Vajdasági diákok ’56-os tanulmányúton

Még nem búcsúlevél
 

Drágám!
Ma meghalt Imre bácsi
— úgy hírlik, én következem —.
Tudod, … nem is olyan nehéz… meghalni
Majd elmondom álmodban… jó?

 ha én is odaérkezem.

Fónay Jenő: Faragott rímek (Az élet legmélyéről) /részlet/

 

A Kisfogház Emlékhely kiállításának anyagából Börtönversek címmel közreadott kiadványban olvashatóak ezek a sorok. A kötet Nagy Imre kivégzésének napját örökíti meg. A mártír miniszterelnököt 60 évvel ezelőtt, 1958. június 16-án akasztották fel 1956-os szerepvállalása miatt, a megtorlások részeként.

A Kisfogház ma emlékhely — ezt is meglátogatták nemrégiben az ’56-os Műhely Civilszervezet által középiskolásoknak megrendezett Nagy Imre és kora című történelmi vetélkedő résztvevői. 

— Mindenkit elvittünk, aki ott volt a versenyen, díjazástól függetlenül, ez minden alkalommal így van, nem teszünk különbséget — meséli Kudlik Zoltán szervező. — Az, aki jelentkezik a versenyre, már győztes, mivel egy tanulmányi úton részt vehet. A tudás megszerzésén túl fontosnak tartjuk az értékek továbbadását ’56-tal kapcsolatban, ezért merült fel az ötlet, hogy egy tanulmányút formájában a diákok meglátogassák azokat a helyszíneket, amelyeket a felkészülés során feldolgoztak.
 


Búcsúkép a Nagy Imre-szoborral (Kudlik Zoltán felvételei)

A Nagy Imre Emlékház támogatásának, illetve partnerségének köszönhetően megtekintették az állandó kiállítást, továbbá magát az épületet, ahol Nagy Imre élt és dolgozott miniszterelnöksége idején.

— Az interaktív kiállítást Fodor Fanni történész, tárlatvezető mutatta be nekünk, érdekes információkat tudtunk meg Nagy Imre életéről, a személyes tárgyait bemutatva, a dolgozószobáját megismerve. Ezután a Kossuth térre vettük az irányt, ahol megnéztük az ország karácsonyfáját — igaz, csak messziről, mert éppen tüntetés volt —, és mivel adventi időszak van, ez külön élmény volt a gyerekeknek.

A Nagy Imre-szobrot is megtekintették a Vértanúk terén, ennek most külön aktualitása is van, hiszen a szobrot máshová helyezik, így valószínűleg utoljára látták itt, ahogyan az országház felé tekint, ezzel is utalva az ’56-os eseményekre — részletezi
.


A mártír miniszterelnök dolgozószobájában — előadás a Nagy Imre Emlékházban
 

A tanulmányi út résztvevői innen a Kisfogházba vették útjukat, ahol kivégezték a Nagy Imre-per áldozatait.

— Szintén egy állandó tárlatot néztünk meg, átérezhettük a kivégzés színhelyét, azt a légkört, amely körbevette Nagy Imrééket azon a napon, amikor a forradalom áldozataként a vesztőhelyre vitték őket. Utunk innen a 301-es parcellába vezetett, ahol a felújított látogatóközpontban egy félórás előadás keretében megismerkedtünk azzal, hogyan építették ki ezt a monumentális emlékhelyet.

Nagy Imre és a vele egy napon kivégzett Maléter Pál honvédelmi miniszter, valamint Gimes Miklós újságíró holttestét először a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva, majd két és fél évvel később, titokban kihantolták őket, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső 301-es parcellába, és arccal lefelé elásták földi maradványaikat, a temetői nyilvántartásba pedig hamis neveket jegyeztek be. 1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten, hatalmas tömeg kíséretében.

