A rendkívüli köztársasági, tartományi és önkormányzati választások után néhány nappal némelyek már a lehetséges koalíciókat és a pozíciók leosztását latolgatják, mások tüntetéseket, forrongásokat jósolnak, a Köztársasági Választási Bizottság — az ünnepek miatt előre hozott lapzártánk idején — még számolgat és dilemmázik. Mi pedig semmin sem lepődünk meg. Miért is tennénk, hiszen Szerbiában élünk.
Azon sem csodálkoztunk különösebben, hogy a kampánycsend ellenére több párt az utolsó pillanatig igyekezett befolyásolni a polgárok véleményét. 24-én is találtunk propagandaanyagot a postaládánkban, érkeztek az sms-ek és a telefonhívások, melyekben nemcsak arra kértek bennünket, hogy menjünk el szavazni, hanem burkoltabban vagy nyíltabban azt is megmondták, kire adjuk le a voksunkat. Egyébként a közösségi hálózatoknak „köszönhetően” a pártok választási aktivitása nem áll le, csak más felületekre költözik, éppen ezért a szakemberek szerint a kampánycsendet vagy teljesen el kellene törölni, vagy egynaposra csökkenteni, mint Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Olaszországban és Bulgáriában. Több országban, például Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban nem is létezik kampánycsend. Sőt, az USA-ban sem alkalmazzák ezt a lehetőséget, kivéve a választások napján a szavazóhelyiségek közvetlen közelében, mivel a Legfelsőbb Bíróság a kampánycsendet a szólásszabadság korlátozásának tekinti.
Mint minden választás után, ezúttal is szárnyra keltek a hírek, hogy bizonyos pártok pénzzel, élelmiszercsomagokkal serkentették híveiket, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is vállalják a sorszámok bekarikázásához szükséges sétát, vagy ha erre nem voltak hajlandóak, akkor gépkocsival, kisbuszokkal szállították őket. Mert a választókedv most sem ostromolta az egeket, a tartományban ugyanis a szavazásra jogosultak 55,41 százaléka tartotta fontosnak, hogy ily módon is kifejezésre juttassa a véleményét. Valahol azt az adatot is olvastam, hogy a négy évvel ezelőtti választásokhoz képest 6179-cel csökkent a szavazópolgárok száma.
Habár állítólag minden a papírforma szerint történt, és nem kellett különösebb látnoki képesség a haladók győzelmének a megjósolásához, mégsem volt jó érzés látni például a Blic címoldalát, mely hatalmas betűkkel adta hírül, hogy Vučić elfoglalta, meghódította, bekebelezte (ki-ki fordítsa a maga ízlése szerint a szerb „osvojio” szót) Vajdaságot. És láthattuk a kormányelnök fotóját, felemelt, ökölbe szorított kézzel, mintha valakire le akarna sújtani, arcán egy kárörvendő vagy gúnyos grimasszal. Sem örülni, sem tapsolni nem tudok ennek, de annak sem, hogy a hatalmi koalíciók a magyar többségű községekben is valószínűleg velük alakulnak meg. Bizonyos ellenzéki szerb médiumok már meg is fogalmazták, hogy a haladók a magyarok segítségével uralkodnak majd Vajdaságban.
Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia
