home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Utcai harcok Péterrévén!?
Tomek Viktor
2007.08.22.
LXII. évf. 34. szám
Utcai harcok Péterrévén!?

A park, ahol rendszeresek az incidensekGyöre István két gyermek édesapja, végzettsége szerint jogász, nyolc évig mint bűnügyi felügyelő dolgozott az óbecsei rendőrségen, jelenleg egy családi vállalkozást vezet. Elmondása szerint mindkét gyermekét az utóbbi néhány hónapban többször megalázták...

A park, ahol rendszeresek az incidensek

Györe István két gyermek édesapja, végzettsége szerint jogász, nyolc évig mint bűnügyi felügyelő dolgozott az óbecsei rendőrségen, jelenleg egy családi vállalkozást vezet. Elmondása szerint mindkét gyermekét az utóbbi néhány hónapban többször megalázták és megverték. Az atrocitások és fenyegetések őt magát és két hónapos terhes feleségét sem kerülték el.
- Május elején szereztem tudomást arról, hogy kisebbik fiamat, Róbertot (17) és barátait a parkban több ízben zaklatták helybeli szerb nemzetiségű gyerekek, egy részük menekült családból való. Arra kényszerítették őket, hogy énekeljék el a szerb himnuszt, s ha nem tudták a teljes szövegét, felpofozták vagy megverték őket, de előfordult olyan eset is, hogy a Đurđevdant kellett elénekelniük. Tudomásomra jutott, hogy a magyar gyerekek is elkezdtek szervezkedni, próbáltam ezt megtiltani nekik. Nem akartam, hogy úgy járjanak, mint azok a bizonyos temerini fiatalok, akiket jól megbüntetett a szerb állam. Mindjárt el is mentem az egyik pofozkodó szerb gyermek szüleihez - mivel jó barátok vagyunk -, s az édesapa megígérte, hogy beszél a fiával. Ez meg is történt, a fiú jó értelemben meg is változott. Ezután érdeklődni kezdtem az atrocitások felől, tudomásomra jutott, hogy nem egyedi esetekről van szó. A megalázott magyar fiatalok állításuk szerint azért nem mertek korábban szólni, mert az egyik verekedő fiatal apja rendőr. Úgy gondolom, hogy nemcsak egyszerű verekedésről van szó, hiszen amikor 10-15 szerb fiatal leállítja ok nélkül az utcán a magyarokat - legtöbb esetben 2-3 gyereket -, és énekeltetnek velük különféle szerb dalokat, közben szidják a magyar anyjukat és leköpködik őket, akkor ne mondja nekem senki, hogy az egyszerű verekedés.
Június 10-én hajnali 5 óra 30 perckor a idősebbik fiam, István (19) egy zentai szórakozóhelyről jött haza autóbusszal. Óbecsén egy 10-15 tagú szerb banda felszállt a járműre - szemmel láthatóan erősen ittas állapotban voltak -, közben az utasok közül ketten leszálltak dolgukat végezni, majd amikor visszamentek a buszra, hatan-heten agyba-főbe verni kezdték őket a sofőr szeme láttára, aki nagy nehezen véget vetett a verésnek. Útközben megint elkezdődött a verés, ekkor már a fiam is kapott, hasba rúgták, a fejét verték, miközben a sofőr a buszt vezette. A megijedt és megvert magyar fiatalok hajnalban telefonáltak, hogy menjek gyorsan, mert meg akarják őket ölni. Gyorsan autóba ültem, és elhajtottam az buszmegállóig. Egy másik szülőnek is szóltak. Lerángattam a gyerekeket a járműről, közben a szerb banda körülfogta az autómat. Elkezdtek lökdösni, szidták a magyar anyámat, provokáltak, de volt annyi erőm, hogy ellen tudtam állni. Nem verekedtem senkivel. Cserébe összerugdosták az új autómat. Természetesen mindjárt szóltunk a rendőrségnek, de azt mondták, hogy nincs rendelkezésre álló járőr. Egyórás huzavona után engedtek el bennünket. Másnap elmentünk az orvoshoz látleletért. A gyereknek úgy be volt dagadva az arca, hogy azt hitték, eltört az álkapcsa, ezért Zentára küldték röntgenre. Szerencsére nem tört el semmije. Jelentettük az esetet a rendőrségen, a látleleteket elvették, de a helyszínre nem jöttek ki, nagy nehezen a személyautómat is lefényképezték, közben láttam, ahogy az egyik rendőr - akinek a gyereke a