VM4K: Magyarország a II. világháborúban

VM4K: Magyarország a II. világháborúban

Magyarország a második világháborúban címmel tartott előadást Szabadkán prof. dr. habil. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezetője. A csütörtök esti történelmi előadás a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ (VM4K) Európa és mi elnevezésű programsorozata keretében valósult meg.

— Az idő rövidsége miatt bármeddig jutok el: sajnos ezt a háborút sem nyertük meg — mondta bevezetőjében Szakály Sándor, aki érdekfeszítő és lényegre törő előadásával teljesen lekötötte a hallgatósága figyelmét. — Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért és hogyan lépett be Magyarország a háborúba. Azt gondolom, hogy egy olyan közösségben, ahol a kisebbségi létet kell, hogy megéljék, az a szó, hogy Trianon, pontosan megmagyarázza azt, hogy mi a jelentősége Magyarország XX. századi történelmében az 1920. június 4-ei eseménynek, és mit próbált megtenni az akkori Magyarország az 1920 és 1938 közötti időszakban, hogy a versailles-i Nagy-Trianon palotában megköttetett egyezményen változtasson. Valójában a II. világháborúba való belépés is innen indult el. A magyar társadalom számára Trianonnak az volt a hozadéka, hogy a két világháború közti Magyarországon politikai pártnak, mozgalomnak, bármilyen erőnek nem volt semmilyen társadalmi támogatottsága, ha nem fogalmazta meg alapcélként a revíziót, a területek visszaszerzését. A kérdés az volt, hogy az akkori Európában ennek a programnak vannak-e, lesznek-e támogatói, mert egy európai nagyhatalomból egy európai kis országgá csonkult, alig 8 millió lakosú Magyarország vajon képes lehet-e megvalósítani ezt a célt. Nyilván nem, ezért — mint minden kisebb állam — Magyarország is igyekezett társakat, támogatókat, partnereket találni. Az 1920-as évek végétől olasz segítséggel, 1933 után pedig fokozatosan a Németországhoz való közeledéssel tartotta megvalósíthatónak a határrevíziót — mondta Szakály.

1939-ben a Szovjetunió és Németország valójában érdekszférákra osztotta fel Európát. Németország, miután 1939-ben megtámadta Lengyelországot, használni akarta a magyar vasútvonalat Kassánál, viszont a lengyel—magyar barátságra hivatkozva Magyarország ezt elutasította. Annak ellenére is, hogy Németország segítette a magyar revíziós törekvéseket, aminek révén visszakerülhetett Magyarországhoz a Felvidék és Kárpátalja. Ezzel Magyarország közvetlenül határossá vált Lengyelországgal.

Magyarország Jugoszlávia esetében sem fogadta el a trianoni határokat, de a két ország közötti kapcsolat viszonylag jó volt, és a felek 1940. december 12-én örök barátsági szerződést kötöttek egymással. Jugoszláviában viszont megdöntötték a németekhez közeledő kormányt, ezért Németország támadást indított. Zágrábban pedig kimondták a horvát önállóságot, amivel megszűnt az a Jugoszlávia, amellyel Magyarország szerződésben állt, így nem került sor szerződésszegésre, amikor Magyarország megkezdte a Délvidék visszacsatolását. A katonai közigazgatás bevezetésével újból Magyarország fennhatósága alá került a Délvidék egy része, a többi visszacsatolt területtel pedig Magyarország ismét európai középhatalommá vált, és a háborúban való szerepe elkerülhetetlen lett.

Az egyórás előadás során a történész részletekbe menően, ok-okozati összefüggésekre rávilágítva nyújtott betekintést a II. világháború Magyarországgal kapcsolatos történéseibe, a revíziós törekvésekbe, az elcsatolt területek visszaszerzésébe, illetve az azt követő háborús eseményekbe.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink