Vajdasági irodalom a lendvai zöldben

Vajdasági irodalom a lendvai zöldben

Más országokba vinni a vajdasági magyar irodalmat mindig különösen jó érzés.

Hálás feladat bemutatni, felolvasni azt, amit csinálunk, ami bennünk van. Ilyenkor mindig gazdagabban tér haza az ember, úgy, hogy hagyott is ott valamit, ahonnan eljött.

A vasárnap nekem mindig is szent és sérthetetlen volt, főleg a délutánok. Olyankor az ágyé, a könyvé és a kávéé vagyok. Ha viszont öt forumos embernek azért kell vasárnap délután autóba szállnia, hogy Szlovéniába vigye az irodalmat, akkor nincs harag.


A lendvai táj (a szerző felvételei)

Miután Virág Gábor Lendváig több mint 400 km-en át vezetett, este meleg és fasírtgombócos fogadtatásban volt részünk nekünk, a Forum Könyvkiadó képviseletében érkezett öt fiatalnak: Virág Gábornak, Patócs Lászlónak, Benedek Miklósnak, Kocsis Árpádnak és Bíró Tímeának.

A bőséges vacsora után megismertük Kepe Lilit, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatóját, aki sokat mesélt nekünk a Lendva községben élő magyarok helyzetéről és kulturális életéről. Lili a Bánffy Központ élén minden erejével azon dolgozik, hogy fellendítse vagy megőrizze a térségben élő aprócska magyarságot, és ezért is hívnak más határon túli magyarokat vendégségbe, hogy színesítsék az ottani hétköznapokat. Visszatérő vendégművészük például Mess Attila, illetve járt már náluk Puskás Zoltán és Szloboda Tibor is. Mielőtt még beleszomorodtunk volna a keserű állapotba, a fáradtságot fenéken billentve belevetettük magunkat a szlovén éjszakába... Vagyis vetettük volna, ám alig találtunk nyitva tartó kocsmát. Bebarangoltuk szinte egész Lendvát, mire elfoglaltuk méltó helyünket az Irish Pubban, ahol a hűsítő Laško mellett csodáltuk a villámlást.


Chagall

Hétfő reggel kockás terítős reggelivel indult a hetünk, és a kávénkat kortyolgatva már alig vártuk, hogy jöjjön értünk Patyi Zoli, aki két napig idegenvezetőként tárta fel nekünk a környék kincseit. Engedj be öt forumost (írót, költőt, szerkesztőt, filozófust stb.) a könyvtárba, és jé, már be is sötétedett... Na, jó, nem. Az irodalomról izgatottan a képzőművészetre váltottunk, hiszen egy Marc Chagall-kiállítás volt látható a Várgalériában. Lelkesen belevetettük magunkat a gyönyörködésbe, Bíró Tímea különösen lelkes volt. A padlástéren levő szoborkiállítás után meglestük a Makovecz Imre által tervezett színház- és hangversenytermet, melyet 1995-ben kezdtek el építeni, és 2004-ben avattak fel. A lélegzetállítóan gyönyörű épület Lendva művelődési háza, melynek színpadán különféle nemzetközi rendezvényeket is tartanak. Ámultunk és bámultunk a csodálkozástól... Ha ilyen színházterme volna Szabadkának, mindenki előadóművész szeretne lenni. Amíg a férfiak a Szentháromság-kápolnát nézték meg belülről, addig Bíró Tímea a toscanai tájat felidéző szőlőültetvényeket, dombokat és hegyeket fényképezte. Teljesen magába bolondította a zöld, és úgy kellett kiáltozni neki, hogy indulás van Patyi Zoli birodalmába, ahol ízletes diólikőrrel koccintottunk a nem mindennapi hétfő egészségére.

Hadik Mihály kápolnában őrzött, természetes módon mumifikálódott földi maradványait természetesen azért Bíró Tímea sem hagyta ki, és örülve annak, hogy él, nekigyürkőzött a finom ebédnek, majd egy rövid pihenő után Muraszombat felé vették az irányt, ahol a Területi Könyvtárban mutatkozott be a kiadó, illetve olvastak fel a szerzők. Papp József körbevezetett bennünket a gyönyörű épületben, ahol a könyveknek irigylésre méltó életük és sorsuk van, ráadásul még játszószoba és pelenkázó is várja a legkisebbeket. A magyar nyelvű könyvek részlegénél meg voltunk döbbenve a felszereltségtől, ilyen kínálatot még némely vajdasági könyvtárakban sem látni. Igazi modern épülete ez az irodalomnak, van mit tanulnunk tőlük, úgy érzem. Egy mediterrán hangulatú pizzériában elköltött vacsora után a jól bevált Irish Pubban zártuk le a kimerítő, ám tartalmas napot.


A Forum Könyvkiadó delegációja

A keddi reggeli és a kétkancsónyi kávé bekebelezése után bepattantunk a kombiba, átgurultunk Horvátországba, és felkutattunk néhány Zrínyi Miklós-emlékhelyet, majd a csáktornyai és a varasdi vár múzeumában időztünk el több órát. Nem esett nehezünkre, a pinceillatú termekben barangolva visszautaztunk a régi korokba, amikor még a kézművességé volt a főszerep. A korhűen berendezett szobákban néhány perc erejéig egy kicsit mindenki beleképzeli magát abba a történelmi időszakba, és a várkapun kilépve eltelik néhány perc, mire visszatér a jelenbe. Bíró Tímea élete egyik legfinomabb kávéját itta meg a varasdi Kavana Grofica Maricában, ahol Kálmán Imre megírta a legnépszerűbb operettjét. A vacsoránál már a kárpátaljai Dupka György is csatlakozott hozzánk, aki jeles képviselője és mozgatórugója az ottani magyar irodalomnak. A Bánffy Központ udvarában a kötetlen beszélgetést Bence Lajos vezette, miközben Bíró Tímeának egy kárpátaljai kis herceg csapta a szelet virággal, mosollyal.

A beszélgetés után hősiesen útra keltünk, és hol Patócs Laci, hol Virág Gábor ült a volánnál, Bíró Tímea pedig azon gondolkodott, hogy minél több határon túli, irodalommal foglalkozó embert ismer meg, egyre inkább az az érzése, hogy a vajdasági magyarság van a legjobb helyzetben a nemzeti kisebbségeket illetően. Van lehetőség könyvkiadásra, beszélgetésekre, folyóiratok megjelentetésére — és lám, utazásra is.


A Makovecz-féle művelődési ház kívülről


A Makovecz-féle művelődési ház belülről

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tuvalu, avagy a süllyedés poétikája
Irodalom
Olvasunk?
Irodalom
Facebook

Támogatóink