 

— Itt állítottak emléket dr. Rajki Márton zentai származású ügyvédnek és a temerini Sörös Imrének is, akik szintén részt vettek a budapesti eseményeken — hangsúlyozza Kudlik Zoltán, és hozzátette, a diákok megkeresték mindkettejük sírját a 301-es parcellában, ezzel tisztelegve a délvidéki mártírok emléke előtt.

 

Az utazás a Tartományi Ifjúsági és Sporttitkárság támogatásának köszönhetően jött létre. A temetői emlékhelyek meglátogatása hagyta a legmélyebb nyomot a péterrévei Seres Szandra, a szabadkai Vegyészeti-Technológiai Iskola diákja szívében.

— Jó lenne, ha mindenki eljöhetne ide. Fontosnak tartom az újratemetést, hogy a főbb forradalmárok utólag tisztességes temetésben részesültek — magyarázza.

A szabadkai Törtei Petra, a helyi Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola diákja pedig a Kisfogházat emelte ki.

— Szerintem nagyon fontos az ’56-os forradalom eseményeiről tudni, hogy mi miért történt, mi volt a célja, ezek alapinformációk minden magyar ember számára. Engem nagyon megrendített a Kisfogház, ahol kivégezték Nagy Imrét. Amit ott hallottunk, az mindannyiunkra nagy hatással volt. 

Győri László, a topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola diákja elmondta, őt mindegyik helyszín megérintette, de közülük is kiemelkedik a börtön emlékhely, Nagy Imre kivégzésének körülményei.

— Mindenkinek tudnia kellene az igazságot Nagy Imre haláláról, ez alapdolog, nagyon fontos tisztában lenni vele — fogalmazta meg véleményét.

— Ez egy új típusú élmény számukra — összegzi Kudlik Zoltán. — Mivel az ’56-os forradalom, ha a történelmet nézzük, viszonylag közel van hozzánk, hang- és képanyagok is fennmaradtak, úgyhogy ezek a kiállítások azért is érdekesek, mert az audiovizuális anyagok még jobban visszahozzák azokat a napokat, amikor a forradalom kitört Budapesten, és az egész ország területén harcok dúltak — akár a sortüzekre gondolok, akár arra, hogy Erdélyben is szimpatizáltak a forradalommal, akár a visszaemlékezők beszédeire, ami szintén nagyon fontos, hiszen olyan személyek osztják meg élményeiket az átélt eseményekről, akik ott voltak ’56 idején Budapest utcáin, és esetleg elvesztették családtagjukat, barátjukat. Mindez óriási hatással volt rájuk, a mai napon is akkora átéléssel beszélnek erről, mintha tegnap történt volna. Látom azt, hogy évről évre visszatérő versenyzőink vannak, akik azt mondták, azért is szeretik ezt a megmérettetést, mert egyedi, mert nemcsak a tudást díjazzuk, hanem az akaratot és a szorgalmat is. A tanulmányúttal még közelebb tudnak jutni ’56 szellemiségéhez, és remélhetőleg tovább fogják ápolni ezt a hagyományt. Az elmúlt évek során volt rá példa, hogy a vetélkedőnek köszönhetően érettségi témaként választotta valaki ’56-ot, vagy történelem szakon tanult tovább. Többen csatlakoztak a szervezet munkájához, aktív tagként, ott vannak a rendezvényeiken — meséli, s végül egy személyes élménnyel zárja. — A nyáron voltam Erdélyben és Sepsiszentgyörgyön, találkoztam erdélyi ’56-osokkal, a személyes élményeiket elmesélve megkönnyeztem őket, látva azt, hogy még mindig milyen átéléssel mesélnek az akkori eseményekről. Minden egyes új történet, minden egyes új dolog, amit megismerek ezzel kapcsolatban, megérint, mivel mindegyikben egy személyes tragédiát, sorsot ismerek meg, melyben mindenki a saját ’56-os harcát vívta meg.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A tenni akaró közösség
Riport
Facebook

Támogatóink