verők között volt - magyar kiskorú fiatalokat tuszkol be a járőrkocsiba. Számomra ez a jelenet a mai napig nem világos. Azóta még egy incidens történt. Július 21-ére virradóra a helyi közösség épülete melletti számítógépteremben egy szerb fiatalokból álló csoport kislányokat zaklatott, szerencsétlenségemre kisebbik fiam, Róbert is ott volt. A szórakozóhely tulajdonosa kizavarta a randalírozókat, ezután az ott levő magyar gyerekek ijedtükben hazamentek, legalábbis hazafelé indultak. A kisebbik fiam és társasága a parkon keresztül indult haza, s útközben találkoztak a szerb fiatalokkal. Leköpték őket, szidták a magyar anyjukat. Bemenekültek egy másik szórakozóhelyre, majd amikor úgy gondolták, hogy tiszta a levegő, hazaindultak. A randalírozó csoport azonban, állig felfegyverkezve botokkal és dorongokkal, bevárta őket egy sarkon. A gyerekek a házunkig menekültek, közben egy üvegpalack eltalálta a fiamat, széttört a fején, a garázsajtón keresztül aztán sikerült bemenekülniük. Róbert mobil telefonon azonnal felhívott segítséget kérni. Közben a randalírozók a garázsajtón keresztül próbáltak bejönni, még a kilincset is lerúgták. Kutyaugatásra, üvöltözésre és telefoncsörgésre ébredtem fel. Amíg én lejöttem az emeletről, 2 hónapos terhes feleségem az erkélyről próbálta csitítgatni a megvadult csőcseléket, megtorlásként az egyik (Mišković Goran) a következőket kiabálta fel: ,,Kurvo jedna mađarska, siđi dole, da vidiš, šta je muško. Mindezt tisztán halottam. Kimentem az utcára, s ahogy kiléptem, valamivel hátulról a vállamra sújtottak, majd elmenekültek. Zavartuk őket, az egyiknek a kezéből sikerült kicsavarni egy botot. Azonnal szóltunk a rendőrségnek. Mielőtt azonban az igazságszolgáltatási szervek megérkeztek volna, három menekült felnőtt - az egyiknek a gyereke a randalírozók között volt - érkezett a házamhoz. Fenyegettek, hogy ,,kinyírnak', mert verem a gyerekeiket. Időközben a rendőrök is megérkeztek, s szintén részesültek a menekült gyerekek szüleinek modorából. A rendőrség nem végezte szakszerűen munkáját. A helyszínelés nem történt meg.
Az eseteket a rendőrségen kívül jelentettük a községi és a kerületi ügyészségnek. Az összes bizonyítékot átadtuk. A vádba belefoglaltuk azt is, hogy ezek nem egyedi esetek, előfordult, hogy valakit combon szúrtak, vagy a nagykést tartották a torka alá, és a halálos fenyegetésekről is említést tettünk. Kértük a hatóságokat, hogy védjenek meg bennünket ettől a bűnözőcsoporttól, hisz általában ugyanazok követik el az atrocitásokat. Az esetet jelentettük a VMSZ-nek is. A mai napig semmi sem történt, ezért fordultunk a sajtóhoz - foglalta össze Györe István az elmúlt néhány hónap történéseit.
Az incidensekkel kapcsolatban a helyi közösség véleményét is kikértük. Kiss Zoltán, a helyi közösség titkára elmondta, hogy a minap határozatot hozott a tanács, amelyben többek között követeli, hogy az állami szervek a törvényes rendelkezésekkel összhangban a legrövidebb időn belül tegyék meg a szükséges intézkedéseket.
Pásztor István, a VMSZ elnöke minapi sajtótájékoztatóján kitért a péterrévei esetre is. A kilengések kapcsán levelet intézett Dragan Jočoć belügyminiszterhez, az ügyek gyorsított ütemben való kivizsgálását kéri.
Augusztus 17-én lakossági fórumot tartottak az atrocitásokkal kapcsolatban, amelyen részt vett Tápi Lajos, a Magyar Köztársaság szabadkai vezető konzulja és Dušan Jovanović, Óbecse polgármestere. Mindketten elítélték az erőszakot, és a békés együttélésért szálltak síkra. Az óbecsei polgármester elmondta, hogy levelet ír a szerbiai belügyminiszternek és igazságügy-miniszternek. Ebben kérni fogja, hogy vizsgálják felül az óbecsei belügyi titkárságnak a történtekhez való hozzáállását.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..