógázni és aerobikozni is. Egy önismereti tréningen is részt vehettek, valamint megsüthették saját kürtőskalácsukat is. Nappal csapatjátékok keretén belül kovácsolódott össze a tanyán tartózkodó hetven fiatal, este pedig a tábortűz mellett ismerkedtek.

Mivel immár tizenöt éves a rendezvény, a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ tagjai úgy döntöttek, ezúttal fesztiválhangulatot is teremtenek a helyszínen. Pénteken és szombaton megrendezték az I. Alteretno Fesztivált, melynek részleteit Erdődi Edvina szervezőtől tudtuk meg:

— Péntek este DJ gondoskodott a jó hangulatról, amelyet a Sin Seekas zenekar fellépése fokozott. Szombaton Savić Diana és zenekara, valamint a Baraparty együttes tett róla, hogy kellemesen záruljon az idei ifjúsági tábor.