A buli a tetőfokon

Szerdán este a sétaerdei sportcsarnokban, a Vajdasági Ifjúsági Fórum (VIFÓ) szervezésében sor került az egyetemi hallgatók és a főiskolások hagyományos találkozójára, a jubileumi, tizedik Gólyabulira. Az idei rendezvényen csaknem 1300 fiatal vett részt Vajdaság minden részéről, a középiskola első osztályától kezdve a végzős egyetemistákon át egészen a harmincas-negyvenes éveiket taposó örökifjakig.
Megérkezésünkkor - úgy 20.45 óra tájban - már néhány százan vártak arra, hogy megvehessék a 150 dinárért árusított belépőjegyet. Figyelemre méltó, hogy a fiatalok fegyelmezetten, nyugodtan, a legkisebb lökdösődés nélkül álltak a sorban, ügyet sem vetve a szomszéd tömbházból kiabáló néhány suhancra. A beléptetés módját és technikáját még a legmenőbb discótulajdonosok is megirigyelhetnék. A kigyúrt, marcona fiatalemberek - a sötét utcán nem lehet valami nagy élmény találkozni velük - mosolyogva megmotoztak mindenkit, akinél alkoholt vagy egyéb tiltott tárgyat találtak, udvariasan megkérték, hogy előbb forduljon vissza, vigye ki a tiltott dolgot, és aztán nyugodtan beléphet a sportcsarnok területére. Bent, a röplabdapályára varázsolt alkalmi koncertteremben már javában rázta hosszú haját néhány fiatal, a zentai Adrenalin együttes zenéjére. A gólyabulikat rendszeresen látogató hazai zenekar kitűnő hangulatot varázsolt a terembe, amely percről percre szűkebbnek bizonyult az érkező fiatalok számára. Tizenegy óra tájban már akkora volt a tömeg a teremben és az előcsarnokban egyaránt, hogy legalább tízperces sétát kellett megtennie annak, aki esetleg ki szeretett volna jutni a szabadba egy kis friss levegőt szívni. És akkor még nem is beszéltünk a pult előtt álldogáló, szomjukat csillapítani óhajtó vendégekről, akiknek fél órájukba is tellett, amíg hozzájuthattak kedvenc italukhoz. Nem igazán szeretem a tömeget, de ott a sportcsarnokban, ezen a csodálatos szerda estén, boldogan pásztáztam végig tekintetemmel az emberáradaton és egyfajta boldogság lett rajtam úrrá, hogy lám, mennyien vagyunk, milyen erősnek látszunk, s ha összefogunk, akkor talán nem is olyan reménytelen a jövőnk.
A budapesti Bananas együttes fellépésével már a tetőfokára hágott a hangulat, s mindenki felszabadultan énekelte többek között a Beatrice, a Republic, a Koral és még jó néhány zenekar egykori nagy slágereit. A bulizástól kimerülve, a kijárat felé bandukolva kértem ki néhány fiatal véleményét a bulival kapcsolatban.
- Már nem számolom, hányadszor vagyok gólyabulin, a középiskola befejezése óta látogatom őket, mindegyikhez sok szép élmény fűz. Talán mégis a legelső volt a legjobb, amikor a Republic együttes vendégszerepelt a szabadkai sportcsarnokban. Nagyon jól érzem magam, pedig nem is ittam semmit. Nem szükséges alkoholt fogyasztanom ahhoz, hogy jól érezzem magam, de az emberek többségének, sajnos igen, mivel csak így tudnak felszabadultan bulizni - mondja a szabadkai Nyers Árpád, aki jelenleg civil katonai szolgálati idejét tölti.
A következő pillanatban két szőke ciklon rohamozott meg, s megkértek, hogy készítsek róluk egy felvételt. A kérés teljesítése nem esett nehezemre, de én is kértem a lányoktól valamit, mégpedig egy rövid nyilatkozatot. Zolna és Reni elmondták, hogy szerintük az ilyen rendezvényekre óriási szükség van, mert összehozza a vajdasági magyar fiatalokat, akiknek nem áll sok alkalom a rendelkezésükre, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak egymással.
- Őrült tömeg van, az emberek keverik az alkoholt és a dohányt. Személy szerint nem nagyon bírom az egészet, fulladok, tízpercenként ki kell mennem friss levegőt szívni. Az együttesek nagyon jó zenét nyomnak, nincs sok részeg, aminek nagyon örülök. Jó látni, hogy a fiatalok ilyen nagy számban összejöttek, minden dicséret a szervezőké, akik ezt a csodálatos estét szerezték nekünk - jegyzi meg Oszkár, aki egy svéd egyetem hallgatója.
Egy csodás, fekete hajú hölgy szomorúan álldogál a folyosó végén.
- Nem volt kedvem eljönni, mivel a barátom ma ment el katonának. De olyan nagyszerű a hangulat, annyira barátságos és segítőkész mindenki, hogy máris egy kicsit jobban érzem magam. Évente többször kellene ilyen rendezvényt tartani, mert itt azokkal az emberekkel is összefuthatunk, akikkel év közben nem találkozunk - mondja, most már mosolyogva, a noszai Andrea.
- Nekünk, magyaroknak szükségünk van ilyen rendezvényekre, mert a magyarság máshol nem jön össze, nekünk pedig össze kell tartanunk, amennyiben itt szeretnénk boldogulni szülőföldünkön - súgja a fülembe Ildikó, a leendő óvónő, s már rohant is be bulizni Nagy Feró Boldog szép napok című dalára.
A buli végén, úgy két óra ,,magasságában' kértem meg Diósi Violát, a VIFÓ elnökét, hogy értékelje néhány szóban a tizedik gólyabulit.
- Úgy érzem, hogy az idei buli nagyon kellemes légkörben zajlott, jóval nyugodtabb hangulatban, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti. Külön örülök annak, hogy nem történt semmilyen incidens, minden a legnagyobb rendben zajlott. Sokkal több kezdő egyetemista volt itt ma, mint az előző években, tehát az idei rendezvény valóban a gólyáknak szólt. A zenekarok is jól teljesítettek, örülök, hogy mindenki nagyon jól érezte magát ezen az estén - fejezte be beszélgetésünket Viola.
Valóban mindenki jól érezte magát, szinte csak mosolygós, vidám arcokkal lehetett találkozni. Ezen az estén még a bőrfejű és a punk is remekül megfért egymás mellett. Mindenki átérezte, hogy nekünk, magyaroknak valóban össze kell fognunk megmaradásunk érdekében, mert ha nem így teszünk, akkor elveszünk. A fiatalok bebizonyították, hogy képesek minderre, s ez erőt adhat mindannyiunknak a jövőt illetően. Egyeseknek példát vehetnének róluk...