A nagy nyári melegben sem lankad a lurkók kreativitása, játék- és alkotókedve — ezért is rendezte meg Fogarasi Vida Gabriella óvónő júliusban a legkisebbeknek szóló barkácsdélelőttöt. A foglalkozásokkal — melyekre az idén először, de remélhetőleg nem utoljára, Palicson, a szervező családi házában került sor — a hosszú nyári szünetet kívánta tartalmasabbá tenni a pedagógus.
A közös barkácsolásról szóló lehetőségre Gabriella elsősorban saját kislányának az osztályában, néptánccsoportjában, illetve az ismerősök körében hívta fel a figyelmet, arra azonban ő maga sem számított, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés — naponta mintegy negyven gyermek vett részt a foglalkozásokon. A helyszín megfelelő volt erre a célra, a teraszon felállított hosszú asztal körül ugyanis mindenki kényelmesen elfért. Gabriella édesanyja személyében egészségügyi nővér is felügyelt a kicsikre. A részvevők korhatárát a tervezett 5—10 évesről 4—14 évre bővítették, hogy a fiatalabb és az idősebb testvérek is ott lehessenek. A műhelymunka anyagköltségéhez a szülők is hozzájárultak szerény összeggel, így még egy kis rágcsálnivalóra is futotta.
A gyerkőcök kedvükre rajzoltak, festettek, nemezeltek, papírkosarat fontak, üveget festettek, és a játék, a barátkozás, a sok nevetés sem maradhatott el. A foglalkozások öt napján szakembereket is érkeztek. A nemezelésben Lévay Zsófia, a festésben, rajzolásban pedig Török István festőművész volt Gabriella segítségére.
— Nemezelni ismét fogunk — mondta Gabriella. — Első nap az alapokkal ismerkedtünk meg, karkötőket és labdákat készítettünk, most pedig szélcsengőt. Úgy érzem, hogy igényelik a gyermekek ezeket a foglalkozásokat, ezért jövőre is szeretnénk meghirdetni. Akkor talán még több barkácsmunkát illesztünk a programba, akár gyöngyfűzést, gölöncsérezést is, hogy még színesebb programot kínáljunk a kicsiknek.
Ottjártunkkor a vízfesték helyes használatát sajátították el, és annak varázsát élvezték a gyermekek, majd előkerült a zsírkréta is, mellyel szebbnél szebb pillangókat kanyarítottak a szorgos kezecskék. Török István egy, az elkészült alkotásokból válogatott gyermekrajz-kiállítás lehetőségét is felajánlotta Gabriellának.
— Valamikor sokat zsűriztem gyermekrajzokat, és nem értek egyet azzal, hogy a kiállítási anyagokat csak úgy odaszögezik, odaragasztózzák a falra. Meg kell adni azt a tiszteletet, amit ezek a gyerekmunkák megérdemelnek — hangsúlyozza a festőművész, majd a pedagógiai munka fontosságáról is szólt: — Természetesen nem lehet pár óra alatt megtanulni festeni, ez mindössze ízelítő. De ha már páran megtanulják alkalmazni a technikát, akkor nem volt hiábavaló a munkánk.
A gyermekmunkákból való válogatást a palicsi könyvtárban mutatják majd be. És ki tudja, talán éppen ez az élmény lesz olyan meghatározó a gyerkőcöknek, hogy a továbbiakban is szívesen és örömmel foglalkoznak majd képzőművészettel.
