Ujjlenyomat a KDSZ-ben

Ujjlenyomat a KDSZ-ben

Az előadás már a színház udvarában megkezdődött. Két határőr (rendőr?) fogadta a közönséget (a menekülteket?/határátlépőket?) pénteken este a Kosztolányi Dezső Színház udvarában. Egy elkerített, zsúfolt részben vártuk, hogy beengedjenek a színház (Európa?) kapuján, és belessünk a menekültek (jólétben élő külföldiek?) életébe. Gyanútlanul adtuk le ujjlenyomatunkat a „jegyszedő rendőrkisasszonyoknak”.

Kíváncsi vagyok, volt-e olyan, aki nem volt hajlandó ujjlenyomatot adni.
De mi is ez az egész?
A Kosztolányi Dezső Színház új produkciója, az Exodus, melyet Tolnai Szabolcs rendezett.



A menekülttéma manapság az egyik legidőszerűbb, mondhatni, legforróbb beszédtéma, mindenki gondol róla valamit, és látni véli a megoldást erre az igencsak összetett gondra. Az isten hozottól a halál rájukig mindenfélét hallani. Természetes hát, hogy a művészeket is megihlette. Tolnai Szabolcsot és a Kosztolányi csapatát (Berta Csongort, Czumbil Orsolyát, Kucsov Boriszt, Mészáros Gábort, Mikes Imre Eleket és Nagyabonyi Emesét).

Egy sűrű szimbólumrendszerrel átszőtt (ujj)lenyomatot kap a néző, úgy is mondhatnánk, a pofájába, hiszen néhol bizony nehéz megfejteni ezeket az utalásokat. Kell hozzá gondolkodnunk. (Tudom, ez sokaknak nehéz lehet.) Eme lírai jelenetek ellenpontozásai a fekete humorral átszőtt pillanatok. Az elején a tengerparton napozgató olaszok, akik ruhába akarják „csomagolni” az éppen beérkező nézőket (menekülteket), hiszen azok biztosan fáznak — mondják ezt a fürdőruhás olaszok, majd az országukban meglévő rengeteg lehetőséget kezdik prezentálni, kifejezik örömüket, hogy megérkeztünk.



A másik igencsak erős élű jelenet már Németországban játszódik, ahol az Angela Merkel-kinézetű kosztümös hölgy egyesével adja át saját ruháit a nemrég még alsóneműben vonagló afgán lánynak. Közben kérdéseket zúdít rá: Szeretné-e a munkájukat, a ruhájukat, a szép, tiszta utcáikat stb.? A válasz mindre igen. Viszont arra a kérdésre, hogy szeretné-e a kultúránkat, fejcsóválás a válasz.

A jelenet végén a fekete szárnyakat kapó, láncra kötött lány az alsóneműs politikusnő ritmusára futkározik látszólag boldogan, majd egyre fáradtabban, végül pedig ráfagy a mosoly az arcára. Megjegyzem, az angyaloknak nincs túl jó dolguk az előadásban, nem segítenek. Nem segíthetnek.


Molnár Edvárd felvételei

A harmadik kulcsjelenet helyszíne egy angol arisztokrata család otthona, a szereplők éppen születésnapra készülnek, egyikük pedig kerítést húzat fel „azok” és a kitömött madara közé, mely nagyon stresszes, amióta „ezek az emberek” megjelentek. Ezután eljátsszák, hogy kvázi milyen erős is ez a kerítés, milyen csuda nagy védelmet nyújt, és a buli közepén ételt dobálnak a kerítésen át a közönségnek. Monty Python is megirigyelhetné a jelenet néhány mozzanatát.

Az előadás egyébként nem csak a jelenlegi menekülőkre utal. Az otthon elhagyása, a népvándorlás távolabbról eredeztethető, nagy volt itt a jövés-menés az évszázadok alatt. Megjelenik a sztriptíztáncosként külföldön dolgozó feleség és a férje sanyarú sorsa is. Nagyon szép festői kép, amikor a szereplők az indulásuk előtt a földből, az anyaföldből veszik elő a csomagjukat, ki-ki azt, ami számára fontos, illetve oda is rejtik el, amit biztonságban szeretnének tudni.

A színésznők magánemberként is elmesélik élményeiket a menekültekkel való találkozásaikról, ám a szót beléjük fojtja egy „emberdaráló” gépezet. Elhallgattatás, elhallgatás, hallgatás és maga a csend a zenéje több jelenetnek. Csak néhol hallunk valamilyen háttérzajt, csak néha hasít bele a levegőbe egy kiáltás.

Aki szeretne egy picit jobban elgondolkodni a témáról, s akit érdekel mindennek a művészi feldolgozása, az adja le szépen az ujjlenyomatát, és nézze meg az előadást.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A végzet asszonya(i)
Színház
Minek a szív…
Színház
Facebook

Támogatóink