Vali néni emlékének éltetése

Vali néni emlékének éltetése

Burkus Valéria születésének 100. évfordulója alkalmából a ránk megannyi örökséget hagyó íróról, szerkesztőről, újságíróról és műfordítóról emlékezett meg a Szabadkai Városi Könyvtár gyermekosztálya.


​​​​​​​​​​​​​​A szerző felvétele

Omerović Heléna, Papdi Izabella, valamint dr. Fleis Rita rendkívül tisztelik Vali néni személyét és munkásságát, ezért egy rendhagyó irodalmi órát szerveztek a kisiskolásoknak, hogy megismertessék velük az írónő életét és munkásságát. A szerencsés osztály az Ivan Goran Kovačić Általános Iskolából érkezett.

Egy rövid életrajzi ismertetőből a gyerekek megtudhatták, hogy Vali néni 1917-ben született és 2006-ban halt meg. Az antalfalvai származású írónő számos műfajban kipróbálta magát, és miután Szabadkára költözött, huszonöt évig a Hét Nap hetilap újságírója, illetve a Jó Pajtás, valamint az Otthon és Család rovat szerkesztője volt. Műveit nyugdíjba vonulása után adták ki.


A szerző felvétele

Az asztalok körül ülő gyerekcsoport közelebbről is megvizsgálhatta Vali néni személyes tárgyait, melyeket az unokái hoztak el erre az alkalomra. A híres és sokat dolgozó írógép, a Szabadkától kapott Pro Urbe díj, a saját készítésű szőnyeg, ez egykori könyvtári tagságot igazoló dokumentum és meséskönyvek borították be az asztalokat.

A megemlékezésen jelen volt Vali néni két unokája, akik szórakoztató történeteket meséltek a kicsiknek, és családi fotókat is a rendelkezésükre bocsátottak, ráadásul még a piros kockás, húzós táskát is elhozták, mely a nagymamájuk egyik legnagyobb kincse volt.


A szerző felvétele

Nemcsak a gyermekirodalom értékes munkáival ismerkedhettek meg a jelenlevők, hanem a szervezők a felnőtt korosztálynak írt könyveket is bemutatták. A Vali nénivel és munkásságával való ismerkedés után dr. Fleis Rita könyvtáros átvezette a gyerekeket a helyismereti osztályra.

— A helyismereti osztály minden szabadkai polgárnak és idelátogatónak valamiféle nappali szobája vagy az otthona, mely gyönyörűen bemutatja a város történetét, kulturális életét. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy hol vannak elrejtve Szabadka „kincsei”, hiszen itt születtek, és később akár az ő műveik is ide kerülhetnek. Kell hogy legyen a városban egy olyan pont, amely megmutatja, milyen Szabadka élete.

Omerović Heléna úgy véli, fontosak ezek a foglalkozások, főleg, ha vajdasági szerzőt ismerhetnek meg a diákok.

— Az idén ünnepeltük Vali néni születésének 100. évfordulóját, de emellett én személyes okokból is fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk róla, öt éven át jártam ugyanis Vajdaságot vele és a könyveivel. Nyolcvanéves volt, amikor kiadták néhány gyermekkönyvét, így az utolsó éveiben sokat voltunk együtt, hogy bemutassuk a gyerekeknek azokat a történeteket, amelyek évekig a fiókjában hevertek. Idős korában mégis úgy döntött, hogy kiadatja őket, hogy ne csak az unokái ismerjék ezeket a meséket, hanem a vajdasági gyerekek is. A Mesék szárnyán, a Muksi mesék — mely kötet az unokái aranyköpéseit tartalmazza — és a többi meséskönyve népszerű a fiatalok körében. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, mert mindig tudott valami vidámat mondani, mesélni. Gyakran megnevettetett, és nagyon sok pozitívumot nyújtott nekem is, meg a környezetének is.

Papdi Izabella a felnőttosztály részlegéről hozta el és mutatta meg a gyerekeknek Vali néni nőknek és háziasszonyoknak szóló könyveit, melyeket ma is szívesen kölcsönöznek ki a női olvasók.

— Manapság is aktuális az Én, a dolgozó háziasszony, mert nagyon sok hasznos tanácsot tartalmaz. Nagyon örülök, hogy beszéltünk Vali néniről, mert úgy vélem, sokan elfelejtették őt, holott rengeteget tett a vajdasági kultúráért.

Szabó Attila archív felvételén Vali néni a Szabadkai Városi Könyvtárban 2004. június 10-én
 


BURKUS Valéria

Muksi mesék

(részletek)

Egy időben egy nagyon rossz szokást kezdett felvenni. Mindent megismételtet velem. Lehet, hogy csak időt akar nyerni a válasz megfogalmazáshoz, de mindenképpen rossz szokás.

— Szoktad te mosni a füledet? — kérdem tőle egyszer.

— Miért?

— Mert nem hallasz jól. Mindent kétszer kell mondanom.

Nem válaszolt, de a leckéztetést nem felejtette el. Alkalmazta is a legelső alkalommal.

Tévénézés közben megkérdezi:

— Láttad a két autót, ahogy összeütközött?

— Nem — vallom be töredelmesen, mert szokásom szerint most is úgy nézem a tévét, hogy közben kötök, s közben le-lepillantok a munkámra.

De Muksi úgy érzi, hogy eljött az ő pillanata.

— Szoktad te mosni a szemedet? — kérdi diadalittasan. — Mert én szoktam. És láttam.

*

Igen vagy nem. Fehér vagy fekete. Nála nincs középút, nincsenek árnyalatok. Ezért, amikor egyszer a „Szeretlek is meg nem is” című slágert sugározza a rádió, csodálkozva megáll, és csípőre tett kézzel méltatlankodik:

— Olyan nincs. Vagy szeretje, vagy ne szeretje!

Lányok, ehhez tartsátok magatokat…

*

A legköltőibb mondását akkor hallottam tőle, amikor egyszer odabújt hozzám, és a fülembe súgta:

— A TE SZÍVED AZ ÉN SZÍVEMNEK A NAGYMAMÁJA!

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Százötven versmondó
Jó Pajtás
Közlekedjünk környezettudatosan!
Jó Pajtás
  • Sebők Csáki Krisztina
  • 2018.10.30.
  • LXXIII. évfolyam 43. szám
Facebook

Támogatóink