home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Vadász vagy zsákmány?
Perisity Irma
2017.08.20.
LXXII. évf. 33. szám
Vadász vagy zsákmány?

Az emberek egymás közötti viszonyát számtalan tényező határozta meg régen is, alkalomtól, helytől és helyzettől, no meg a részvevőktől függően. Mára csak annyival bővült a kínálat, hogy a zaklatás modernebb, mobbing név alatt vált különféle formákban divatossá. És szedi az áldozatait.

— Nem tudom, kinek a kezdeményezésére és mikor került a köztudatba és a törvényhozásba ez a kifejezés, de annyi biztos, hogy szinte bármire rásüthető — mondja a hatvan körüli férfi meggondoltan. — Több mint tizenöt évig voltam elismert üzletember, aki a saját szakmájában igyekezett önerőből tisztességes életfeltételeket nyújtani a családjának. Igaz, lassan haladtam előre, de mindig csak arra támaszkodtam, amit magam teremtettem meg. Ezért sikerült hírnevet szereznem a vállalkozásomnak és önmagamnak, a családomnak pedig tiszteletet. Egészen a három éve történt esetig, amely kettétörte nemcsak az üzleti sikeremet, hanem a magam és a családom életét is.

A kisvárosban, amelyben születtem, a családom minden tagját, az őseimet is ismerik/ismerték. Itt fejeztem be a középiskolát, innen kerültem Pécsre, ahol elvégeztem a főiskolát. Visszatérve megnősültem, majd tíz, társadalmi vállalatban töltött munkaév után megnyitottam a saját vállalkozásomat. Igaz, elég zűrös idők voltak, de a minőségi munka, a korrekt viszonyulás az üzletfelekhez meghozta a gyümölcsét: minden megpróbáltatás ellenére sikerült fennmaradnunk. Eleinte csak én és a fiam dolgoztunk, de lassan bővült a műhely, majd felépült a bemutató- és eladóközpont. És tíz év után már tizenkét embernek nyújtottunk tisztességes megélhetést. Sohasem volt semmilyen gondom az üzleti életben, bármilyen nehéz volt is, tiszteletben tartottam a szabályt, amely szerint: add meg a császárnak… Már nem is tudom pontosan mikor, de az egyik ismerősöm megkért, hogy ha munkaerőre lesz szükségem, adjak lehetőséget a komája lányának, aki a szüleivel él, és nem talál munkát. Persze, nem ígérhettem semmit, de azt mondtam, ha szükség lesz munkásra, szívesen segítek a családon.

Valahogy abban az időben kaptunk egy nagy rendelést Szlovákiából, és alkalmazni kellett két munkást. Felvettem az ismerős által említett fiatalasszonyt, akiről csak később derült ki, hogy már kétszer volt férjnél. Eleinte nem is volt gond vele, igaz, sokszor zúgolódott, hogy miért kell túlóráznia — melyet egyébként rendesen megfizettünk —, hiszen ő még fiatal, néha szórakoznia is kell. Megjegyzem, amikor felvettük őket, hangsúlyoztam, hogy a munkaviszony meghatározott időre szól, amíg el nem készül a külföldi megrendelés. Utána nem tartunk igényt a munkájukra a következő alkalomig. Egy nap a fiatalasszony igencsak lenge öltözékben jelent meg a délutáni váltásban, én pedig szóvá tettem, hogy a munkahely nem a mellek kiállítására való. Másnap az anyja is vele jött, és az udvarban utasított rendre, mondván: az ő gyereke nem örömlány, vele nem lehet akárhogy beszélni. Szó szót követett, biztosan én is mondtam olyasmit, ami nem volt éppen ildomos, de arra álmomban sem gondoltam, hogy az ügyből per lesz. A munkát persze nem hagyta ott, de két hét múlva megkaptam az ügyvédjétől az értesítést, hogy beperelt. Eleinte nem akartam elhinni, hiszen minden nap megjelent a munkán, azt hittem, valami ízetlen tréfáról van szó. De megjött a bírósági idézés még mielőtt lejárt volna a fiatalasszony szerződése.

Nem akarom részletezni az ügyet, hiszen már néhány éve folyik a per. Fel nem tudom fogni, honnan szerezte a három tanút, akik állítólag éppen vásároltak nálunk, amikor én tisztességtelenül viselkedtem vele. Hiába állítottam, hogy én sosem láttam őket az üzletünkben, egyébként pedig a fiatalasszony a termelési részlegben dolgozott, nem a boltban. Megettem már a kenyerem javát, de annyi disznóságot, amennyit ez a gyerek a bíróságon mondott rólam, én még nem hallottam. Olyan kifejezések, olyan helyzetek kerültek jegyzőkönyvbe, amelyeket el sem tudtam képzelni. Közben lejárt a szerződése, és természetesen nem hosszabbítottam meg. Ez újabb pont lett a feljelentésben: azt állította, hogy nem akart velem lefeküdni, ezért kapott felmondást. Időközben rengeteg piszkos dolgot tudtunk meg róla és a családjáról. Nekem is két felnőtt gyerekem van, és ezeket az információkat nem akartam felhasználni elenne a perben. Úgy kell nekem! A tavasszal született meg az első bírósági végzés: munkahelyi és szexuális zaklatás miatt tetemes pénzbírságra ítéltek. A magyarázat: az átélt zaklatásért, emberi jogai megsértéséért, a tisztessége elleni merényletért!

A feleségem röviddel az ítélet után beadta a válókeresetet, azt mondja, lesül a bőr az arcáról, ha végigmegy az utcán. Tudja, ilyen esetekben nem ér semmit, hogy milyen ember valaki valójában, mit tett addig. A bírósági végzés eltiltott az igazgatói tisztségtől is meghatározott időre. Lassan maradoznak el az üzletfelek, régi barátok vonulnak tőlem tisztes távolságra, ha meglátnak. Most csak azt várom, mi lesz a sorsa a fellebbezésemnek. Azért nem ártana, ha valaki a jog részéről megmondaná, igazából mi is vagyok én ebben a történetben: vadász vagy zsákmány? Mert meggyőződésem, hogy rajtam kívül már mások is megjárták a mobbing rázós útját.


A nyitókép illusztráció: Pixabay.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..